Göcsei Imre: Győr földrajza

I/1. Győr földrajzi helyzete

Győr a "folyók városa" , a "három folyó városa" a Kisalföld keleti felében a Mosoni-Duna mellett, a Rába és a Rábca torkolatánál épült. A legfontosabb tényező, amely a település kialakulását, fejlődését előmozdította, a Duna menti fekvése. A Duna mentén, annak jobb partján alakult ki az a fontos közlekedési útvonal, amely a Kárpát-medence középső részéből nyugat felé vezetett. Ez az útvonal a Duna jobb partján haladt, nemcsak azért, mert már a római uralom idején fontos útvonal kötötte össze Aquincumot (Budát) és Vindobonat (Bécset), hanem azért is, mert a Duna kelet-nyugati szakaszának ezen a részén a természeti viszonyok is kedvezőbbek voltak, mint az északi oldalon, ahol több nagyobb folyó ömlött a Dunába, ami kedvezőtlenül hatott a közlekedésre. A déli parton ilyen akadályt a Rába és a Rábca torkolata jelentett, amit egy helyen, Győrnél kellett csak leküzdeni. A többi területen az árvízmentes teraszok és Győrtől nyugatra az ugyancsak árvízmentes magasártér előnyösen hatottak a közlekedésre. A Mosoni-síkság mintegy 4-6 m-rel fekszik magasabban a Hanság mocsaras felszínénél, és megfelelő terepet nyújtott a közlekedés számára. Ez az útvonal Hegyeshalom után már a parndorfi-fennsík ópleisztocén teraszán haladt és Petronellnél érte el újra a Dunát és ennek partján haladt tovább Bécs felé. Ezt az előnyös földrajzi helyzetet látszólag csökkenti az a tény, hogy Győr nem a Duna főága, a Nagy-Duna vagy Öreg-Duna mellé, hanem annak egyik mellékága, a Mosoni-Duna mellé települt. Ez a hátrány azonban csak látszólagos, mert a dunai hajózást egészen a szabályozásig (1886-1894) a Mosoni-Dunán, más néven a Győri-Duna-ágon bonyolították le. A szigetközi Duna rendkívül elfajult medre morotváival, mellékágak, holtágak, szigetek, zátonyok labirintusával a szabályozás előtt alkalmatlan volt a hajózásra. Az előbb említett okok miatt a szárazföldi útvonal sem haladhatott a főág mellett a Szigetközben. Ezen az útvonalon a Rába és a Rábca képezett akadályt. A két folyót ez a főútvonal csak a dunai torkolatánál léphette át, ami szintén hozzájárult, hogy itt település jöjjön létre. Az útvonalon található természetes, de leküzdhető akadályok tömörülést, csomópontot hoznak létre. Így válik természetes közlekedési csomóponttá Győr is. A kelet-nyugati főútvonalból már a római korban itt, Arrabonában (Győrben) ágazott ki a Hanság déli szegélyén Scarbantia (Sopron) felé vezető, a Rába vonalát követő Savaria (Szombathely) - Graz - Itália, a Pannonhalmi-dombságon keresztül Cimbria (Veszprém) és a Bakony-Vértes közötti Móri-árkon keresztül Székesfehérvárra vezető útvonal.

 



A város kialakulásában a geomorfológiai viszonyok is szerepet játszottak azzal, hogy a Rába torkolata mellett, a mai Belváros területén egy árvízmentes teraszt, a II. a teraszt találjuk. Ezt a teraszt egy parti dűne is megemelte és így vár építésére alkalmassá tette. Ennek jelentős szerepe volt már a római korban, de ez még inkább növekedett a török időkben, amikor Győr hazánk legfontosabb végvára lett. Mivel a török Bécs felé való előretörését akadályozta, fontossága még inkább növekedett.

Bizonyos időben a vizek, főleg a Mosoni-Dunának a szerepe is megnövekedett. A vizeknek, a Rábának, a Mosoni-Dunának a vár védelmében volt fontos szerepe, később a Mosoni-Duna a szállításban, illetve a gabonakereskedelemben töltött be igen fontos feladatot, hisz bizonyos időszakban Győr az ország legnagyobb gabonakereskedelmi és exportáló központja volt.

A felszíni vízfolyások, a magas talajvíz minden korszakban biztosítani tudta a város ivóvízellátását, a legújabb időszakban ezenkívül az ipar vízszükségletét is. A második világháború után pedig a mélyfúrással felszínre hozott termálvizet az üdülés mellett gyógyászati célokra is felhasználják. Mindezek a természetföldrajzi tényezők a földrajzi helyzet következményeiként jelentkeznek. Győr földrajzi helyzetét a következő koordinátákkal jellemezhetjük: K-i hosszúság 17° 38', É-i szélesség 48° 41'. Ennek következtében a Nap 10 perc 32 másodperccel korábban delel Győrött, mint a közép-európai zónaidő. Ez azt is jelenti, hogy Győr valóban Közép-Európa egyik városa, hisz az eltérés a zónában 30-30 perc lehet.

