Honvári János: Győr vázlatos története a két világháború között

Határozottan állíthatom, hogy Győr története igazából még nincs feldolgozva. Miközben lassacskán a legkisebb falvak is reprezentatív kötetekben emlékeznek meg múltjukról, Győrről még mindig nem készült el az a monográfia, amely a mai kor igényét megközelítően kielégítené. A mindenkori győri városvezetés - politikai rendszerektől teljesen függetlenül - prakticista szűklátókörűsége, provincializmusa miatt igazából sohasem értette meg, hogy mit jelent a városi (különösen a nagyvárosi) polgár identitásának erősítése szempontjából egy színvonalas várostörténet, amelynek - a tények aprólékos összegyűjtésén túl - elsősorban azt kellene bemutatnia, hogy városunkat az elmúlt évszázadok során milyen kihívások érték és ezekre a kihívásokra mennyire sikeresen vagy kevésbé sikeresen tudott a város polgársága reagálni.



A középkor és a kora újkor tekintetében Bedy Vince, Villányi Szaniszló, Gecsényi Lajos és a Győri Szemle jóvoltából jobb a helyzet. Színvonalas kötet jelent meg a reformkori Győrről is. Ellenben a 19-20. századi Győr történetének a feltárása a kezdetek kezdetén tart. A szabad királyi várossá nyilvánítás 700. évfordulójára, 1971-ben megjelentetett: Győr Várostörténeti Tanulmányok című kötet szemlélete, módszere (különösen a 20. századi történettel foglalkozó részeké) teljességgel elavult. Ezen kívül néhány (a megrendelő elvárásait erősen tükröző) üzemtörténet, a két világháború közötti munkásmozgalom történetét meglehetősen sematikusan feltáró tanulmánysorozat, néhány dokumentumkötet, alkalmi (évfordulós) tanulmánykötetek és a Győri Tanulmányok című évente megjelenő várostörténeti periodika jelenti a szerény győri helytörténeti irodalmat.

Előadásomban természetesen csak arra vállalkozhatom, hogy a későbbi részletes kutatás számára néhány támpontot, ötletet adjak, vázlatosan felsoroljam a megoldásra váró feladatokat.

1. Trianon és az I. világháború gazdasági következményei

A két világháború között Magyarország a trianoni békeszerződés aláírásával teljesen új létfeltételek közé került. A határok változása ezt a régiót is érintette, ezért a háború utáni új közigazgatási beosztás kialakításakor az egykori Győr vármegyét egyesítették a területük töredékére zsugorodott Moson és Pozsony megyékkel, amelynek új elnevezése Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék lett. Ez a megyenév utalt az ideiglenességre és a két háború közötti legfontosabb külpolitikai célra, a revízióra.

Győr az egyik pillanatról a másik pillanatra határszéli város lett - ennek összes következményével. A felvidéki Csallóköz és Burgenland elcsatolásával a város elveszítette korábbi legfontosabb gazdasági-kereskedelmi kapcsolatait. A legnagyobb győri gyárak az egész Monarchia felvevőpiacára termeltek. Sőt, a Vagongyár az Osztrák-Magyar Monarchián kívül a Balkánra és a tengerentúlra is szállított vasúti gördülőanyagot és egyéb termékeket. Nyugat-Dunántúl legnagyobb gőzmalma, a Back Hermann Hengermalom a környék gabonájának őrlésén túl a dualizmus korában vámőrlést is végzett a Bácska-Bánátból és a Balkánról származó gabonákból. Ez a malom (a pesti és a többi trianoni területen maradt malmokhoz hasonlóan) a nyersanyagforrások elveszítése miatt krónikus kapacitás-kihasználatlansággal küszködött a két világháború között.

1919. augusztus 18 - október 4 között román csapatok szállták meg Győrt. A megszállás a Győri Ágyúgyár teljes leszerelésével járt együtt. Mint ismeretes, a román hadsereg elsősorban a hadi- és az állami üzemeket fosztogatta. Ennek esett áldozatul Közép-Európa legmodernebb ágyúgyára is, amelyet az állam a pilseni Skoda-művek és a német Krupp-konszern közreműködésével 1913-ban Győrött kezdett építeni. A magyar ipartelepek közül a Győri Ágyúgyár szenvedte el a legnagyobb kárt. A románok elvittek 344 teljesen felszerelt motort, 1930 db szerszámgépet és minden mozdítható anyagot (beleértve a kapcsolókat és a falakba épített villanyvezetékeket is). A gyár leszerelése, a krónikus szén- és nyersanyaghiány, a külkereskedelem hiánya, az utódállamok csaknem teljessé váló blokádja, a dühöngő infláció miatt dezorganizálódó gazdaság, az akadozó közszolgáltatások (a Gázmű 1918-1922 között állt, a vízmű csak 6-9 és 17-19-ig szolgáltatott teljes nyomással vizet, a városi villamosmű is korlátozta a szolgáltatását) a háború után mintegy 6000 főre duzzasztották a győri munkanélküliek számát.

