Bana József: A lövöldöző "Levél hordozó"
T a r t a l o m
Bevezetés
I. Polgármesterek, közigazgatás, önkormányzat
Eskü
Veszélyes mesterség
Az ígéret földje
Jégre vitték a tanácsot
Győr, a mintaváros
Az éhes tehén nem tejel
Óh, azok a régi szép költségvetések
Bizottságosdi
Pénz beszél, kutya ugat!
„Hol vannak a régi álmodozók?" Győr, a romváros élni akar
A díszpolgárságot adományozó és utcanév-változtató ad hoc bizottság
II. Személyek, személyiségek
Szinán pasa Győrben
Gróf Batthyány Lajos győri kultusza
V. Ferdinánd
Mária főhadnagy egy nő, aki férfi volt a talpán
„Minden nagyon jó, minden nagyon szép..."
Haynau, a „mélymagyar"
Ügynöktábornok - Az a Klapka nem ez a Klapka
Ha a cigányasszonyok és lányok mesélni tudnának - Ki itta meg a püspök úr miseborát
Apor Vilmos püspök
III. Épületek, intézmények
Az „édes remény" a zsinagóga
Royal - Vörös Csillag - Rába (Másfél napig égett a hotel)
Miért zsúfolt a győri strand?
Múzeum, először
Kié a győri „orosz" laktanya?
IV. Vallás
Szent László nyomában
Mohács után jöttek az evangélikus hívek
Apácák pácban - Elvitték a misebort - Rálőttek a főnöknőre
V. Szociálpolitika
A szegények gazdái
Segítettek a „fiatalabb" tanárok... Szegénységi bizonyítvány
A szegény ember a kutyának sem kell?
VI. Romák, cigányok
A cigány is ember
Tíz lovat egy lányért?
Tilos a muzsika
Nincs új a nap alatt
A helyzet fokozódik
VII. Prostitúció
Pöltenberg ajánlkozása
Szociálkupleráj
Kéjnők és panaszosok
Kéjtanyák egészségügye
VIII. Mesélő levelek
A házasságtörő „Győri Szüts Mester"
Pályázat hajdúkáplári állásra
A Győr városi bandérium
A város ezüst érme
Xántus János fegyvertartási engedélye
A huncut „Szlávia" kölcsönös biztosító bank
Tudósítás a bit bullok előtti korszakból, avagy a szabadhegyi plébános esete a kutyákkal
Az ágyasné betiltott kocsmája
Hátrébb a kerítéssel
Veszedelmes tűz Unger Ferenc hajós házánál
IX. Baross Gábor és kultusza
Rozsdás a vasminiszter
A Baross név megint szép lesz
X. Fasizmus, nácik és a II. világháború
A nemzetiszocializmus vidékünkön
„Gömbös, a győriek dísze?" - Én, mint a város Boa constriktor..
Náci-vizit
A győri Mussolini tér
Rágalom, pör és mocsok
Falra hányt politika
Dzsessz = hazaárulás
Augusztusi levél a győri „táborból" - A munka szabaddá tesz?
Mars isten karácsonya
Hungarista Nagynemzeti Tébolyda
Foglalkozása: nemzetvezető
A nyilasok megjósolták a Rákosi-diktatúrát
Polgármesteri sorsok „Hagyják el a várost!"
XI. 1956
A város és a forradalom
Lenin, vagy nem Lenin?
XII. Győri vegyes
Mindig az erősebb kutya
Már a haza bölcse sem értette - Piros-fehér-zöld kárpótlás
Szipoly Bonifác úr gyorsan szaporodik
Adó Endre: Gőg és Negéd fia vagyok én
A főreáliskola és a város adóssága
Egy nyugati is tönkremehet
Ma már csak a hivatal tojik (az egészre)
Politika helyett farsangi maszkok - Kinek áll a bál?
Újra itt a középkor
A piac
Vétek elszalasztani a hősi halált - Sorozás Amerikában
Hűséges halottak - Sopron, a főváros
Magzatelhajtásért börtönt
„A várva várt temetés" - Utolsó halott, előre fuss!
