A középkori Magyarországon azokat a településeket tekintették városoknak, melyek királyi városi joggal bírtak. A várossá fejlődés csíráit a püspöki és királyi vármegyei elődök képezték. Ezek voltak a korai értelemben vett civitas-ok, melyek váras hellyé, azaz várossá váltak. A nagy átalakulás IV. Béla korában ment végbe, s innen kezdve a civitas a várost jelentette.

Győr kedvező földrajzi fekvésénél fogva, a szélrózsa minden irányában elágazó közútjai, a hajózható Mosoni Duna birtokában, a nyugat kapujaként, már az államalapítás idején is fontos szerepet játszott a Kisalföld és az ország életében.

Szent István nem véletlenül tette meg e helyet világi és egyházi központtá, melyek megalapozták jövőjét. A Buda-Bécs fő közlekedési út mentén fekvő település már a középkorban híres volt kereskedelméről, s az ország politikai életében is fontos szerepet játszott. Ezt igazolják a kereskedelmét segítő intézkedések, a gyakori király látogatások, az uralkodók által kötött különféle egyezségek, békekötések. A település országos jelentősége mellett a lakosságnak az országra törő ellenséggel szembeni hősi magatartása is hozzájárult ahhoz, hogy V. István 1271-ben Győrt a királyi városok sorába emelte. A kiváltságlevél a várnépeket s a váron kívüli lakókat felszabadította a várispán fennhatósága alól, s a váron kívül lakóknak az úgynevezett hospeseknek, azaz vendégeknek, megengedte, hogy a várba költözzenek.

A polgárság szabad bíró választási, vámmentességi, vásártartási és árumegállító jogot nyert. Ezekben a jogokban a káptalan népei is részesültek, de továbbra is földesúri fennhatóság alatt maradtak.

Csizmadia Andor: Győr kegyurasága című tanulmányában három várost tételez fel ekkor Győrött. Egyik latin város, melynek lakóit V. István a győri várba telepítette. A másik volt a püspöki város, és a harmadik a káptalani város. Minden egyes város teljesen különálló közigazgatási egység volt: királyi, püspöki és káptalani földesúri hatósággal. A Széchenyi téren végzett régészeti feltárások azt mutatják, hogy ez a hely a XIII. század végén lett piactér. Nyilvánvalóan a kifejlődő váraljának, azaz a káptalan városnak a piactere.

A királyi városi jog az Árpád korban a legmagasabb rendű jogot jelentette, melyet egy település elérhetett. A koraközépkorból bár csak gyér források állnak rendelkezésre, de azok is egyértelműen bizonyítják, hogy a királyi várossá nyilvánítás után jelentős fejlődés indult meg Győrött. A település, illetve települések éltek a kiváltságokkal, s Győr, Zsigmond koráig a királyi városok között foglalt helyet. A város életében jelentős törést okozó változásra az 1400-as évek fordulóján került sor. A továbbiakban Győr ugyanis nem szerepel a királyi városok listáján. Ez valószínű azzal függ össze, hogy a győri püspök, Zsigmond királlyal szemben a Nápolyiak pártján állt és a király a város nagy részét egyházi és világi birtokosok kezébe adta.

A XV. század közepén Erzsébet királyné és I. Ulászló Győrben kötnek békét. A békekötés után a város a királyné birtokában marad, aki az úgynevezett káptalanvárost földsánccal és sövénnyel veszi körül, majd III. Frigyes német császárnak zálogosítja el, aki azt 8 évig bírja. 1447-ben Széchy Ágoston győri püspök váltja vissza 3000 aranyért. A három város közigazgatási határa a török támadások, valamint a dunántúli főkapitányság felállítása miatt elmosódott, s a közigazgatásilag egységesedett Győr fokozatosan a káptalan földesúri fennhatósága alá került. A városvezetés a változások ellenére is őrizte a hagyományt, s pecsétlenyomatán a királyi városi jogállásra utaló civitas kifejezést használta.

A város legrégibb címere egy XVI. század második feléből származó oklevél szárazpecsét lenyomatán maradt meg, mely a város védőszentjét Szent István vértanút ábrázolja papi ornátusban. Szent István bal kezében pálmaágat, jobb kezében köveket tart, s jobb keze mellett deréktájban egy latin kereszt látható. A civitas megjelölés I. Mátyás két oklevelében is szerepel, mely valószínű nem a jogállást hanem a település fontosságát jelenti.

Győr ugyanis a török terjeszkedés kapcsán ismét előtérbe kerül. Elsősorban a nyugati kereszténység védelme céljából Mohács után a dunántúli főkapitányság székhelyévé teszik, s az 1560-as évektől az ország legkorszerűbb várának kiépítésére kerül itt sor. 1594-ben sajnos feladás következményeként Győr török megszállás alá kerül, s a török elleni harcok, tűzvész következtében, valamint a várrendszer útjába eső épületek lebontásával a középkori Győr eltűnik, s a török felszabadulás után mezővárosként kezdheti új életét.