I/2. Győr településének természetföldrajzi alapjai

Győr környékének földtani kialakulása

Győr környéke a Kisalföld nagytája (makrorégió) területén helyezkedik el, de Ménfőcsanaknak a városhoz csatolásával (1970) ma átnyúlik a Pannonhalmi-dombságra is, amelyet már a Dunántúli-középhegységhez sorolnak. Így a térség geológiai kialakulása e két nagytáj genetikájához kapcsolódik. A Kisalföld kialakulásában igen fontos szerepet tulajdonítanak a Rába-vonalnak, amelyet ma már nem tekintenek egyetlen egyenessel jellemezhetőnek, hanem bonyolultabb formában, több törés kombinációjának tekintik. Győr környékének egy része a Rába-vonaltól nyugatra fekszik. Ezen a területen a kristályos alaphegység a miocén közepéig szárazulat volt. A medence kialakulása a miocén második felében kezdődött. A legidosebb neogén képződményeket a helvéti üledékek képviselik. Ezek után tengeri tortonai, majd szarmata rétegek következnek. A legidősebb neogén rétegek általában vékonyak és csak helyenként találhatók meg. A szarmata végén rövid időre ismét szárazulattá vált a medence, erre utal a szarmata rétegek denudált felszíne, melyre az alsó pannóniai rétegek diszkordánsan települtek (SZÁDECZKY-KARDOSS E. (1938); SÜMEGHY J. (1939); KRETZOI M. (1969); KŐRÖSSY I. 1971; PÉCSI M. (1975.) . A medencealjzat magasabb részein az alsó pannon rétegsor alsó része is hiányzik. Az egész alsó pannóniai rétegsor legvastagabb kifejlődésében is csak 600-700 m vastag. A magasabb medencealjzati részeken azonban lényegesen vékonyabb, mindössze 200-300 m. A kisalföldi medence gyors süllyedése az alsó és felső pannóniai emelet határán megállt, amit bizonyít az a tény, hogy az alsó pannóniai tengeri-tavi üledékekre diszkordánsan főként tavi-folyóvízi rétegek települtek. Legvastagabbak a felső pannóniai üledékek. Túlnyomó részük homokos kifejlődésű. Legnagyobb vastagságuk 1700-1800 m, de a mélyebb süllyedékekben több is lehet. Ezt a megállapítást támasztják alá az 1962-1966 között végzett mélyfúrások Győrött, Mosonmagyaróváron és Lipóton. Győrben a Bercsényi ligetben végzett mélyfúrás 1731,5 m vastagságban fúrta át a felső pannóniai rétegeket. (A fúrás mélysége 2004 m.) Sajnos ez a melegvizet feltáró fúrás nem érte el a kristályos alaphegységet, így területünk mélyszerkezetéről pontos képet még nem lehet kapni. A felső pannon végén a kisalföldi medence gyors süllyedése megállt, a beltenger visszahúzódott. A medencét ezután a folyók lerakódása töltögette tovább. SZÁDECZKY-KARDOSS E. (1938) és SÜMEGHY J. (1939, 1952) szerint már a felső pannóniai emeletben megkezdődtek az első folyóvízi lerakódások a beltórendszer sekélyesedő édesvizében. A sekély tó vize a beleömlő folyóvizekkel együtt SZÁDECZKY-KARDOSS E. mérései szerint dél felé áramlott, a Kisalföldön és Nyugat-Magyarországon keresztül a mai Dráva völgye felé folyt le. SÜMEGHY J. szerint a tavi-folyóvízi homok a felső pannóniai rétegekre diszkordánsan rakódott le, és a pleisztocént megelőző nagy eróziós periódusig folytatódott. A feltöltődés során a Kisalföld nagy része és a Dunántúli-dombság nyugati fele vastagon feltöltődött SZÁDECZKY-KARDOSS E. elnevezése szerint dáciai, SÜMEGHY J. szerint felső pliocén asti keresztrétegezett homokkal. E rétegek lerakódása nem csupán az Ős-Duna, hanem mellékfolyóinak akkumulációja is volt az egyre jobban zsugorodó sekély tómedencében. A legtöbb hordalékot valószínűleg az Ős-Duna szállította. Hordalékkúpját annyira előretolta, hogy a Dunántúli-középhegység északi előterében a középhegységet kiemelő kéregmozgások hatására a Kisalföld-peremi bazaltvulkánossággal egy időben és a Keszthely-gleichenbergi- vízválasztó kiemelkedése következtében lefolyást találhatott a Visegrádi-szoroson keresztül az Alföld felé. A pannóniai rétegekre települt asti (dáciai) homokrétegek vastagsága SZÁDECZKY-KARDOSS E., SÜMEGHY J. és PÉCSI M. szerint a 100 m-t is meghaladta. E homokrétegekre igen erős diszkordanciával durva kavicsos üledék rakódott. Ez a durva kavicsos üledék építi fel a Duna kisalföldi hordalékkúpját (Szigetköz, Csallóköz, Mosoni-síkság). A peremeken a mellékfolyók hordalékkúpjai találhatók (Répce, Rába). A Rába hordalékait Győr déli területén is megtaláljuk. A Duna kisalföldi hordalékkúpja egy idosebb és egy fiatalabb részből áll. A hordalékkúp idősebb részei a Győr déli területein található teraszok, a szigetközi részen pedig a fiatalabb hordalékkúp helyezkedik el. A teraszmorfológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a kisalföldi idősebb hordalékkúp fejlődése a középpleisztocénig tartott, amikor a Győri-medence szakaszosan erőteljesen besüllyedt. A Szigetköz, a Csallóköz, a Mosoni-síkság területén az előző, idősebb hordalékkúpnál alacsonyabb szinten egy újabb hatalmas hordalékkúp képződése indult meg. Ezen a hordalékkúpon teraszok nincsenek, mert a folyóvízi üledékek egymásra vagy egymás mellé egy szintbe települtek. Ezt igazolják a kavicsbányák és homokbányák feltárásai Győr szigetközi területén, ahol a felszínen fekvő holocén rétegek zavartalanul, vízszintesen települtek. Ezzel szemben a város déli részén található teraszok területén (pl. Sashegy) a pleisztocénre utaló krioturbációs jelenségek gyakoriak. Ezek arra utalnak, hogy itt az idősebb hordalékkúp maradványai vannak a felszínen. A fent vázolt fejlődéstörténet szerint Győr északi részén a Duna fiatalabb hordalékkúpját, délen pedig az idősebb hordalékkúp maradványait találjuk a felszínen. 1970-ben Győrhöz csatolták Ménfőcsanak községet. Ezzel a város határa kiterjedt a Pannonhalmi-dombság területére is. Az itt lemélyesztett fúrások mindenütt a pannóniai rétegekben maradtak, így a pannóniai rétegek vastagsága sem állapítható meg pontosan. A felsőpliocén elején és az ópleisztocén végén kéregmozgások történtek és kialakították a mai felszínt, a három dombvonulatot (1. Pannonhalmi-, 2. Ravazd-Csanaki vonulat, 3. Sokoró) és a két hosszanti völgyet (1. Győrszentmártoni-völgy, 2. Tényői-völgy). A dombság területéből csupán a középső, a Ravazd-Csanaki vonulat északi darabja tartozik ma Győr városához.

Geomorfológiai viszonyok

Győr területének mai geomorfológiai viszonyai a település kialakulására, fejlődésére és jövőbeni továbbfejlődésére jelentős hatással voltak, és hatásuk ma is tart. Hogy a város ma dél és kelet felé terjeszkedik, a felszíni viszonyok igen nagy mértékben befolyásolják. A város települési helyét tökéletes síkságnak kell tekintenünk, mert csak kis területen, Ménfőcsanak területén nagyobbak a felszíni különbségek 30 m-nél.

