Emlékszámok

A Duna, Rába és Rábca partján mindenütt kikötöttek a hajómalmok, Szent József napjától, Szent András napjáig éjjel-nappal dolgoztak. Zakatolásuk a városba is behallatszott, ez szinte hozzátartozott a környezethez és a hangulathoz. Tudjuk, hogy Győr, Ásvány és Vének - tehát a Szigetköz alsó szakaszában - a XIX. század közepén a folyók partján még több mint száz malom dolgozott. Miért tudott ennyi molnár megélni a városban, ezen a rövid szakaszon? Azért, mert nagyon híresek voltak ezek a malmok és molnáraik. Messze vidékről is jöttek ide. Nemcsak a környékbeli gazdák jöttek és őröltettek, hanem Sopron és Veszprém megyéből is idehordták aratás után szekereken a gabonájukat, és itt aztán szétosztották a molnárok között. Minden molnárgazdának volt egy nyila, azaz egy fadugó, amire rá volt írva a monogramja. Minden gazda akinek megvolt a maga molnárja, akivel évenként őrletni szokott, az odament egyenesen. De a messziről jövők, akiknek nem volt kimondott molnármesterük, azok kalapból kihúzták, kinyilazták, melyik malomhoz menjenek. Az őrlés a hajómalomban folyt. A hajómalom két hajóból állott, a víz belső oldalán állt a völgyhajó, a parthoz közel pedig a házhajó. Azért is hívják annak, mert a malombódé is ezen volt rajta. A két hajó között egy nagy tengely tartotta a hatalmas kereket, a lapátkereket, amibe a víz belekapaszkodott és hajtotta. Nagyon ügyes szerkezettel, áttételekkel a nagy kerék hajtotta a legkisebb kerekeket is, tehát a malom őrlőkerekeit.

I/1. Győr földrajzi helyzete

Győr a "folyók városa" , a "három folyó városa" a Kisalföld keleti felében a Mosoni-Duna mellett, a Rába és a Rábca torkolatánál épült. A legfontosabb tényező, amely a település kialakulását, fejlődését előmozdította, a Duna menti fekvése. A Duna mentén, annak jobb partján alakult ki az a fontos közlekedési útvonal, amely a Kárpát-medence középső részéből nyugat felé vezetett. Ez az útvonal a Duna jobb partján haladt, nemcsak azért, mert már a római uralom idején fontos útvonal kötötte össze Aquincumot (Budát) és Vindobonat (Bécset), hanem azért is, mert a Duna kelet-nyugati szakaszának ezen a részén a természeti viszonyok is kedvezőbbek voltak, mint az északi oldalon, ahol több nagyobb folyó ömlött a Dunába, ami kedvezőtlenül hatott a közlekedésre. A déli parton ilyen akadályt a Rába és a Rábca torkolata jelentett, amit egy helyen, Győrnél kellett csak leküzdeni. A többi területen az árvízmentes teraszok és Győrtől nyugatra az ugyancsak árvízmentes magasártér előnyösen hatottak a közlekedésre. A Mosoni-síkság mintegy 4-6 m-rel fekszik magasabban a Hanság mocsaras felszínénél, és megfelelő terepet nyújtott a közlekedés számára. Ez az útvonal Hegyeshalom után már a parndorfi-fennsík ópleisztocén teraszán haladt és Petronellnél érte el újra a Dunát és ennek partján haladt tovább Bécs felé. Ezt az előnyös földrajzi helyzetet látszólag csökkenti az a tény, hogy Győr nem a Duna főága, a Nagy-Duna vagy Öreg-Duna mellé, hanem annak egyik mellékága, a Mosoni-Duna mellé települt. Ez a hátrány azonban csak látszólagos, mert a dunai hajózást egészen a szabályozásig (1886-1894) a Mosoni-Dunán, más néven a Győri-Duna-ágon bonyolították le. A szigetközi Duna rendkívül elfajult medre morotváival, mellékágak, holtágak, szigetek, zátonyok labirintusával a szabályozás előtt alkalmatlan volt a hajózásra. Az előbb említett okok miatt a szárazföldi útvonal sem haladhatott a főág mellett a Szigetközben. Ezen az útvonalon a Rába és a Rábca képezett akadályt. A két folyót ez a főútvonal csak a dunai torkolatánál léphette át, ami szintén hozzájárult, hogy itt település jöjjön létre. Az útvonalon található természetes, de leküzdhető akadályok tömörülést, csomópontot hoznak létre. Így válik természetes közlekedési csomóponttá Győr is. A kelet-nyugati főútvonalból már a római korban itt, Arrabonában (Győrben) ágazott ki a Hanság déli szegélyén Scarbantia (Sopron) felé vezető, a Rába vonalát követő Savaria (Szombathely) - Graz - Itália, a Pannonhalmi-dombságon keresztül Cimbria (Veszprém) és a Bakony-Vértes közötti Móri-árkon keresztül Székesfehérvárra vezető útvonal.

