Győrben nyugszik a lőcsei fehér asszony

Ma már dokumentumokkal is bizonyítható, hogy Géczy Juliannát, a lőcsei fehér asszonyt az egykori győri városháza - ma levéltári épület - börtönében tartották fogva, megkínozták, majd 1714. szeptember 25-én a Széchenyi téren felállított vérpadon lefejezték. Holttestét a  Káptalan-dombon, a Székesegyház előtti téren hajdan volt temetőben földelték el.

Forrás: Hírcity



A múzeumok éjszakájának társrendezvénye, amely áll egy előadásból (A Lőcsei fehér asszony legendája), egy kiállításból, amely az egykori „Bűn és bűnhődés” anyagainak a felújításából valósul meg. Ez a kiállítás a Budapesti Bűnügyi Múzeum, A Bécsi Bűnügyi Múzeum és a Győr Város Levéltára (rab- és tanúvallomások) dokumentumaira épül.  Látogatható lesz az egykori városi börtön, a mostani pince, amely megőrizte a középkori börtön sajátosságait, beosztását, dupla soros vasrácsát. Mint börtön a kiegyezésig játszott szerepet. Leghíresebb rabunk a híres lőcsei fehér asszony (Korponayné Géczy Julianna). Történetét Thaly Kálmán és Jókai Mór írta meg. Már Gyula filmrendező pedig Jókai alapján filmet készített róla és Tőröcsik Mari játszotta el a szépasszony szerepét. 17.00 órakor előadó Barna Attila. Ő kutatta a Lőcsei fehér asszony perét Mosonmagyaróváron, ugyanis a per valójában ott zajlott.

- Olyan házban vagyunk, amely temérdek kínt és szenvedést látott. Légyen rabló, gyilkos vagy boszorkány, netán csak egyszerű káromkodó, ki rossz helyen szólalt meg elfogatván bekerült a város tömlöcébe. Lehet csak annyit mondott: Adta teremtette! Ezért pontosan hat havi tömlöc járt.

Leghírhedtebb rabunk a Lőcsei fehér asszony volt. A pere 1713-ban kezdődött és két év múltán hirdettek ítéletet. Itt az alagsori börtönben, katonai őrizet mellett várta sorsa beteljesedését. A hosszadalmas bírósági eljárást azt okozta, hogy a delegált bírák egyrésze kétségbe vonta azt a tényt, hogy nemesasszonyt tortúrának, kínzatásnak alávessenek. Végül a kancellár és a maga a császár adott utasítást a szépasszony megkínzatására, azon érveléssel:


"Ha nincs is olyan törvényes paragrafus, amely ezt megengedi, olyanról sem tud a joggyakorlat, amely a tortúrát megtiltaná."

Csupán annyi engedményt tettek, hogy a tüzes vassal való kínzatástól eltekintettek, de a megcsigáztatást el nem kerülhette. Ez abban állott, hogy a hóna alá erősített kötélen csiga segítségével felhúzták és lábaira súlyos követ akasztottak. E kegyben csak olyan rabok részesültek, akiknek halálra ítélése elvileg eldőlt volt.

Korponainé Géczy Julianna a szörnyű kínszenvedések közepette sem vallott be többet, mint korábban. Az ítélet kész volt és 1715. szeptember 25-én 11 órakor a győri vár piacán, a mai Széchenyi téren a tömegek szeme láttára a hóhér a bárddal leütötte szép fejét. Utolsó útja ezen a termen keresztül vezetett és ott a múlt században befalazott bejáraton távozott, majd végignézte, ahogy megácsolják a vérpadot, és még egyszer meghallgatta az ítéletet.

A főbenjáró bűn, melyet elkövetett, az volt, hogy kapcsolatban állt Rákóczi híveivel, leveleket csempészett, összecimborált velük. Valahogy mindig rosszkor árulta a hazát. Lőcsén kurucokat árult labancoknak, az Ő galád árulása miatt veszett el Lőcse vára, jutalmul birtokokat szeretett volna kapni. Vagyonszerzésben csalatkozva a labancok ellen fordult a rendkívül csinos és nagyon művelt Júlia, de rajta vesztett. Férjének a következőket írta:

"Most mindenem oda van, a császár nem írta alá az adományozást, a megszerzett jószágoktól, mindentől elestem, magam a tömlöcbe vagyok. De nem csak tömlöcbe, akár a hóhér kezére kerülök is, édesapámat el nem árulom!"

Olyan korban élt, mikor még keveset ért az emberi élet.

 



<< Vissza