Győr területén több egymástól eléggé jól elkülöníthető szintet lehet megkülönböztetni: 1. alacsonyártér, 2. magasártér, 3. futóhomok felszínek, 4. II. a terasz, 5. II. b terasz, 6. III. számú terasz, 7. Pannonhalmi-dombság. Ezek közül a II. a terasz a legjelentékenyebb a település kialakulása szempontjából.

1. Az alacsonyártér a folyókat kíséri kisebb-nagyobb szélességben. Azokat a területeket soroljuk ide, amelyeket a folyók áradásakor elönt a víz (hullámterek), vagy a folyók magas vízállásakor belvíz borít. Ilyen területeket találunk a Dunától északra és a Rábától nyugatra, például a Rábca morotvái, vagy Révfaluban a Báványnak nevezett terület. Ezek a részek a szabályozás következtében kis területre szorultak.

2. A magasártér nagy területeket foglal el a város peremi részein. Legnagyobb részét beépítették, a külterületeken kertek, szántóföldek találhatók a magasártéren. Területén mindenütt holocén (jelenkori) fakósárga iszap, homokos iszap, néhol agyag, agyagos iszap rakódott le, ezen alakultak ki az öntéstalajok, amelyek a mezőségi talajjá való átalakulás tendenciáját mutatják. E finom üledék alatt homokos kavicsrétegek fekszenek.

3. Futóhomok felszínt találunk Révfalu északi részén a Szitás-dombokon. Sáráspusztánál kezdődik, Kisbácsán keresztül Bácsa északi végéig húzódik. Tengerszint feletti magassága 123 m, ugyanakkor a környékén 112, 113, 114 m-es magasságok a jellemzők. Még az 1954-es árvíz sem borította el. A futóhomokot valószínűleg a nyugati szelek fújták ki a Mosoni-Duna medréből alacsony vízálláskor.

4. A II. a terasz a település szempontjából a legfontosabb. (Régebben városi terasznak is nevezték.) A Dunától délre az 1820 előtt várfalakkal körülvett területet foglalja el. Ez a magasabb, árvízmentes szint igen szembetűnő, ha Gyárváros irányából a Liszt Ferenc, Rákóczi Ferenc, Rózsa Ferenc utcán a Belváros felé haladunk. A II. a terasz a pleisztocénben a würm végén keletkezett. Ezt a teraszt (118 m) még három parti dűne meg is emelte: 1. a Káptalandomb (125 m), 2. a Kálvária-domb (113 m), 3. a Vagongyár és a Szeszgyár helyén állott domb, de ez utóbbit már lehordták. A II. a terasz a három kiemelkedő dűnével együtt megfelelő terepet nyújtott a településre, mert magas vízálláskor sem öntötte el a víz. (8-12 m-rel fekszik magasabban a Duna 0 szintjénél.) E terasztól délre a szabadhegyi teraszig (II. b terasz) húzódó terület szintén a II. a teraszhoz tartozik, mert rajta 117-118-120 m-es magasságokat találunk. Mégis különbözik tőle, mert több mélyebben fekvő (111-114 m) nedves sáv húzódik rajta keresztül. Itt régebben csak a gázlók és a magasabban fekvő területfoltok tették lehetővé a közlekedést. A II. a terasz a Dunával párhuzamosan Győrtől keletre, a Tatai-árokig folytatódik. Tengerszint feletti magassága 118-120 m között változik.

5. A II. b terasz Szabadhegy főutcája, a József Attila utca vonalában emelkedik ki. Tengerszint feletti magassága 130-132 m, tehát mintegy 14-16 m-rel fekszik magasabban a Belvárosnál. Keskeny sávban húzódik kelet felé. Felszínét homokos iszap, löszös homok borítja.

6. A III. számú terasz Szabadhegytől keletre, a Sashegy (145 m) kiemelkedésével kezdődik és a Kecskeméti-heggyel (158 m) folytatódik. Területünkön keskeny sávként húzódik kelet felé párhuzamosan a II. a és II. b terasszal.

7. A Pannonhalmi-dombság középső vonulatának, a Ravazd-Csanaki vonulatnak legészakibb része tartozik 1970 óta Győrhöz. A főleg pannóniai homokból, homokkőből és agyagból felépített dombság Ménfőcsanaknál törésvonalak mentén a Rába üledékei alá süllyed.

Ménfőcsanaknál a legmagasabb kiemelkedései a következők: a Rákóczi-fa (183 m), a Világosvár (167 m), a Reiter (Reichter) (167 m). Ezek a geomorfológiai egységek adják azt a felszínt, amelyre a város felépült, amelyen kialakult és a jövőben fejlődni fog.

Éghajlat

Győr éghajlatának vizsgálatánál a Kisalföld éghajlatának fő jellemvonásaiból kell kiindulni, mert a város éghajlata a Kisalföldével a legszorosabb kapcsolatban van. A Kisalföld - így Győr - éghajlata lényegesen különbözik az Alföld éghajlatától. A különbség oka az Atlanti-óceántól való távolság. A Kisalföld középső része 1100 km távolságra fekszik az Atlanti-óceántól, az Alföld viszont 1300 km-re, ami mintegy 20%-os távolságnövekedést jelent. Minthogy hazánk éghajlatára az Atlanti-óceánnak jelentős hatása van, ez a távolságkülönbség eltérést okoz a két táj, az Alföld és a Kisalföld éghajlatában. Az észak-atlanti minimum hatásaként hazánkba érkező óceáni levegőtömegek előbb érik el a Kisalföldet, ahová gyakran el sem jutnak, másrészt az óceáni eredetű légtömegek eredeti tulajdonságaikat is jobban érvényesítik itt, mint az Alföldön. A Kisalföldnek, illetve Győrnek az Atlanti-óceánhoz, a nyugati légköri hatásközpontokhoz (izlandi minimum) való közelebbi fekvése idézi elő a terület sajátos, az Alföldéhez képest több óceáni hatást tükröző éghajlatát.

A napsugárzás a legfontosabb éghajlati elem. Helyette a napfénytartamot, azaz az évi napsütéses órák számát vizsgáljuk. Érdekes, hogy Győr környékén és a Kisalföldön az egyforma napfénytartamú helyeket összekötő vonalak, az izoheliosz-vonalak majdnem pontosan észak-déli irányúak. Ez azt jelenti, hogy nyugat felé haladva csökken a napfénytartam. Jól mutatja ezt az 1. táblázat.