Rába parti csetepaték - Éhen maradtak a sógorok?
Albert herceg a Royalban
Koporsók féláron - Hóhér-piknik
Ottó bácsi regimentje
Stipi-stopi, enyém az „idus" !
Énekszó és dal köszöntse
Névmutató
Képek, mellékletek
A mélyen tisztelt Képviselőház nemrég nagybölcsen megalkotta az államszolgákra (köztisztviselők, közalkalmazottak) vonatkozó törvényeket. A felsőbb és alsóbb köztisztviselők, közalkalmazottak ismét újabb beosztásokba kerülnek. A már hatályba lépett bölcs törvény nem más, mint a beosztások, címek, felette gazdag tárháza. A megbecsült hivatalnokok a hosszúra sikeredett szamárlétra fokain ugrándozva végre elfoglalhatják méltó helyeiket. Megindul, illetve folytatódik a harc a címekért, rangokért, a felsőbb stallumokért.
Újból boldogságos napok köszöntenek az alattvalókra, szolgákra és urakra egyaránt. De ne feledjük, nem volt ez mindig így! Azokra a szomorú napokra emlékezünk, amikor még a felsőbb tanulmányt végzett tisztviselőket egyszerűen letollnokozhatták.
Történt mindez az Úr 1897. esztendejében.
Császári és Apostoli Királyi Felség, Legkegyelmesebb Urunk!
Együttesen alulírott, magyarországi összes tankerületi királyi főigazgatósági tollnokok a legbuzgóbb alattvalói hűséggel és hódolattal bátorkodunk Császári és Apostoli Királyi Fenséged felkent személye elé járulni, esedezvén, ha alábbi kérelmünket igazságszerető Királyi kegyelmébe fogadni, s azt méltányosnak találván, teljesíteni méltóztatnék.
Jelenleg elfoglalt állásunk dicső emlékezetű Mária Terézia, Császár- és Királynő áldásos uralkodása alatt szerveztetett s az akkori fejletlen magyar nyelv fogyatékossága következtében egy mai nap már minden kétségen felül hibásnak ösmert szóképzés alapján "tollnok"-i elnevezést nyert.
Ez elnevezést újabban a legtöbb magyar állami közhivatal tisztviselői szervezete, mint hibás és ódonszerű hangzású szót mellőzte, csupán a tanügyi igazgatásban maradt még fenn, ami ránk nézve, mint felsőbb tanulmányokat végzett tisztviselőkre annál szembetűnőbb hátránnyal jár, mert értelme a köztudatban fölöttébb homályos, s éppen nem tünteti fel azt az előképzettségi fokot, melyet az 1883. évi XXX. törvényczikk s méginkább a Nagyméltóságú Magyar Királyi Vallás és közoktatásügyi Minisztérium ez állás betöltésénél megkíván, t. i. a tudomány-egyetemi végzettséget.
Mi alulírottak valamennyien legalábbis tudomány-egyetemi Végbizonyítvány (Absolutium) alapján neveztettünk ki ezen állásra, mely a Tankerületi Királyi Főigazgatók oldala mellett kiváltképpen bizalmi jellegű, miért is úgy képzettségünk, mint tisztségünk kellő kifejezhetése végett a "titkár"-i elnevezés, illetve czím legkegyelmesebb adományozásáért esedezünk, indokolván ebeli kérelmünket különösen azzal, hogy a nagy közönség előtt értelmetlen, vagy legalább is homályos jelentésű lévén a "tollnok"-i elnevezés, állásunkat az "írnoki" foglalkozástól éppen nem tudja megkülönböztetni s így végzett tanulmányaink és tisztviselői minőségünk dacára alig vagyunk képesek megfelelő társadalmi helyzetre szert tenni.