Átlagos munkáslétszám a Győri Ágyúgyárban

1913

1917

1919 június

1919 szept.

1919 dec.

1920

1921

5000

1749

1749

229

186

50

 

 


1920 után, mintegy 2000 menekült jelent meg Győrött, akik főleg Felvidékről eluzött tisztviselők voltak és semmiféle megélhetéssel, lakással nem rendelkeztek. Ez az ellátatlan tömeg (a vagonlakók) igen nagy gondot jelentett a város akkori vezetésének. Összességében Győr helyzete nagyon nehézzé vált az I. világháború után. A területi változások ugyanakkor a dualizmushoz képest is tovább növelték Győr ipari (gyáripari) jelentőségét, ti. nagy iparvárosok (Pozsony, Fiume, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár, Kassa, Temesvár, stb.) a trianoni határokon kívülre kerülnek. Ezzel Győr a két világháború között Budapest után az ország 2. legjelentősebb ipari centruma lett. Az 1930-as népszámlálás idején Győrött 11 568 munkavállaló dolgozott az iparban. Ez olyan tömeg, amelyhez hasonló nagyságrenddel (Budapestet és környékét természetesen nem számolva) csak Pécsett, Ózdon és Salgótarján környékén lehetett találkozni. Az ipari munkások Győrött teljes egészében a város területére és a környező falvakra koncentrálódtak, míg Pécs, Ózd, Salgótarján környékén jobban szétszórva, nagyobb területen helyezkedtek el. Az iparból élők aránya tekintetében Győr (45,8 %), még Budapestet is megelőzte (40,8 %). Különösen magas a gyáripari foglalkoztatottak aránya (az országos 50 % helyett itt 63-64 %). 1932. október 1-én Győrött 69 gyár volt, ugyanakkor a 10 törvényhatósági jogú városban összesen 413, tehát Győrött működött a törvényhatósági jogú városok gyárainak 16,7 %-a, itt foglalkoztatták az összes gyáripari munkásság 25,9 %-át, itt állították elő a gyáripari termelési érték 22 %-át, stb. Vagyis, ha a megoszlás arányos lett volna, akkor mindegyik törvényhatósági városra a megfelelő érték 10-10 %-a esett volna.

2. Infláció, stabilizáció, népszövetségi kölcsön

Az I. világháború utáni válságos helyzetből a 20-as évek közepére lábalt ki a város. Országosan a gazdaságot részben a Népszövetség segítségével felvett mintegy 300 millió aranykoronás kölcsönnel, főként azonban szigorú takarékossági intézkedésekkel, a költségvetési kiadások radikális lefaragásával sikerült szanálni. A konszolidáció után az országba beáramló magánkölcsönök áradatából Győr is részesedik. Az ún. egyesített városok kölcsöne révén két ízben (1925-ben és 1926-ban) összesen több mint 1 millió (805 ill. 103 ezer) dollár hitelhez jutott Győr a New York-i Speyer és Társa bankkonzorciumtól. A kölcsönt 20 éves törlesztéssel, 7,5 %-os kamatra, 82 %-os kibocsátási árfolyamon (vagyis meglehetősen kedvezőtlen feltételekkel) kapták a városok. Ennek ellenére ez a hitellehetőség jelentős szerepet játszott abban, hogy Győr a 20-as években a háború okozta problémákon túltegye magát. A kölcsön felhasználásáról szóló 1936. november 28-án kelt, a pénzügyminiszternek küldött kimutatásból kiderül, hogy Győr a hitel döntő részét városfejlesztésre (kórházbővítésre, polgári fiúiskola építésére, kislakások építésére, hídépítésre, stb.) fordította. A kölcsönből jelentős összegek jutottak a városi közművek (víz-csatorna- és gázmű) fejlesztésére is.

A kölcsönből megvalósított beruházások közül az új, állandó Mosoni-Duna-híd volt a legjelentősebb. A mai Kossuth-híd helyén 1907 óta egy ideiglenes fahíd állt, amit akkor építettek, amikor Kiskút után Révfaluban elkészült Győr második vízkivételi műve. A Mosoni-Dunán átvezető, Révfalut a Belvárossal összekötő ideiglenes fahídnak az volt a elsődleges funkciója, hogy tartsa és átvezesse a folyón a révfalui vízműtől kiinduló főnyomócsövet a város többi kerületébe. A fahídnak, amelyet eredetileg tíz évi időtartamra építettek, a 20-as évek elején már nagyon rossz volt az állapota. Félő volt, hogy a város ivóvíz nélkül marad, ugyanis a fogyasztás 3/4-ét akkor már a révfalui vízmű szolgáltatta. Az új vashidat (Kossuth híd) 1928-ban adták át a forgalomnak.

