BOSZORKÁNYSZOMBAT ÉS KOMMUNISTA SZOMBAT A LEVÉLTÁRBAN

 

Könyves Kálmán: Boszorkányok pedig nincsenek!

BOSZORKÁNYSZOMBAT A LEVÉLTÁRBAN

« KOMMUNISTA SZOMBAT «
(A KÖZELMÚLT RELIKVIÁI, RETRO BEMUTATÓ ÉS VÁSÁR)

Helyszín: Győr Város Levéltára (régi városháza), Rákóczi Ferenc út 1.
Ideje: 2011. 06. 18.00
Nyitás: 18.00 óra

Győr a boszorkányok találkozásának a városa!

Belépődíj: 200 Forint

Ideje: 2011. 06. 18. 19.00 óra
Előadás:
Bana József főlevéltáros, igazgató
A régi városháza legendái – A múlt celebei, híres- és hírhedt személyek vendégségben, Győr városában

Kiállítások:
A levéltár kincsei — Franciák Magyarországon, 1809.
* * *
A régi városháza legendái
A múlt celebei, híres- és hírhedt személyek vendégségben, Győr városában



A Széchenyi téren több nevezetes épület áll. Most a Xántus János Múzeum melletti régi városházáról emlékezünk meg, amely reneszánsz stílusban épült 1562-ben.
Bay Ferenc, Győr szabad királyi város főlevéltárnoka a következőket írta a későbbi emeletráépítésről:
„1749. János mester fáradtan dűl hátra karosszékében. Az építőmester hatalmas asztalán számítások, rajzok, papírok halmaza. Már későre hajlott az idő, világosságot kéne gyújtani a növekvő szürkületnek. De minek, amikor úgyis, kívülről tudta szeretett városa 1562-ből származó s most újjáépítésre kerülő tanácsházának minden porcikáját. Pontot tett ma a tervekre. Nem sok időbe tellett és Frank András városbíró büszke örömmel dédelgette a tanácsház egyre növekvő falait, míg egy szép napon készen állott János mester műve, hogy beilleszkedjék a város történetébe.”
Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című regényében fontos szerepet szánt az épületnek. Korponainé Géczy Júlia perének végső fázisa itt folyt le és a szépasszonyt e házból vitték a Széchenyi térre felállított vesztőhelyre. A városháza tanácstermében állt az a nevezetes óra, amely szerepelt a regényben. A híres órát a város renováltatta, majd 1898-ban az új városháza első emeletének folyosóján helyezték el. Sefcsik Ferenc, a város főlevéltárnoka a levéltári kutatások alapján megállapította, hogy a legendás óra jóval későbbi eredetű.
Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc vezére, a városháza erkélyéről intézett szózatot a néphez 1848. október 21-én. Innét indult el az újoncsereggel, köztük a győri nemzetőrökkel Jellasics báró csapatai ellen. A forradalmi napokban megfordult itt Czuczor Gergely, Kovács Pál, Vas Gereben, Jedlik Ányos és Lukács Sándor, a Kossuth által kinevezett kormánybiztos.
* * *
A kiegyezés után egyre világosabbá vált, hogy a kicsiny városháza már egyre kevésbé képes ellátni hivatalát. A város levéltárának helyt adó épület padlásán összezsúfolva voltak a város régi könyvei. Sefcsik Ferenc főlevéltárnok úr így írt erről. „Csatolva a jelentés 4. szám alatt, s így kerültek a város volt kamarási hivatalának számadásai egyéb iratokkal a régi városháza padlására, hol évek hosszú soránál az eső mosta s vájta a bőrkötésű vaskos köteteket, s így természetes a dolog, hogy amit eső agyon nem moshatott azt a levéltár ellensége a czinczogó egér ugyancsak megrágta.” Az új városháza elkészültével a belvárosi rendőrőrs, az iparostanonc-iskola, valamint egy katonai hivatal működött benne. Az ötvenes években a mai megyei könyvtár birtokolta az épületet.
* * *
Egy nyíri (Abaúj m.) adat szerint, „ha boszorkány megy el a háztól, azt kell mondani: „Szent kereszt, veszítsd el”.
A magyar kutatás – mint említettük a nyomó boszorkány taglalása során – a boszorkány alakját működő varázslók és egy démonikus „nyomó lény” ötvöződésének tartja. Már az Árpád-kori törvényhozás utal e kettősségre: állattá változni tudó strigát és rontó varázslást űző veneficát, maleficát említenek Szent István dekrétumai, de a varázslók működésének későbbi tiltásai és a boszorkányperek egyaránt ezt mutatják. Ez a kettősség nyilvánvalóan a boszorkányság társadalmi szerepének időszerűvé válásával jött létre, és egyúttal azt is bizonyítja, hogy a boszorkány mint önálló hiedelemlény nem létezett. A démonikus nyomó lénynek előzményei a magyarság saját ősvallásában éppúgy lehettek, mint itt talált európai környezetének hiedelemvilágában; majd minden európai nép tud ilyen boszorkányősöket felmutatni.
„Vót egy illető. Ez panaszkodott, hogy a boszorkányok kezibe került. Erre föl ü tiltakozott, hogy nem. De minden jóval ellátták és ha beáll közibük, akkó parancsnokjuk lesz. Akkó az egyik nő a kufferjából előhúzott egy botot, beszúrta a földbe. Mondta, hogy álljon rá erre a botra. Az egész világot odaadja neki. Miháncs fölállt a botra, a bot rohamosan elkezdett vele menni. Hatvan méter magasságot mikor elérte, akkor mondta az illető hölgy, elég magasan van? Ü erre azt válaszölta: igen. – Fordulj meg jobbra! Mikor megfordult, a világ szépsége mind ott tárult a szeme előtt. – Fordulj meg balra! Kérdezte: Mit látsz? Ü erre azt válaszolta: A világnak az összes dögjei itt vannak. Engedjetek le, mer a félelemtül meghalok! Pillanatok alatt lent vót. És kérdezte a nő: Velünk tartasz-e vagy nem? Erre ü azt válaszolta, hagyják ütet nyugodtan, ü ezt nem bírja. Aztán megbetegedett a bácsi, és pár hét múlva meg is halt. Nem bírta a kínzásokat. Ez régi történet. Szálláson szokták mesélni az öregek, mikor ott laktunk”
(Fehér Z. 1975 68)
A boszorkányüldözés századaiból származik azonban a magyar néphitnek az a sajátsága, hogy a boszorkány mellett az ördög lett mindenfajta „rossz” gyűjtőfogalma. Az ördög hiedelemalakja is nagymértékben gazdagodott tehát boszorkányvonásokkal. Ha a boszorkányság intézménye nem is, de a magyar boszorkány hiedelemalakja igen eleven volt szinte a közelmúltig. Ez az oka, hogy különböző hiedelemlények boszorkány alakjába olvadásának még századunkban is tanúi lehetünk. Fejős Zoltán (1981) megállapította például Karancskeszi (Nógrád m.) hiedelemrendszerét vizsgálva, hogy a nora és a lidérc egyes tulajdonságai: a nyomás, „szopás”, a tévútra csábítás a közelmúltban lettek a helyi boszorkány sajátságaivá.



<< Vissza