A város falai közé történt visszatelepedés, valamint a közigazgatás újra indulásakor az 1600. évben Szegi Szőcs Gergely bírósága alatt munkáját megkezdő tanácsnak legfontosabb teendője, hogy kiváltságait visszaszerezze, vagy bővítse, illetve a császár által azokat megerősítesse. Ez szinte kilátástalannak tűnik, hiszen a városi levéltár iratanyaga elkallódott, vagy megsemmisült, a püspök és a káptalan pedig szigorúan őrködik földesúri jogai fölött. A helyzetet nehezíti, hogy a főkapitány a városban minden jogot magának vindikál, kénye-kedve szerint bánik a város bírájával és tisztségviselőivel, s a török portyázások is állandó veszélyt jelentenek. A polgárok kollektív emlékezete nem felejt. A császárhoz intézett kérelmeikben arra hivatkoznak, hogy a török megszállás előtt Székesfehérvárhoz hasonló jogokkal bírnak, melyeknek királyi megerősítését kérik.

Győr fontos ipari és kereskedelmi központ ekkor, s a városvezetés szívóssága mellett ez jelentős szerepet játszik abban, hogy II. Mátyás 1609-ben 8 privilégiumot ad a városnak. Ezek közül a legfontosabbak a következők: árumegállító jog, városi polgárok vám- és adómentessége az országban szárazon és vízen, minden rendes és rendkívüli adó alóli mentesség, július-augusztus kivételével szabad bormérési jog, és vásártartási jog. Ezzel Győr kiváltságos mezővárossá vált. A földesúri fennhatóság megmaradt, de az említett jogok jelentős rést ütöttek azon. A város mindent elkövetett, hogy érvényt szerezzen kiváltságainak. A győri püspök viszont nem ismerte el a város kapott jogait, s fokozatosan nyirbálta azokat.

A XVII. század elejétől kezdve kemény küzdelem indult meg a városvezetés és a győri püspök között. Mindkét részről túlkapások sorozatára került sor. Győr város bírája és esküdtjei több ízben panasszal fordultak a császárhoz, illetve az országos méltóságokhoz: 1649-ben az esztergomi érsekhez és Pállfy Pálhoz írt levelükben a sérelmek sorát vetették papírra. Levelüket így kezdték "az régi szent királyok látván az Győr városának fogyatkozott állapotját régenten sok különb-különb féle privilégiumokkal ajándékozták volt ugyannyira, hogy az ü városi szabadsága székesfehérvári szabadsághoz hasonlíttatott, melynek sok esztendei reális uzusában is volt. Azon közben az pogány török megszállván, hogy vesztése történt a szegény városnak minden privilégiumi, kik elvesztenek". Több pontban foglalták össze, hogy a török megszállás előtt milyen jogokkal rendelkezett a város és most milyen sérelem éri őket. Többek között felhozták, hogy a püspök az abdai vámnál törvénytelenül vámot szed a győri polgároktól, ennek elmaradása esetén önkényesen lefoglalja állataikat, s számos más módon sanyargatja a polgárságot. A lakosságnak állandóan fegyverrel kell vigyázni családjára, lakására és állatállományára a török támadások miatt. A főkapitány vár- és sáncépítésre kényszeríti őket és a káptalan, mint földesúr nem védelmezi a várost. A jogok között hivatkoztak Nagy Lajos 1361. évi privilégiumára, mely szerint Győr tárnoki város volt és nem tartozott a káptalan földesúrasága alá.

A város azzal is igyekezett bizonyítani kiváltságos jogállását, hogy pecsételésében nagyon sok esetben a civitas megjelölést használta. Egy 1649-ben kelt levélen levő szárazpecsét lenyomaton Szent István vértanú profilban, papi ornátusban, glóriával látható, aki jobb kezében köveket, bal kezében pálmaágat tart, s jobb keze mellett latin kereszt látható. A lenyomat körirata Sigillum civitas jauriensis, mellette az aláírás Zombat András főbíró civitas Jaurensis, azaz királyi városi bíró. Egy 1722-ben kelt számadási iraton szembenézve látható Szent István vértanú az előbbiekhez hasonlóan. A pecsétlenyomat körirata Sigillum civitatis Jauriens. Pat. San, azaz szent patrónus olvasható a városbíró aláírásával.

A XVII. század végére a földesúr és a város közötti harc egyre jobban elmérgesedett. A város egyre-másra tagadta meg földesúri kötelezettségeit. Több ízben nem mutatta be a bírót a káptalannak, nem nyújtotta be megerősítésre a polgárok végrendeleteit s nem teljesítette a kötelező szolgáltatásokat. Az 1609-ben kiadott privilégiumok királyi megújításai a városi polgárságot erősítették. Ezt tetézte még a főkapitány 1687. évi rendelete, mellyel a káptalan jogait sértve saját hatáskörébe vonta az örökös bevallásokat.