Nem a hiuság, nem a puszta czím után való sóvárgás vezet bennünket Császári és Apostoli Királyi Felséged felkent személye elé, de a többi magyar állami közhivatal szervezetétől eltérő ódonszerű, homályos értelmű elnevezésünk következtében általunk lépten-nyomon tapasztalható oly nemű hátrány, mely nem ritkán fontos és életbevágó létérdekeinkre hat nyomasztólag.
Mindezt illő rövidséggel elősorolva, a legbuzgóbb alattvalói hűséggel és hódolattal esedezünk Császári és Apostoli Királyi Felséged kegyes színe előtt, méltóztassék méltányos kérelmünket igazságszerető Királyi Kegyelmébe fogadni s állásunkat a "tankerületi királyi főigazgatósági titkári" elnevezéssel, illetve czím-mel legkegyelmesebben felruházni.Császári és Apostoli Királyi Felségednek, Legkegyelmesebb Urunknak
a legbuzgóbb alattvalói hűséggel és hódolattal öröklünk...
A magyarországi összes tankerületi királyi főigazgatósági tollnokok.
Tizenkét tollnok aláírása."
A Győri Hét bemutatja a város polgármesterjelöltjeit. Győr első számú vezetőjét most a megváltoztatott törvény értelmében a polgárok közvetlenül választják meg. Ez az alkalom lehetőséget ad arra, hogy visszapillantsunk, miképpen történt ez a múltban.
Püspök, kapitány, városbíró
A középkorban a város földesura számított az első embernek. Győr Szent István óta püspöki székhely, így a legnagyobb földesúrban magát a püspököt tisztelhetjük. A török időben a vár kapitánya rendelkezett a legnagyobb hatalommal, majd Mária Terézia 1743-ban szabad királyi kiváltságokat adományozott Győrnek, s ettől kezdve a városbíró került az élre. Bár a XVIII. század végétől választottak már polgármestert, aki kezdetben csupán a gazdasági ügyeket intézte. A városbíró rangban felette állt. Győrben többször is előfordult, hogy a korábbi polgármestert választották meg városbírónak.
A polgármester az élen
Az 1870. évi 42. tc. a városok első tisztségviselőjének a polgármestert tette meg. A polgármester elnöklete mellett működött a városi tanács, mely a közigazgatási és kisebb gazdasági ügyeket intézte.
A polgármestert a közgyűlés egyszerű szótöbbséggel választotta, meghatározott időre. A terminusa lejártával újból választásra került sor. Nemcsak a polgármester, de a város egyéb vezető tisztségviselőinél is ekkor bonyolították le a választást. A megválasztott tisztségviselők a polgármester kezébe tették le esküjüket, míg a megválasztott polgármestert Győr vármegye és Győr város főispánja nevezete ki állásába. A főispán a mindenkori kormány emberének számított.
A vicclapok palántái
A régi példák ismeretében megállapítható, hogy a régi polgármesterek újra indulásuk esetén többnyire megnyerték a választást.
A két-három terminust kitöltő polgármesterek zöme, ideje lejárta az időskorára és betegségére hivatkozva mondott le állásáról (Pl.: Nagy Pál, Zechmeister Károly, Farkas Mátyás.). A hajlottkorú polgármesterek mellett mindig megfigyelhetők voltak azok a fiatal szakemberek; ügyvédek, városi tanácsosok, rendőrfőkapitányok, akiket a korabeli vicclapok egyszerűen csak "polgármester-palántának" tituláltak. Rendszerint két, három "palánta" közül került ki az új polgármester. Az önkényuralmi korszakokban persze nem választással kerültek az élre polgármesterek. A nyilasok Karsay Árpádot, a szombathelyi rendőrfogalmazót nevezték ki Győr élére.