Ebből a pénzből bővítették a városi villamosmű kapacitását is, mivel az már teljesítőképességének a határán állt és a fajlagos szénfelhasználása is nagyon kedvezőtlenül alakult. 1927-ben a teljesen elavult városi villamosművet végleg leállították. A város 10 éves szerződést kötött az időközben Győri Ipartelepek Rt-re keresztelt egykori Ágyúgyárral, amelynek korszerű villamosműve sokkal gazdaságosabban állította elő a villamos energiát. (Ez az erőmű a város ellátásán túl jelentős szerepet játszott a környék villamosításában és ellátásában is). A tízéves szerződés lejárta után új szerződést kötöttek a felek, amelyben a város az addig tulajdonában lévő magasfeszültségű távvezetékeket is eladta a GYIRT-nek.

Bővíteni kellett a vízművet, mert csúcsidőben a meglévő kutak kapacitása már nem elégítette ki a lakók igényeit. Ezért két új kutat fúrtak a Duna hullámterében és növelték a vezetékhálózatot is. A Speyer-kölcsönből a Győrhöz 1905-ben csatlakozó Révfalu csatornázására 230 ezer pengőt fordítottak. A városban a lakáshiány már az I. világháború előtt is égető volt, ami a háború után a menekülthullám miatt szinte kezelhetetlenné vált. (Volt katonai barakkok, a Duna-parti magtárak, az újvárosi kaszárnya átalakításával összesen több mint 400 szükséglakást létesítettek az arra leginkább rászorulóknak.) Ezen kívül a húszas évek közepén a kölcsön kisebb részéből 80 db bérlakást épített a város. Természetesen a város életének konszolidálásában nagy szerepe volt a 20-as évek közepén kibontakozó országos (sőt európai) konjukturának is.

Győrött a 20-as években főleg a textilipar fejlődik. Mi az oka ennek? A város hagyományos vezető iparágai, így az élelmiszeripar, a gépipar, a közlekedési eszközök gyártása elveszíti korábbi felvevőpiacát, ezzel szemben a textilipar fejlődése elől elhárulnak a korábbi akadályok. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával jórészt megszűnik a korábbi osztrák, cseh konkurencia. Talán még ennél is fontosabb, hogy az új, 1925. január 1-én életbe lépő autonóm magyar vámtarifa révén kifejezetten iparvédő protekcionista vámokat léptetnek életbe. A vámvédelem mértéke a korábbiaknál jóval nagyobb, az új vámtételek átlagosan kétszeresen múlják felül az Osztrák-Magyar Monarchia idején alkalmazott vámtételeket. Különösen magasak, átlagosan mintegy 50 %-osak a textilipari vámtételek, ami igen kedvező a hazai textilipar számára (sőt, a külföldre került osztrák és cseh textilipar egy részét ez a protekcionista vámvédelem arra ösztönzi, hogy üzemeiket, vagy annak egyes részeit Magyarországra telepítsék át és így kerüljék meg a magyar vámhatárt.) A textilipar kezdődő konjuktúrája egybeesik az angliai, nyugat-európai textilipar technológiai váltásával. Ott a régi gépeket ekkor selejtezik le és cserélik ki újakra. Ezeket a kidobott, de még használható gépeket a magyar textilgyárosok olcsón megvásárolták és üzemeiket ezekkel a gépekkel szerelték fel. Végezetül a háború és Trianon után van egy sor üres helyiség. Győrött pl. üresen, kihasználatlanul álltak a leszerelt egykori Ágyúgyár csarnokai. A húszas évek végén ide költözött az osztrák érdekeltségű Magyar Textilipari Rt. fonodája, a francia érdekeltségű Gyapjúfonó, Szövő-, Festő és Kikészítőgyár, a bécsi Heller és Asconas Harisnyagyár Rt. Győr ekkor válik a vidék legjelentősebb textilipari központjává (itt már a dualizmus évei alatt is vannak textilgyárak).

Győr a két világháború között

a/ ipari központ, a 20-as évek közepén mintegy 35 nagyobb gyára van: Vagongyár, Kohn olajgyár, Meller Ignác olajgyára, Lederer-féle Szeszgyár, Koestlin Kekszgyár, Schmiedl-féle cukorka- és csokoládégyár, négy nagy gőzmalom, közte a Back Hermann gőzmalom, Grab-féle viaszosvászon- és textilgyár, Taussig-féle vászon és viaszosvászon gyár, Győri Textilművek Rt., Richards Richard-féle finomposztógyár, négy téglagyár, selyemfonal gyár, csipkegyár (Gardénia), bútorgyár (Győri Faipari és Faértékesítő Rt.) festékgyár.

b/ közlekedési és kereskedelmi központ is, mint észak-nyugat dunántúli vasúti csomópontja, az öt irányból összefutó vasúti fővonalak találkozási pontjában fekszik. Ebben az időszakban került sor a Budapest-Hegyeshalom vasúti fővonal villamosítására. Az első menetrendszerinti Kandó-villanymozdony vontatta vonat 1934. október 23-án futott be a győri pályaudvarra, ami nemcsak a győri, hanem az ország vasúti közlekedésének történetében is fordulópontnak számít. A felső vezetékeket a bánhidai centrálé látta el árammal. A teljes Budapest-Hegyeshalom villamosított vasúti vonal ünnepélyes átadására 1935. július 24-én került sor.