1. táblázat. A napfénytartam havi összegei órában 1901-1950

 

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

Év/óra

Győr 1958-1975

65

90

128

195

244

245

276

252

201

151

80

52

1979

Sopron

59

81

140

181

246

256

266

255

182

116

62

44

1888

Debrecen

61

82

145

191

258

271

297

268

201

144

67

45

2030

 

 

 

 

 

Az adatok azt mutatják, hogy Győrben a napfénytartam megközelíti az évi 2000 órát. Ez az érték jellemző a Kisalföld keleti részére. Nyugat felé haladva csökken ez az érték. Mutatják ezt Sopron majdnem 100 órával alacsonyabb napfénytartam értékei. Debrecen adatai pedig az Alföld magasabb értékeit demonstrálják.

Győr hőmérsékleti viszonyainak kialakulására a sugárzásnak és a légcirkulációnak van nagy hatása. A város évi középhőmérséklete 10,4 C° , ami a Kisalföldön elég magas, mert ha nyugat felé haladunk, ez az érték csökken. Mosonmagyaróvár évi középhőmérséklete 9,6 C° , Soproné 9,5 C° . A január aránylag enyhe, középhőmérséklete -1,1 C° , a július aránylag meleg, középértéke 21,0 C° . Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk az alföldi városok adataival, azt látjuk, hogy ott a tél hidegebb, a nyár melegebb, ezért az évi közepes ingás Győrött (22,1 C° ) kisebb, mint az alföldi városokban, de nagyobb, mint a Kisalföld nyugati részén (Sopron 21,0 C° , Mosonmagyaróvár 21,6 C° ). (2. száblázat)

2. táblázat. A hőmérséklet havi középértékei, C° (1901-1950)

Állomás

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

Év

Ingás

Győr

-1,1

0,5

5,6

10,7

16,0

19,0

21,0

20,0

16,2

10,6

5,0

0,9

10,4

22,1

M.magyaróvár

-1,6

-0,5

4,9

9,9

15,0

17,9

20,0

19,1

15,4

9,9

4,4

0,5

9,6

21,6

Sopron

-1,3

0,2

4,8

9,6

14,5

17,6

19,7

18,9

15,3

9,7

4,2

0,5

9,5

21,0

Debrecen

-2,8

-0,8

4,8

10,4

16,1

18,7

20,8

20,0

15,7

10,1

4,5

-0,2

9,8

23,6

 

 

 

 

 

 

A szélviszonyok megértéséhez feltétlenül szükséges a légnyomáshelyzet ismerete. Hazánkban az egész év folyamán az Alföldön alacsonyabb, a Kárpát-medence szélei felé magasabb légnyomás uralkodik. Az Alpok hatására általában magas a légnyomás az ország nyugati határvidékén. Ezeknek a nyomásviszonyoknak a nyugati szél felel meg, de természetesen csak a magasban, mert a föld felszínén a domborzat nagymértékben befolyásolja a szél irányát. Az átlagos szélirányok szoros kapcsolatban vannak az uralkodó bárikus helyzettel. Télen, amikor a keleti nagy anticiklon hazánkra is kiterjeszti uralmát, gyakoribbak a keleties szelek. A nyugati szelek a ciklonális időjárással kapcsolatosak Magyarországon, a Kisalföldön és Győrben. Minthogy az óceáni légtömegek előnyomulása gyakoribb a nyári félévben, ezért ekkor gyakoriak a nyugati szelek. A nyugati szelek a Dévényi-kapun keresztül érik el hazánk területét, illetve a Kisalföldet. Kijutva a Kisalföldre, sugarasan szétáramlanak. Ezért míg Mosonmagyaróvárott és Győrött az északnyugati szél, addig Sopronban az Alpok módosító hatására már az északi szél az uralkodó. (3. táblázat)

Állomás

É

ÉK

K

DK

D

DNy

Ny

ÉNy

Szélcsend

Sopron

27

2

3

9

16

5

4

18

16

Mosonmagyaróvár

9

4

4

15

10

7

7

31

13

Győr

12

5

6

16

9

13

11

24

4

 

 

 

 

 

A táblázatból az is kiolvasható, hogy Győrött az északnyugati szél az uralkodó, de a többi szélirány sokkal gyakrabban fordul elő, mint Mosonmagyaróvárott. A szél irányán kívül fontos a szél sebessége is. Az Éghajlati Atlasz térképei alapján megállapítható, hogy hazánk legszelesebb területe a Kisalföld nyugati része. Győrött már a szél átlagos sebessége kisebb, mint a tőle nyugatabbra eső területeken.

Csapadék. A Kisalföld csapadékára jellemző, hogy a nyugati részén több a csapadék. Győr a keleti részén helyezkedik el, itt kevesebb csapadék hull. Ha Győr, Kapuvár és Sopron adatait összehasonlítjuk, látjuk, hogy nyugat felé a Kisalföldön is növekszik a csapadék. Debrecen adatai azt mutatják, hogy az Alföldön a csapadék mennyisége kevesebb, mint a Kisalföldön. (5. táblázat)

5. táblázat. A csapadék havi és évi összege (mm, 1901-1970)

Győr

Kapuvár

Sopron

Debrecen (1901-1950)

I.

35

35

34

32

II.

37

36

35

31

III.

38

41

42

34

IV.

45

50

52

45

V.

61

68

70

60

VI.

65

74

80

69

VII.

64

75

90

61

VIII.

59

68

74

61

IX.

50

59

61

46

X.

50

53

56

53

XI.

53

54

54

51

XII.

48

47

46

41

ÉV

605

660

694

585

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csapadék évi menete hasonlít az országoshoz; azaz a legtöbb csapadék nyáron hullik, a tél a legszárazabb évszak. Győrött a legtöbb csapadék (65 mm) júniusban hull.

 

Vízföldrajz

A víz a város életében egyik igen fontos geofaktor, amely mind a természetföldrajzi alapok kialakulásában, mind a városi élet fejlődésében igen jelentős szerepet játszott. A folyóvizeknek és a felszín alatti vizeknek meghatározó szerepe van a város és környékének életében.