A negyvenes évek elején megújult Magyar Építőművészet 1943. évi utolsó számát Győr építészetének szentelte. Éppen kerek kétszáz éve volt akkor, hogy a város Mária Terézia királynétól szabad királyi rangot kapott. Azóta újabb ötven év telt el és a Magyar Építőművészet ismét önálló győri számmal jelentkezik.

Bár az ország háborúban állt, a Győr építészével foglalkozó folyóiratszámot mégis derűlátás jellemezte: az építészek a város jövőjéről, értékeiről írtak és a fejlődés esélyeit latolgatták.

Bana József: A lövöldöző "Levél hordozó"

Előadásomat egy szubjektív megjegyzéssel szeretném kezdeni: Mondandóm címét a szervezők adták, én némileg szeretném pontosítani. Az elkövetkezendő órában a győri polgári mentalitásról, vagy másképpen fogalmazva a győri ember gondolkodásáról, viselkedéséről hallhatunk. Honnan jön ez az érdeklődés, kérdezhetné bárki. Jó tíz esztendeje Debrecenben voltam egyetemista és életemben először mozdultam ki Győr környékéről. Akkor tűnt fel először, hogy milyen kicsi ez az ország - még Trabanttal is át lehet rajta utazni, akár fél nap alatt is - , mégis milyen nagy lokális különbségek vannak. A távoli városnak még talán a levegője is más volt. Az emberek máshogy gondolkodtak, mások voltak a reakcióik. Az első időben bizony igencsak idegennek éreztem magam. Persze, ahogy teltek, múltak, megszoktam, alkalmazkodtam, egyszóval szervesültem ebbe a lokális közösségbe, jól éreztem magam. És amikor az egyetem elvégzése után hazakerültem, Győrben vetették a szememre, hogy megváltoztam. Úgymond még a nyelv is más volt, amit beszéltem. Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy van-e győri karakter, van-e győriség. Ha erről valamikor könyv születik, biztos érdekes olvasmány lesz, még a nem Győriek számára is.

Határozottan állíthatom, hogy Győr története igazából még nincs feldolgozva. Miközben lassacskán a legkisebb falvak is reprezentatív kötetekben emlékeznek meg múltjukról, Győrről még mindig nem készült el az a monográfia, amely a mai kor igényét megközelítően kielégítené. A mindenkori győri városvezetés - politikai rendszerektől teljesen függetlenül - prakticista szűklátókörűsége, provincializmusa miatt igazából sohasem értette meg, hogy mit jelent a városi (különösen a nagyvárosi) polgár identitásának erősítése szempontjából egy színvonalas várostörténet, amelynek - a tények aprólékos összegyűjtésén túl - elsősorban azt kellene bemutatnia, hogy városunkat az elmúlt évszázadok során milyen kihívások érték és ezekre a kihívásokra mennyire sikeresen vagy kevésbé sikeresen tudott a város polgársága reagálni.

Losonczy Tóth Árpád - Egy boldog menyasszony levelei

Sáry István - "A városszépítő"

Sáry István: Kossuth Lajos és Gyõr