A város Iparcsatornával, kikötővel, dunai hajózással is rendelkezett. A vízi szállítás volumene ennek ellenére nagyon alacsony, ami részben arra vezethető vissza, hogy a Mosoni-Duna a somosi gázlónál nagyobb uszályok számára gyakran járhatatlan volt, valamint a győri kikötő technikai berendezése, raktárháza elavult, a kikötő partkiképzése pedig rossz volt.

A városon áthaladó tranzitforgalom már a két világháború között is jelentős lehetett, erre következtethetünk abból, hogy 1930-ban Győrött 19 benzinkút üzemelt és az eladott üzemanyag mennyisége a vidéki városok közül itt volt a legnagyobb. Gyorött 1927-ben 110 személyautó, 65 motorkerékpár és 25 teherautó futott a kereken 37 km hosszú városi útvonalakon. A gépjárműsűrűség tekintetében Győr Budapest után a 2. helyet foglalta el. Ennek ellenére a helyi közlekedés legfőbb eszköze ekkor még a kerékpár, amiből 3730-at tartott számon a statisztika. A helyi autóbusz-közlekedés a Győri Általános Közlekedési Vállalat (vagy más néven Staar Autóbuszüzem) jóvoltából 1926. augusztusában két kocsival vette kezdetét. Ez a vállalkozás indította el 1928. február 15-én a háború utáni első két taxit is a városban. Később a buszok száma 5-re nőtt, és 1927-től fokozatosan kiépült az autóbusz-közlekedés a környező falvakkal. (Az első világháború előtt, alatt többször felvetődött a városi villamos, troli kiépítésének ötlete is, de az útvonalak vezetése miatt ez kivitelezhetetlen volt.) A helyi közlekedés máig legnagyobb gondja abból adódik, hogy a várost középütt ketté szeli a tranzit vasúti- és közúti pálya. A város két felének összekötéséhez emiatt hidakra lesz szüksége. Az 1928. évi városrendezési tervpályázatok némelyike a vasút, közút kitelepítésével akarta a problémát enyhíteni. Egy tervező egészen extrém javaslattal állt elő: helyezzék a várost kettészelő vasúti pályát egy 20 m széles, 4-5 méter magas töltésre, amelyen kellő számú átjárót építhetnének. A vasút és közút kitelepítése a háború utáni rendezési tervben is felmerült.

Győr kereskedelme a csúcspontot ekkor már meg sem közelítette, de évi 3000 db-os ipari sertéshízlalása, gabona- és állatkereskedelme továbbra sem elhanyagolható jelentőségű.

c/ Győr pénzügyi központ. A nagy pesti bankok helyi fiókjai, mint pl. a Magyar Nemzeti Bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Magyar Általános Hitelbank, Leszámítoló és Pénzváltó Bank, Angol-Magyar Bank, stb. mellett speciális helyi pénzintézetek, így a Győri Első Takarékpénztár, a Győrvárosi és Megyei Takarékpénztár, a Győri Általános Takarékpénztár elégítette ki a város pénzügyi szolgáltatások iránti igényét.

d/ Győr közigazgatási központ is, bíróság, ügyészség, államrendőrség, gazdasági felügyelőség, Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara, Kereskedelmi és Iparkamara, Ipartestület, Államépítészeti Hivatal, Folyammérnöki Hivatal, Kultúrmérnöki Hivatal, pénzügyigazgatóság, adóhivatal, fővámhivatal, pénzügyőrség, Tankerületi Főigazgatóság található a városban.