Folyóvizek. - Győr a "három folyó városa" . Címerében is megtalálható a Mosoni-Dunát, a Rábát és a Rábcát szimbolizáló három ezüstpólya. A három nagy folyó mellett feltétlenül meg kell említeni a Dunát (Öreg-Duna, Nagy-Duna) is, mert hatása - gondoljunk az 1954-es árvízre - Győr életére is hatással van. A Duna Győrtől, a város centrumától 8,8 km távolságra folyik, a város mai határától már csak 3,2 km távolságra található. Hatása régebben az árvizek kialakulásában volt fontos, ma Győr vízellátásában játszik döntő szerepet. A Duna a kisalföldi nagy hordalékkúpot középen szeli ketté. A hordalékkúp északi része a Szlovákiához tartozó Csallóköz, déli darabja a Szigetköz, amelyből Révfalu, Kisbácsa és Bácsa határa ma már Győrhöz tartozik. A Duna a Dévényi-kapun keresztül éri el a Kisalföldet, ahol szakasz jellege megváltozik, alsószakasz jellegű lesz, azaz hordalékát lerakja, medrét feltölti, számos ágra szakad. A szabályozás előtt a sok ágra szakadozott Duna egyes ágakat kiszélesített, kimélyített, másokat hordalékával feltöltött. Így a hajózható medrek helye és állapota állandóan változott. A közép- és nagyvizek idején, azaz tavasztól a nyár közepéig az ausztriai szakaszról nagy hordaléktömeg érkezett. Ha az áradás leapadt, a hordalék lerakódott, zátonyok keletkeztek, amelyek akadályozták a hajózást. Télen a zajló jégtáblák a kavicszátonyokon fennakadtak, a jégtorlaszok még az aránylag alacsonyabb vizeket is annyira felduzzasztották, hogy a jeges árvíz elöntötte a Szigetköz és a Csallóköz egyes részeit. A Szigetközt és a Csallóközt felépítő kavicsos, kavicsos homokrétegek vízáteresztők. Éppen ezért a talajvíz szintje erősen függ a Duna vízállásától. A Duna magas vízállásakor belvizek pusztítottak. Ez a három tényező: a hajózás körüli nehézségek, az árvizek és belvizek pusztítása tette szükségessé a Duna szabályozását.

A Duna szabályozását 1886-1894 között hajtották végre. A szabályozási és árvízvédelmi munkálatok három részből tevődtek össze: 1. középvíz-szabályozás, 2. árvízvédelmi töltések építése, 3. belvizek levezetése.

A középvíz-szabályozás lényege az volt, hogy a pozsonyi vízmérce 3,0 m-es vízállásának megfelelő középvízre kellett elvégezni, és egy főmedret kellett kiépíteni. E célból két egymással párhuzamos kőgátat építettek, amelynek koronája az előbb említett középszintben volt. Az új meder szélességét 300-420 m között állapították meg (Dévénynél 300 m, Véneknél 420 m). Az árvizek megakadályozására árvízvédelmi töltéseket emeltek. A töltéseket általában a legszélső folyóág mellé építették, csupán néhány nagyobb kikanyarodó mellékágat vágtak keresztül és töltöttek át. Ennek a következménye, hogy a töltések közötti távolság, vagyis a hullámtér szélessége igen különböző, 5,7 km-től 3,0 km, de Véneknél már csak 1,1 km. A belvizek elleni védekezés céljából a régi folyómedreket kikotorták, csatornákat építettek. Sűrű belvíz-csatornarendszer vezeti vissza a belvizeket a Dunába. Magas vízálláskor a csatornákra épült nagyteljesítményű szivattyútelepek gépei emelik át a töltéseken a vizet. A Duna kisalföldi szakaszának vízjárása a Felső-Duna vízgyűjtő területének éghajlatától és időjárásától függ. A legkevesebb csapadék télen hull, mégis jelentős, mert hó alakjában tárózódik és a tavaszi hóolvadáskor nagy mennyiségű vizet ad a Dunának. Megtörténik, hogy a hóolvadás több kisebb árhulláma utoléri egymást, így jelentékeny lehet az áradás. A második, nagyobb árhullám nyáron, főként júliusban jelentkezik. Ez a bőséges nyári esők és a magasabban fekvő hómezők olvadásának a következménye. Szeptemberben apad a Duna, csak akkor jelentkezik szeptember végén és október elején egy kisebb árhullám, ha az őszi másodlagos csapadékmaximum nagyobb értékű. Októbertől februárig általában alacsony a vízállás. Télen csak kivételes esetben van áradás, ha langyos esők vagy főnszelek hatására a hóolvadás megnöveli a vízhozamokat. Ezen az általános vízjáráson belül az év bármely hónapjában előfordulhatnak kisebb-nagyobb áradások, amelyek szeszélyesek és kiszámíthatatlanok. A kisvizek hozama kereken 570 m3/s, a közepes vízhozam 1025 m3/s. Az árvizek vízhozama lefelé csökken. Például az 1954-es árvíz, amely elöntötte Szigetköz keleti felét (és Győr szigetközi városrészeit, Révfalut, Kisbácsát, Bácsát), vízhozamai:

Pozsonynál 10 230 m3, Gönyűnél 8100 m3 és Komáromnál 8000 m3 volt másodpercenként. A szabályozás előtt elég gyakoriak voltak az árvizek Győr környékén.