A XVIII. század elejétől fogva a városvezetés már egyértelműen a szabad királyi városi rang elnyeréséért küzdött. Ennek előfeltétele volt a földesúri fennhatóság alóli megváltás. A tárgyalások csak nagyon nehezen indultak, mert a káptalan részéről rendkívül nagy volt az ellenállás. 1741-ben a város kinyomtatta I. Lajos 1361-ben adott privilégiumát, mely arról tanúskodott, hogy Győr tárnoki város volt és nem tartozott a káptalan földesurasága alá. A káptalan tiltakozott a szabad királyi városi jog megadása ellen, de Mária Terézia a polgárság mellé állt. 1743 januárjában indultak meg a tárgyalások a káptalannal, melynek a város a földesúri jogok átruházásáért 17.000.-Ft-. váltságdíjat fizetett le. Ezután már úgy látszott, hogy semmi akadálya nincs a privilégium megszerzésének. Mária Terézia 1743. március 6-án kiadta a kiváltságlevelet, s a győri polgárok egyeteme a nemesek sorába lépett.

Mit jelentett a szabad királyi városi rang ? Elsősorban a személyes szabadság biztosítását a polgárok számára, s ennek keretét, az önkormányzatot. Szabad bíró és tanács választást. Első fokon csak városi bíróság ítélkezhet a polgárok felett. Szabad végrendelkezési jogot. A polgárok saját áruik után rév-, vám- és harmincad mentességet élveztek. Pénzadójukat évente egy összegben fizethették a királynak. Jobbágyszolgáltatással nem tartoztak. Megillette őket a malomtartási, hús- és italmérési, valamint a vásártartás és árumegállítás joga. Követeket küldhettek a rendi országgyűlésbe. Plébánosukat szabadon választották és gyakorolták a kegyúri jogokat.

Mária Terézia Győrt szabad királyi várossá nyilvánító privilégiumában arra hivatkozott, hogy a város a káptalanból megváltotta magát, s Ő a legmagasabb kiváltság birtokában kívánja juttatni figyelemmel arra, hogy "a város sokat szenvedett lakói tehetségükkel, erejükkel küzdöttek a török ellen, s magukat mindenkor a haza hasznos polgárainak és a közjó előmozdítóinak mutatták és bizonyították..." Most a haza szükségére pénzbeli támogatást ajánlottak fel, s ezzel a királyt is bőkezűségre indították. A kiváltságlevél felsorolta azokat a jogokat, melyek ezentúl Győr városát illetik meg. Ezek közé tartozik többek között: a városbíró és a 12 esküdt megválasztása, a céhek alakulásának engedélyezése, a serfőzés, vendégfogadó tartás, a patika állítás joga, a só árulás és a kövezetvám kivetése. Ide tartozik még a vásártartás, valamint a vám- és révjog és az árszabás megejtése. A várost illeti meg a kanonok közül a városplébánosi tisztségre az ajánlás joga.

A Mária Terézia féle privilégium Győr városának a régi címer elemeinek felhasználásával új címert is adományozott. A címer leírása a következő: csücsköstalpú, hasított pajzs, arany keretben. Jobb oldalt: kék mezőben vörös-arany-ezüst ruhában a város patrónusa Szent István vértanú látható, aki jobb kezében követ, bal kezében pálmaágat tart. Mögötte deréktájban arany pólya látszik, rajta arany színű, latin kereszttel. Bal oldalt: a felső részben a címerfestő kék mezoben ezüst, kőből készült ormozott városkaput ábrázolt toronnyal, két ablakkal s a kapunál félig leeresztett zuhanóráccsal. Az alsó részben vörös mezőben három párhuzamos ezüst pólya látható, mely a város folyóját a Duna, Rábca és Rába folyót szimbolizálja. A címerpajzs tetején ötágú arany, vörös korona helyezkedik el. A pajzsot zöld-aranyindás díszítés fogja körül. A Bécsben kelt privilégiumot Mária Terézia titkos nagy pecsétjével erosítette meg.

A tisztújításra, vagyis a szabad királyi város első tisztikarának megválasztására 1743. április 24-26-án került sor. A város főbírájának Karner Józsefet, jegyzőjének Baráthy Jánost választották meg. Őket követte a 12 esküdt és az egyes tisztségviselők megválasztása.

A kiváltságlevél törvénybe iktatására még várni kellett. Az országgyűlés összehívására 1751-ben került sor, s erre kapta a város az első királyi meghívót, mely arról rendelkezett, hogy követekül két alkalmas, a békét és közjót óhajtó férfit válasszanak, s őket megfelelő utasítással lássák el. A választás Karner József főbíróra és Babatics József esküdtre esett, akik gondosan előkészített, megfelelő útravalót kaptak az eredményes tárgyalás érdekében. Az országgyűlés nem várt küzdelmet hozott. A győri káptalan követe és a nemesség egy része Győr szabad királyi várossá nyilvánításának törvénybe iktatása ellen tiltakozott. Csak a királynő erélyes fellépésével hátráltak meg, s 1751. augusztus 26-án Győrt a szomszéd megye központjával Komárommal együtt minden ellenvetés nélkül a szabad királyi városok sorába beiktatták, mellyel mindkét város életében minőségileg új fejezet kezdődött.