e/ Győr egyházi, iskolai és egészségügyi központ is.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy magyarországi viszonylatban Győrnek már a két világháború között is fejlett volt az infrastruktúrája. Az első vízkivételi művet 1884-ben Kiskúton adták át, amely 1899-ben került magánvállalkozók kezéből városi tulajdonba. A második, ennél lényegesen nagyobb kapacitású vízművet 1905-ben Révfaluban létesítették. Győr általános csatornaműve 1804-ben kezdte meg működését. Mint már említettem a Speyer-kölcsönből két új kutat fúrtak a Duna hullámterében. 1930-ban a lakások 60 %-a már be volt kötve a vezetékes vízhálózatba. Ebben az évben a napi vízfogyasztás 242 liter/fő, ami igen magas pazarlásra utal, ti. vízórák még nem voltak felszerelve, ezért a tényleges fogyasztás helyett átalánydíjat fizettek a lakók. A városi villamosmű 1904-től szolgáltatott áramot. A villamosművet 1912-ig két ízben is jelentősen bővítették (kapacitása 250 LE-ről 1000 LE-re nőtt). Ennek ellenére az I. világháború végére a növekvő lakossági és ipari igényeket már nem tudta kielégíteni az erőmű, ezért 1920-tól a város az Ágyúgyártól és az Olajgyártól is vásárolt áramot a saját erőmű üzemeltetése mellett, majd 1927-ben a városi villamosművet teljesen leállították, és Győr ettől kezdve a Győri Ipartelepek Rt-től vásárolta a villamosenergiát. A városi gázművet szintén magánosok társas vállalkozása hozta létre Szeged, Debrecen után, Budapestet is megelőzve 1868-ban. A céget 1911-ben vette át a város. A telefon 1891-ben 122 előfizetővel kezdte meg működését Győrött. A 20-as évek végén már 100 %-ban automata telefonközpont kapcsolta a feleket. Magyarországon ez az első vidéki magyar város, ahol teljes mértékben automatizálták a kapcsolást. 1937-ben 7 posta és 1103 távbeszélő állomás található Győrött, az egy lakosra eső telefonbeszélgetések száma (évi 1,6) tekintetében Győr 1936-ban még Budapestet is megelőzte.

3. A gazdasági válság

A húszas évek második felének mérsékelt gazdasági konjuktúráját az 1929-33-as gazdasági váltság szakította félbe, ami a vidék legjelentősebb ipari központja számára katasztrofális következményekkel járt. Míg 1880-1930 között tízévenként átlagosan 10-11 gyárat alapítottak Győrött, addig 1931-1939 között mindössze egy kis textilgyár létesült, miközben több átmenetileg leállt vagy végleg megszűnt. A győri gyárak száma az 1928. évi 75-ről 1932-re 69-re csökkent. De ezek közül csak 5 dolgozott teljes üzemmel és 16 használta ki kapacitását 51 %-nál nagyobb mértékben, a többi teljesítőképességének a felét sem hasznosíthatta. A gyáripari foglalkoztatottak száma 6220-ról 4786-ra, a ledolgozott üzemnapok száma 27,8 %-kal, a gyárak termelési értéke 38 %-kal csökkent 1928-hoz képest. A válság hatására csökkent a gépipar-, nőtt a textilipar súlya, ez utóbbi 1932-ben már a termelési érték 44,9 %-át adta, és emiatt nőtt a női munkaerő aránya is.

Év, hó

Összes gyáripari foglakoztatott

Ebből vidéki

Női munkások száma

1933 július

4.971

1.324

2.600 (52,3 %)

1933 augusztus

5.252

1.294

2.618 (49,8 %)

1933 szeptember

5.338

1.405

2.526 (47,3 %)

1933 október

5.840

1.612

2.823 (48,3 %)

1933 november

6.126

1.414

2.925 (47,7 %)

1933 december

5.764

1.281

2.906 (50,4 %)

 

 

 

 

 

 

 

 

1929-ben csődbe jutott az 1916-ban alapított Győri Faipari és Faértékesítő Rt., amit a Cardo vesz át, leállt a Meller Olajgyár, 1932-ben bezárták a Kohn-olajgyárat, a Koestlin is veszteségessé vált, amit csak egy nagyobb kölcsönfelvétellel, ill. részvénytársasággá történő átalakítással tudtak a tulajdonosok a csődtől megmenteni, a Back Hermann Hengermalom Rt. 30-40 %-os kapacitáskihasználással dolgozott. A Vagongyár, amelynek az átlagos munkáslétszáma a 20-as években meghaladta az 1000-et, a válság alatt kevesebb mint 300 főnek adott megélhetést.

A Vagongyár átlagos munkáslétszáma

1929

1123

1930

1064

1931

623

1932

465

1933. okt. 17-ig

224

 

 

 

 

 


Győr legnagyobb nehézipari üzeme új gyártmányokkal kísérletezett. Ekkor honosodott meg a speciális teherautók és traktorok gyártása, valamint a textilipar térnyerésére való tekintettel szövőgépek, textilipari alkatrészek előállítására is berendezkedtek. Ezek azonban nem voltak igazán sikeres termékek, ti. a külföld sokkal olcsóbban és jobb minőségben termelte ezeket a cikkeket. Egyedül a textiliparban nem tapasztalható termelés-visszaesés, ti. a válság éveiben tovább folytatódott a külföldi termékek hazai piacról történő kiszorítása, ezért ez az iparág a fogyasztás visszaesése ellenére is növelni tudta a kibocsátását 1929-1933 között. Ebben az ágazatban az 1931-ben bevezetett kötött devizagazdálkodás okozott nehézségeket, mert ettől kezdve valutához (és ennek révén tengerentúlról származó nyersanyaghoz) időnként nehéz volt hozzájutni.