A szabályozás óta először 1954-ben pusztított nagy árvíz a Szigetközben és Győr város területén is. 1954-ben későn kezdődött az Alpokban a magasabb régiókban a hóolvadás, amihez bőséges nyári csapadék járult július elején (júl. 8-9.) a Keleti-Alpok északi oldalán. A Duna vize annyira megáradt, hogy 1954. július 15-én Ásványrárónál, később Kisbodaknál és Dunakilitinél is átszakította az árvízvédelmi töltéseket és elöntötte a Szigetköz keleti felét. A Szigetköz 65 000 kat. holdnyi területéből 35 000 kat. hold került víz alá. Révfalut, Győr szigetközi külvárosát a Mosoni-Duna felé erős árvízvédelmi gátak védték, amelyek ki is állták a próbát, nem szakadtak át. Ezzel szemben a Révfalut, illetve Győrt a Szigetköz felé védő körtöltés a Duna Szigetköz keleti felét elöntő víztömegének nem tudott ellenállni. 1954. július 20-án a Tábor utcánál átszakította a körtöltést, és néhány óra alatt a Mosoni-Duna hídfője kivételével egész Révfalut elöntötte a szennyes áradat. A mélyebb területeken, például a Szövetség utcában, a Bácsai út elején, a Damjanich utcában 3,6-4,0 m mély víz borította az utcákat, kerteket, házakat. Az utcákon motorcsónakokon mentették a házak padlásán rekedt lakosságot. Természetesen Kisbácsa és Bácsa mélyebben fekvő részeit is elborította az árvíz. A magas víz öt napig borította Révfalut, mert a gátszakadásokon, mint széles és mély kapukon át ömlött a víz a Szigetközbe, amely a terület délkeleti részén megrekedt. Itt ugyanis a Duna és a Mosoni-Duna szilárdan álló árvízgátjai nem engedték visszafolyni a vizet a folyó medrébe. Az a helyzet állt elő, hogy Szigetközben magasabban állott a víz, mint a Dunában. Csak akkor csökkent az árvíz vízszintje, amikor a Duna töltéseit Gönyű környékén felrobbantották és a vizet gravitációs úton visszavezették a Duna medrébe. Szigetközben 22 község területén 35 800 kat. hold föld került víz alá. 1387 ház romba dőlt, 2043 megrongálódott, összesen 3430 épület szenvedett árvízkárt (SÁRKÖZI Z. 1968). Az árvíz sújtotta területekről 30 000 embert kellett ideiglenesen áttelepíteni. Győr város területén (Révfaluban) csak néhány régi ház ment tönkre, amelyek részben vagy egészben vályogból vagy vályogtéglából épültek. A téglából épült házak a magas árvízben megrongálódtak, de nem pusztultak el. Az 1954. évi árvíz összes költsége és az országban okozott kár 524,9 millió forint volt (SÁRKÖZI Z. 1968).

Az 1965. évi "nagy dunai árvíz" nem érintette közvetlenül Szigetközt és Győrt, mégis meg kell említeni, mert a Duna vízállása magasabb volt, mint 1954-ben. (A Duna vízállása: Gönyűnél 1954-ben 774 cm, 1965-ben 787 cm volt.) A hatalmas árhullám a magyarországi szakaszon a vízügyi szervek védekezési munkája, szervezettsége és az előzőleg végzett árvízvédelmi munkák következtében nagyobb bajt nem okozott. Csehszlovákiában, a Csallóközben azonban nagy területeket öntött el az árvíz, az anyagi kár meghaladta a 4 milliárd cseh koronát (SZABADI J. 1969). A két árvíz és az 1955. és 1966. évi magas vízállások arra figyelmeztetnek, hogy a Duna szabályozása nem tekinthető véglegesnek. Az 1954. évi árvíz hatására a Duna árvízgátjait megerősítették, Győr pedig új, az eddiginél szélesebb és magasabb körgátat kapott, amely a Szigetköz felől, tehát a Duna felől védi a város szigetközi külvárosait.

Győr legjelentékenyebb folyója a Mosoni-Duna (Győri-Duna), amely régebben a vár védelmében játszott szerepet, ma pedig az egyes városrészeket választja el egymástól. A Mosoni-Duna a Duna déli fattyúága, amely Oroszvár (Rusovce) és Dunacsuny (C unovo) között ágazik ki a Dunából, végigkanyarog a Szigetköz déli oldalán és 125 km-es futás után Véneknél ömlik vissza a Dunába. Magyarországi szakasza 121,5 km. Győrnél felveszi a Rábcát és a Rábát, ezért vízmennyisége annyira megnövekszik, hogy hajózhatóvá válik. A szabályozás előtt a Duna árhullámai szabadon folytak medrében végig, ezért tekintélyes nagyságú meder alakult ki, amely ma nagyobbnak látszik, mint amit a folyó mai vízhozama kialakíthat. Szélessége 100-120 m, mélysége 3,5 m. A szabályozás előtt a Mosoni-Duna árvizei gyakran pusztítottak Győr környékén. A múlt században a legnagyobb pusztítást az 1883. évi januári jegesár okozta. Annak ellenére, hogy az árvízvédelmi munkákban katonai alakulatok is részt vettek, 1883. január 7-én éjjel 11 órakor elöntötte a jegesár Révfalut, majd pár órával később Szigetet is. A két - akkor még önálló - település lakói Győr belvárosába menekültek. Mintegy hétezer embert kellett elhelyezni, ami a téli időben zavarokat okozott a város életében. A jegesár magassága "két lábtól egy ölig" (kb. 63-189 cm) terjedt. Minthogy a házak egy része vályogból épült, ezek legtöbbje összedőlt. Ez az árvíz is siettette a Mosoni-Duna és a Duna szabályozását. A Dunával együtt szabályozták 1886 és 1894 között. A kitorkollást úgy szabályozták, hogy a medrét 300 m-ről 40 m-re szorították össze úgy, hogy a Dunából legalább 64 m3/s víz juthasson a mellékágba. Ennyi vízre volt szükség a hajózás számára. 1907-ben megépítették a rajkai zsilipet, aminek segítségével az árvíz teljesen kirekeszthető a Mosoni-Dunáról. Ez csak a felülről érkező árvizekre vonatkozik. Győrött és Győrtől lefelé részben a Rába áradásai, részben a Duna visszaduzzasztó hatása következtében árvízveszély keletkezhet. Éppen ezért a Mosoni-Duna alsó szakaszán a győri oldalon Vénektől Mecsérig, a szigetközi oldalon a torkolattól Dunaszentpálig árvízvédelmi töltéseket építettek. A szabályozáshoz tartozó munka volt az Ipar-csatorna megépítése. Az első világháború előtt, 1913-ban megkezdték az Ágyúgyár építését, amely az Osztrák-Magyar Monarchia legmodernebb üzeme lett. Az itt készült hadfelszerelési cikkeket vízi úton akarják elszállítani, ezért megkezdték a 2,3 km hosszú, 8-11 m mély Ipar-csatorna építését, amely csak 1924-ben készült el, azonban hajózási célokra soha nem használták. A 80-as években ismét nagyszabású vízi munkálatokat végeztek Győrnél a Mosoni-Dunán. Új medret építettek a Mosoni-Dunának, amelyet "püspökerdei átmetszésnek" neveznek. Az új meder a Szúnyog-sziget keleti végétől indul és délkeleti irányban nyílegyenesen vezet a Rábca torkolatához. Az új Duna-meder hossza 2200 m, ami 4250 m hosszú mederszakaszt rövidít le. A töltések magasságát (az 1,5 m biztonság figyelembevételével) 115,90 m B. f. tervezték. Az új meder fenékszélessége 75 m, tetőszélessége 120 m, a töltések tengelytávolsága 250,0 m. Az új folyószakasz 2,5-3,0 m mély (GÖCSEI I. 1985). Az új egyenes szakasz vize lassú folyású, így remek csónakpályává alakítható, ahol nemzetközi evezősversenyeket is szervezhetnek. A régi medret az új kiágazásánál és a torkolatánál egy-egy zsilippel zárták le. Így egy igen lassú folyású mesterséges morotva alakult ki, amelyet fürdésre kitűnően alkalmassá tettek (Arany-part).