4. A válságból való kilábalás és a II. világháború

A válságból való kilábalás a 30-as évek közepén indult el. A Cardo Bútorgyár pl. már 1934-től kezdve jelentős angliai megrendelésekhez jutott, 1936-ban újra indult a Meller Olajgyár, 1939-ben a Kohn olajgyár. A Vagongyárat - több más vasipari üzemmel egyetemben - 1934-ben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vette meg és ezzel már 1935-től megindult a gyár termelésének háborús vágányokra való állítása, ami igazából 1938-tól, Darányi 5 évre tervezett, ám két év alatt megvalósított, éppen Győrben meghirdetett 1 milliárd pengős hadsereg-fejlesztési programja után vett igazán nagy lendületet. A Vagongyár ugyanis 1939-40-től kezdve óriási állami megrendeléseket kapott (különösen az autó és a repülőgéposztály). Győrött Turán harckocsikat, Botond terepjárókat, Rába-Maros katonai teherszállító autókat gyártottak. A gyár új részlegében, a repülőgéposztályon a Messerschmitt 109-es harci repülőgép testét, az ún. sárkányt készítették, a motorokat másutt gyártották. A hadikonjuktúra hatására a győri gyáripari alkalmazottak száma az 1932. évi 4786-ról 1940-re 10.487-re, a termelési érték 46,6 millió pengőről 131,7 millióra nőtt. A Vagongyár alkalmazottainak száma az 1936. évi 1272 főről 1944-re mintegy 12.000 főre, az ingatlanok és eszközök értéke a nyilvános mérlegadatok szerint több mint ötszörösére, a termelési érték több mint húszszorosára, rendelésállomány több mint 30-szorosára nőtt.

A Győri Vagongyár munkáslétszámának,
rendelésállományának és tényleges kibocsátásának alakulása
az 1936/37-es gazdasági évtől 1942/43-ig

Gazdasági
év

Átlagos munkáslétszám ()

Rendelésállomány

(millió pengő)

Tényleges kibocsátás
(millió pengő)

1936/37

1.272

13,6

10,4

1937/38

1.649

21,9

12,9

1938/39

2.258

40,0

*

1939/40

3.486

59,0

35,1

1940/41

4.398

81,5

*

1941/42

7.609

320,0

42

1942/43

12.000

430,0

*

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A háborús konjuktúra idején megvalósított kapacitásbővítés nagyobb része a bombatámadások miatt megsemmisült. A német megszállás után 18 nagyobb és 8 kisebb bombatámadás érte a várost. Az első és egyben legpusztítóbb az 1944. április 13-i volt, ami mindössze 20 percig tartott, de ezalatt 385 db 227 kg-os, 500 db 45,5 kg-os, 2000 db 20 kg-os bombát, valamint 30-40 ezer db 3 kg-os gyújtóbombát dobtak le az amerikai liberátorok. Az áldozatok száma meghaladta az 1000 főt. Súlyos károk érték a Vagongyárat, a repülőteret, a Szeszgyárat, a Gázgyárat, a Cardo Bútorgyárat, a MÁVAG-ot az OVIRT-et, a vasútállomást és a síneket. A város 16 hídjából 15-öt felrobbantottak, a szénhiány miatt kiirtották a város parkjaiból a fákat, megszűnt a víz, a gáz- és villanyáramszolgáltatás. Győrt a korabeli szerzők - joggal - romvárosként aposztrofálták.

5. A népesség létszáma, összetétele, műveltsége, közéleti aktivitása

Az 1920. évi népszámlálás idején Győr lakosságának száma 50.036 fő volt. A következő, tíz év múlva tartott népszámlálás idején, tehát 1930-ban a városban 50.881 fő élt, a lakosság száma tehát gyakorlatilag stagnált. Győr 19-20. századi történetében ez az első olyan időszak, amikor megállt a város lakosságának a növekedése. A háborús emberveszteséget tovább növelte a béketermelésre áttért hadiüzemek leszerelése, létszámuknak jelentős csökkenése. A megélhetés reményében a háború évei alatt a távolabbi vidékekről ide vándorló, vagy katonai úton kirendelt munkások tömege hagyta el Győrt. A 20-as években a területi változások okozta problémák és az infláció miatt a munkanélküliek száma a területi változások okozta problémák és az infláció miatt a munkanélküliek száma megközelítette az 5000 főt és családtagokkal együtt az ellátatlanok számát a törvényhatósági bizottság 11.200-ban állapította meg. 1920-1930 között a természetes szaporodás 3,8 %, tehát pozitív, azaz többen születtek, mint ahányan meghaltak. A népesség száma ennek ellenére alig nőtt, ami azzal magyarázható, hogy a Győrből elköltözők száma ebben a periódusban meghaladta a Győrbe beköltözők számát, vagyis a vándorlási különbözet (1880-óta először) negatívvá vált (-2,1 %). Az I. világháború a szociális feszültség legfontosabb levezető szelepe az Amerikába való kivándorlás volt. Ez a szelep 1920 után lényegében elzárult, az USA törvényhozása nagyon megnehezítette a külföldiek bevándorlását. Hova mennek tehát az emberek ? Néhány százan külföldön, elsősorban Kanadában, Belgiumban, Franciaországban, Törökországban találtak átmeneti munkalehetőséget. Ez azonban a munkaerő-fölösleget korántsem tudja felszívni, ezért a Győrött egzisztencia nélkül maradók zöme a környező falvakba költözött ki. Míg a nagyvárosban 1920-1930 között a népesség tényleges növekedése 1,7 % volt, addig Bácsán 42 %-kal, Börcsön 27 %-kal, Csanakfalun 43,8 %-kal, Győrszentivánon 18,0 %-kal, Kisbarátfalun 28 %-kal, Nagybarátfalun 14,4 %-kal, Nagyécsfalun 44 %-kal, Nyúlfalun 18,5 %-kal, Öttevényen 18,3 %-kal, Ménfőn 23,8 %-kal nőtt a lakosság száma. 1930-1941 között Győr lélekszáma már közel 7000 fővel gyarapodott (1941-ben 57.044 lakost számláltak össze.) Ekkor már érezhető a hadikonjuktúra hatása.

A vallási megoszlásnak a két világháború között különös jelentősége volt. Győrött az országosnál (63,8 %) lényegesen magasabb a katolikusok (73,9 %), az izraeliták (5,1 % helyett 10,6 %) aránya, kisebb a reformátusoké (20,9 % helyett csak 5,8 %). Győr püspöki székhely, egyházi szellemiségű újságokkal, Dunántúli Hírlap, Győri Katholikus Tudósító, Evangélikusok Lapja, egyházi iskolákkal, (általános, közép, női-férfi tanítóképző, hittudományi főiskolával) Actio Catholicával (amit XI. Pius Qadragesimo Anno... kezdetű, 1931. május 15-én kelt enciklikája alapján kezdtek szervezni kulturális, karitász, szociális és sajtó szakosztállyal), ifjúsági szervezetekkel (levente, Szívgárda, Mária Kongregáció, Győri Leányklub, Patronázs, Katholikus Legényegylet, cserkészcsapatok, Emericana) stb.

Az iskolai végzettség és műveltség tekintetében Győrött nagyon kedvező a helyzet. 1930-ban az írni, olvasni tudók aránya a 6 éven felüli népességben 95,4 % volt. E tekintetben csak Budapest és Sopron előzte meg Győrt. 1077 főnek volt főiskolai-egyetemi végzettsége, 3399 fő rendelkezett teljes, 8 osztályos középiskolai végzettséggel, 4409 fő hatosztályos középiskolát végzett, 10.521 fő járt legalább 4 osztályt a középiskolában.

Az 1932/33-as tanévben pl. a város iskolahálózata a következő intézményekből állt: 12 óvoda (1212 fő), 21 elemi iskola (4731 fő), 3 tanonc iskola (687 fő), 5 polgári iskola (1332 fő), 3 tanító/nő/képző (494 fő), 3 középiskola (1431 fő), 2 felső kereskedelmi iskola (208 fő), 2 szakiskola (105 fő), 1 római katolikus hittudományi főiskola (60 fő). Az oktatási rendszerből továbbra is hiányzik az egyetem, vagyis felsőfokú képzés - a hittudományi főiskola kivételével - a két világháború között nem folyt Győrött. A tanítóképzés 1959-ig középfokú intézménynek számított. A Királyi Jogakadémia megszűnése óta több mint fél évszázadik hiányzott a városban a felsőfokú képzés. Különösen a többkarú egyetemnek, az universitasnak van komoly kisugárzó hatása egy város szellemi arculatára. A kezdeményezések ellenére Győrnek nincs egyeteme, a harmadik tudományegyetemet Győr helyett Debrecenbe építik fel, az I. világháború után pedig az utódállamból kiutasított Pozsonyi Egyetem Győr helyett (ahol az összes kar elhelyezését nem tudta a városvezetés garantálni) Pécsre került.

Az egyesületi élet igen intenzív. 1932-ben a városban 190 egyesületet számláltak, ami azt jelenti, hogy 1000 lakosra 3,7 egyesület jut. Ebből a szempontból csak Sopron előzte meg Győrt, ahol az ezer laksora jutó egyesületek száma 3,8. Az 50.000-es város 190 egyesületének 56.071 tagja volt, ami természetesen úgy lehetséges, hogy sokan többszörös tagsággal is rendelkeztek. A győri egyesületek tagjainak 86,3 %-a férfi volt, és a tagok aktivitására sok panasz hangzott el az éves közgyűléseken, akiknek 4/5-e nem látogatta a rendezvényeket, nem fizette a tagdíjat, formális tagsággal rendelkeztek csupán.