A város másik nagy folyója a Rába. A Rába a Keleti-Alpokban ered, Alsószölnöknél (Szentgotthárd mellett) lép magyar területre. Sárvár alatt a folyó kilép a Rábaköz széles síkságára. A Rábaköz a Rába hordalékkúpja. A hordalékkúp jobb oldalán szabályozott mederben folyik Győr felé, ahol beleömlik a Mosoni-Dunába. A nagy esés következtében a Rába igen heves vízjárású. Árvizei gyorsan futnak le, gyakran még a védekezésre sem hagynak időt. A Rába általában márciusban szállítja a legtöbb vizet, amikor a vízgyűjtőterületén olvad a hó. A legnagyobb árvizek akkor keletkeznek, amikor a hóolvadás bő esőzésekkel jár együtt. A vízállás ingadozása Nick alatt eléri a 6 m-t, Győrnél a 8 m-t is meghaladja, de ez már a Duna visszaduzzasztó hatásának a következménye. A XIX. század második felében a gazdasági élet fejlődése, az árvizek gyakori pusztítása szükségessé tette a Rába szabályozását. Az 1893-ban befejezett munkák során Győr-Sárvár között 80 átvágással 48 km-rel rövidítették meg a folyó futását. A Rábának új medret ástak Győr és Rábapatona között, amelyet Rábapatonai- győri-csatorna néven rajzoltak a régi részletes térképekre. Ezzel a Rába kanyarulatait levágták. "A győr-patonai Rábacsatorna 11 850 m hosszúságra terveztetett. A régi meder hossza ugyanezen ponttól 25 450 m volt, tehát a rövidítés 13 600 m. A hullámtér 400 m, 4 m koronaszélességű töltésekkel." (RUMY S. 1888.) A Rába szabályozását a Rábapatonai győri-csatorna munkálataival kezdték. "Az első ásószúrás 1886. október 5-én történt és rendes tempóban dolgoztak egy évig. 1887. október havában kedvezőtlen időjárás állott be, amely 1888. kitavaszodásáig tartott. (RUMY S. 1888.) A csatorna megépítését 1888. október 8-ra fejezték be. Az ünnepélyes megnyitást ugyanerre a napra tűzték ki. A megelőző éjjelen az erős áradás átszakította az elzáró gátat és a folyó maga nyitotta meg új medrét a kormánybiztos helyett." A Rába régi medre tehát holt mederré, azaz mesterséges morotvává alakult.

A Marcal szabályozásakor (1890-1893) a folyó vizét a Rába régi medrébe vezették az eredeti torkolat közelében. A régi Rába-mederben folyó Marcal vize Győrnél érte el az új Rába-medret. 1910-ben a torkolatot zsilippel zárták le és a Marcel vizét 5 km-rel feljebb, a gyirmóti bekötő töltés felett vezették a Rábába. 1931-1932-ben újra rendezték a Marcal torkolatát, és azóta a Marcal ismét az eredeti torkolat közelében, Gyirmót és Koroncó között önti vizét a Rábába. A régi Rába-meder ennél a torkolatnál kezdődik. A Marcallal mindössze egy tápláló zsilip kapcsolja össze. Ez a sok változás okozta azt a tévedést, amely szerint a régi Rába-medret gyakran Marcalnak vagy Holt-Marcalnak írják a régi térképek, de gyakran az újak is. Helyesen ezt a mesterséges morotvát Holt-Rábának kell nevezni. Érdekes, hogy a katonai térképek mindegyike pontosan írta és rajzolta a Rábát és a Holt-Rábát (GÖCSEI I. 1979). A Holt-Rábába ömlik Győr és Ménfőcsanak között a Pándzsa-ér, amely a Pannonhalmi-dombság vizeit szállítja a Rábába. Ravazdtól délre több forrásból (egyik a Béla király kútja) ered és vize a Holt-Rábán, a Rábán keresztül jut a Mosoni-Dunába. A Rába a Belváros és Újváros között folyik északra és a Püspökvár alatt ömlik a Mosoni-Dunába. A torkolat előtt kis szigetet, a Radót alkotja, amelyet a régi erőd maradványaiból alakítottak ki. 1907 előtt a Rábca a Püspökvár alatt ömlött a Rábába és vizük közös torkolaton keresztül jutott a Mosoni-Dunába.

A város harmadik folyója a Rábca. A Rábca és a Répce egyazon folyó. A Répce Ausztriában ered, Zsira községnél éri el Magyarország területét. Répcelaknál északi irányba fordul, majd a Hanság területére jut. Itt felveszi a Rába bifurkációs ágát, a Kis-Rábát, innentől Rábca a neve. Felveszi a Hansági-főcsatornát és Győrnél ömlik a Mosoni-Dunába. A szabályozás előtt a Rábába ömlött. 1907-ben új medret építettek számára, és ma a Rába torkolatától nyugatra, mintegy 400 m-re, önállóan ömlik a Mosoni-Dunába. Régi medre megtalálható a Bercsényi ligetben. Szabályozása a Rábáéval egy időben történt. Szabályozáskor Győrtől nyugatra a Hanság területén új medret ástak a Rábcának (a meder méretei: fenékszélesség 18-20 m; árvízgátak távolsága 140-160 m). Árvizeit a Répcelaknál épített Répce- árapasztócsatornán keresztül a Rábába vezetik, így árvizei nincsenek. Vize ritkán fagy be, mert a Hanság területén igen sok bomló szervesanyag kerül a folyó vizébe. Napjainkban folyik a Rábca torkolatának áthelyezése. A Rábcát az abdai közúti hídtól kiindulva nagyjában északkeleti irányba vezetik a Mosoni-Dunába, amelyet az új meder a 27,7 km-es szelvénynél ér el. A régi medret a kiágazásnál zsilippel, a torkolatnál zsilippel és szivattyúteleppel zárják le. Ezen a régi mederszakaszon sem alulról, sem felülről nem duzzadhat fel a víz. Ennek következtében Győr külvárosaiban, Gorkijvárosban, Győr-Szigetben, Pinnyéden csökken a talajvíz szintje, ami minden szempontból kedvező.