A városi könyvtárnak 1938-ban 198 beiratkozott olvasója volt, ami meglehetősen kevés. Ellenben egy 1934-es összeírás szerint Győrött 5325 magánkönyvtár létezett 143.785 kötettel, így egy-egy magánkönyvtár átlagosan 169 kötettel rendelkezett. Az első 1799-ben épített kőszínházat 1934-ban lebontották. 1935-ben a Czuczor Gergely utcában, az egykori tejcsarnok helyén, részben annak átalakításával felépítették a városi kultúrházat, ami az új színház felépítéséig (1976-ig) a színielőadásoknak is helyet adott. Színpadja és előadások rendezésére alkalmas nagyterme volt az 1930-ban a Teleki utcában átadott Vasas Székháznak is. 1938-ban Győrött két mozi volt, az 1909-ben épült Apolló és a kávéházból 1921-ben kialakított Elite. A két városi "mozgóban" összesen mintegy ezer néző élvezhette a bemutatókat. A 30-as években két napilap, tucatnyi időszaki sajtótermék jelentette a győri médiát. A Győri Hírlapot 1886-ban alapították, 1895-től jelent meg napilapként, a Dunántúli Hírlap hol napi, hol hetilapként, hol hetente 2-3-szor jelent meg. Nyíltan vállalta a szélsőjobboldali politikát az 1936. október 18-án induló Győri Nemzeti Hírlap. A Győri Hírlap sajtóengedélyét 1938-tól nem hosszabbították meg. A két háború között Magyarországon a tömegtájékoztatásnak teljesen új, és igen hamar nagy népszerűségnek örvendő eszköze a rádió. Az első, kis teljesítményű, Csepelen 1925-ben felállított rádióadó hullámai Győrt még nem érték el. Ellenben a néhány évvel később Lakihegyen átadott ún. nagyadó már Győrbe is sugározta az éteren keresztül a rádió adását. 1930-ban 3252, 1938-ban 5693 rádióelőfizető élvezhette a technika új csodáját Győrött. A 10.000 lakosra eső rádióelőfizetők számában csak Budapest előzte meg Győrt.

7. Várospolitika, városigazgatás

A megye élén a központi akarat végrehajtásáért politikai értelemben felelős, a kormányzat által kinevezett és ahhoz maximálisan lojális főispán állt. A várost a polgármester igazgatta. Az erősen korlátok közé szorított városi önkormányzat legfőbb intézménye a város törvényhatósági bizottsága volt. Tagjainak általános újjáválasztására az I. világháború után 1929-ben került sor első ízben. Ezt megelőzően általános törvényhatósági választásokat Győrött 1913-ben tartottak, a háború után a megüresedett képviselői helyeket 1929-ig pótválasztásokkal töltötték be. A törvényhatósági bizottság összetételét, működését tagjainak választását az 1929. évi XXX. törvény szabályozta. Ezt megelőzően 1886-ban alkotott törvényt a parlament a törvényhatóságokról (1886. évi XXI. tc.). Az új szabályozás egyik fontos eleme az volt, hogy a bizottsági tagok egy részét titkos szavazás útján választhatták a választójogosultsággal rendelkező polgárok. Győr törvényhatósági bizottságának 1929-ben 140 tagja lett, ebből 48-at az összes választó, 48-at a virilisek választották, a többi hivatali állásánál fogva lett tag, vagy az érdekképviseletek, egyházak delegálták, ill. 6 fő örökös tagsággal bírt. A választójogosultság még az országgyűlési választáshoz képest is szűkebb volt, Győrött pl. a lakosság 27,1 %-a szavazhatott a törvényhatósági bizottság tagjaira. Az 1929. évi törvényhatósági választásokon valamennyi választókerületben a Nemzeti Polgári Blokk győzött, a Független Polgári Blokkal koalícióra lépett szociáldemokraták egyetlen képviselőt sem tudtak a városházára bejuttatni. (A szociáldemokratáknak egyébként a városban hagyományosan nagy volt a befolyásuk. A két háború közötti években az országgyűlési választásokon mindig eredményesen szerepeltek és a két győri parlamenti képviselői hely egyikét szociáldemokrata politikus töltötte be.) A törvényhatósági bizottság tagjainak egy részét 1934-ben újraválasztották. A választójogi cenzusok kikötéseinek egyre több polgár felelt meg, ezért ebben az évben már a lakosság 36,8 %-ának volt választójogosultsága. Az újraválasztott 24 képviselői helyre a polgári pártok 20, a szociáldemokraták 4 képviselőt juttattak a város parlamentjébe. Az 1939. évi ún. II. zsidótörvény értelmében 23 rendes és egy örökös tagot távolítottak el a törvényhatósági bizottságtól. 1939 után új választásokat már nem tartottak, majd a háború végén, 1944-ben a belügyminiszter felfüggesztette az önkormányzat amúgyis egyre szűkülő autonómiáját.

 



<< Vissza