Az állóvizek Győr területén jelentéktelenek. Közülük a már említett Holt-Rábát, a város nyugati részén a Rábca morotváit és Sáráspuszta keleti oldalán az elmocsarasodott Báványt kell megemlíteni. Győrött a talajvíznek is fontos a szerepe. A város legnagyobb részén 2 m-nél mélyebben helyezkedik el a talajvíz. A Pannonhalmi-dombság felé haladva gyorsan süllyed a talajvíz szintje 5-15 m mélységre. A talajvíz jelentősége igen fontos, mert részben a Kiskúton (1884-ben), részben később a Mosoni-Duna mellett Révfaluban (1910-ben) felépített vízmű a talajvizet használta fel a város vízellátására. A vízművet kibővítették a Szőgye mellett (az Öreg-Duna partján) épített (1979-ben) parti szűrésű kutakkal. Győr környékének geológiai viszonyai alkalmasak a termálvizek feltárására is. 1962-ben elkészült a medencés uszoda közelében a 2000 m mélységű termálkút, amely 66,4 ° C hőmérsékletű (720 l/perc) vizet adott. A második kutat a Bercsényi Gimnázium és a Dózsa-sportpálya között 1966-ban helyezték üzembe. Ez is 2000 m mély és 69 ° C-os hévizet ad (1100 l/perc). A harmadik termálkutat a Mákos-dőlőben 1973-ban fúrták, vizének hőfoka 68 ° C, hozama 1500 l/perc, talpmélysége 2032 m. Mindhárom kút vize alkáli-hidrogénkarbonátos, ezért a gyógyvizek csoportjába tartoznak. A kutak vizét használja a termálfürdő, továbbá a kád- és súlyfürdő. A gyógyvizek egészségügyi és idegenforgalmi jelentősége nem lebecsülendő.

Növény- és állatvilág

Győr környéke a magyar vagy pannóniai flóratartomány (Pannonicum), az Alföld (Eupannonucum) flóravidékéhez, a Kisalföld (Arrabonicum) flórajárásához tartozik (SOÓ R. 1960). A kisalföldi flórajárás északon átnyúlik a Csallóközbe és nyugaton Ausztria területére is.

A város környékét eredetileg ligeterdők borították. A ligeterdőket az élővizek, a lefűződött folyóágak, a morotvák hínárszövetkezetei, a nádasok és a sásrétek szakították meg. A Sáráspuszta-Bácsa között húzódó futóhomokkal borított területen parkos száraz erdő telepedett meg, ahol pusztai gyeppel borított tisztások váltogatták az erdőt. Ezek a területek Győrtől keletre, Győr-Szentiván körül folytatódtak. A táj vegetációja nagy változáson ment keresztül. Az ármentesítések, lecsapolások után az erdők nagy részét kiirtották. Ma már csak a Mosoni-Duna árterein (Püspökerdő), Likócs és Győr-Szentiván között (Hecsei-erdő, Szentiváni-erdő), továbbá Győr-Szentivántól keletre (Gazdák erdeje) találunk nagyobb erdőséget. Az árvizektől védett területeket túlnyomó részben jól termő szántóföldek, kismértékben legelők foglalták el.

Győr környékének állatvilága még az eredeti növénytakarónál is jobban kipusztult. A vadállomány már évszázadok óta jelentéktelen. A város közelében csak nyulat lehet néha látni, de a távolabbi erdőkben, a Pannonhalmi-dombságon és a Duna mentén, a szigeteken, az ártéri erdőkben szarvast, őzet, vaddisznót is lehet találni. A folyók régen bővelkedtek halban. Följegyezték, hogy II. Géza király 1141-ben a Győrnél fogott vizák egyharmadát a pannonhalmi apátságnak adta. Bőven volt itt csuka, kárász, tok, kecsege, ponty, sügér, fogas. Az egykori nagy halbőség megszűnt. A hajózás, a vízi forgalom fejlődése, a szabályozások akadályozták a halak szaporodását. Ennek ellenére ma is tekintélyes mennyiségű halat szolgáltatnak a győri folyók. Kedvelt szabadidő-foglalkozás a horgászat. Időnként sokakat vonzó horgászversenyeket is rendeznek.

Talaj

Győr közelében érintkeznek a Győri-medence kistájai (Szigetköz, Mosoni-síkság, Rábaköz) a Komárom-esztergomi-síksággal (Győr-tatai-teraszvidék, Igmánd-kisbéri-medence) és a Marcal-medencével. Ezenkívül még a Pannonhalmi-dombság nyúlványai is megtalálhatók (Ménfőcsanak) a város mai területén. Éppen ezért a város területének talaja eléggé változatos. A város határának a Mosoni-Dunától északra fekvő területei a Szigetközhöz tartoznak. Ezen a részen az öntéstalajok dominálnak. A Mosoni-síkság keleti végénél és a Rába mentén Győrtől délre réti csernozjom alakult ki. Ezek a talajok a növények széles skálájának termelését teszik lehetővé. Győrtől keletre a Mosoni-Duna és a Duna mentén az alacsonyan fekvő területeken a réti öntéstalajok uralkodnak. A magasabban fekvő teraszokon mészlepedékes csernozjomok keletkeztek. A csernozjomtalajokkal fedett területek igen termékenyek, sok értékes növény termelésére adnak lehetőséget. Dél felé haladva, a Pannonhalmi-dombság nyúlványain már barna erőtalajokat találunk. Meg kell jegyeznünk, hogy Győr környékén mindenütt jó termőképességű talajokat találunk, amelyek a város lakosságának mezőgazdasági termékekkel való ellátásában játszanak szerepet. Azt is meg kell azonban említeni, hogy a lakosság ellátásában távolabbi területek, tájak is részt vállalnak.



<< Vissza