Botrány a városházán
A mindmáig legnagyobbnak és legjelentősebbnek tartott polgármester egy különös véletlennek köszönhette megválasztását. Elődje, Lacza Ferenc méltatlannak bizonyult állására. Több mint 6000 Ft sikkasztására fény derült és a m. kir. belügyminiszter felfüggesztette állásából a vizsgálat idejére. Egy vidéki plébános vagy tanító évi 200 Ft-ot keresett. A nagyméretű sikkasztás minden mozzanatát feltárták. Húsz évre visszamenőleg vizsgálták az alapítványi pénztár megdézsmálását. A "sikítás" miatt negyven városházi alkalmazott veszítette el állását. Volt öngyilkosság, vagyonelkobzás, számonkérés és börtön. Gyakorlatilag szinte az egész város korábbi vezetését lecserélték. Zechmeister Károly, mint Győr város rendőrfőkapitánya indult a választáson és 1888. március 12-én nyert. Polgármestersége korszakhatárnak számít a város életében. Nagy rátermettséggel, rendkívüli energiával látott hozzá a pénzügyek rendezéséhez, az ügyintézés korszerűsítéséhez és a megtépázott tanács tekintélyének helyreállításához.
A korabeli bulvársajtó már korábban is, mint polgármester-palántát tartotta számon és a nem túl hízelgő "Pechmeister Kari" nevet akasztották rá. A város talán egyszer szobrot állít neki, hiszen megérdemli.
Az utolsó polgármester
Győr utolsó polgármesterét (később első tanácselnökét) Markó Gyula Cardó-gyári asztalost 1948. december 22-én választották meg. A Magyar Kommunista Párt tagjaként került a város élére. Később 1957-ben vált kegyvesztetté, amikor egyértelműen kiderült, hogy sem 1956-ban, sem utána nem volt hajlandó "vérgőzösre" venni a figurát. Állítólag a disznószállás vezetését bízták rá.
Az 1989-es rendszerváltozás eltörölte a tanácsrendszert és a városok, falvak élére ismét a polgármestert állította. A közgyűlés Kolozsváry Ernőt, az SZDSZ jelöltjét választotta meg Győr polgármesterének.
Gróf Batthyány Lajos a gyõri kultusza
Az 1806-ban született Batthyány Lajos 1820-ban, mint gyõri bencés diák egy évet itt végzett. Bizonyítványa szerint eminens tanuló volt. Késõbb emléktábla kerül arra az épületre (Zichy palota, Liszt Ferenc út és Lukács Sándor út keresztezõdésénél), ahol lakott. A tábla szövege:
Itt lakott Fejér György kora legtermékenyebb írója 1818-1824
Deák Ferenc 1819-1821 és Batthyány Lajos
Pozsonyban 1848. április 8-án várta be a gyõri fegyveres polgárõrség az országgyûlés feliratára a király válaszát, majd a megérkezett kedvezõ nyilatkozat, utána a gyõri nép nevében egy-egy díszalbummal kedveskednek a nádornak, Batthyány Lajosnak és Kossuth Lajosnak. Alighanem ettõl kezdve számíthatjuk Batthyány Lajos gyõri kultuszát is
Az egykori Szent Miksa utcát 1831-ben nevezték el Városház utcának az ott lévõ Városháza miatt, amely most a városi levéltár épülete. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt élõ emberekrõl is nevezetek el utcát, így a közigazgatási szempontból jelentõs utca lett Batthyány Lajosról elnevezve. A mai neve 1903-ban keletkezett, amikor is a dicsõ fejedelem Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozataláról intézkedtek Törökországból. Az utca másik nevezetes épülete a Magyar Ispita, amely a XVII. század végén az elaggott gyõri polgárokról gondoskodott, most felújítva Gyõr Város Mûvészeti Múzeumaként lett ismert a város polgárai elõtt. Itt kell megemlítenem, hogy a forradalom más jelentõs személyei szintén utcát és teret kaptak ekkor. Gyõr a szabadságharc alatt négyszer cserélt gazdát, így természetes, hogy a császáriak alatt visszakapta minden esetben az utca a korábbi nevét.
Pesten 1870. április 5-én a Batthyány-emlék bizottmánya a felállítandó mauzóleum és emlékszobor érdekében nagyszabású gyûjtõmunkát kezdett. A bizottmánynak többek közt olyan jeles tagjai voltak, mint Barabás Miklós, Jókai Mór, Kemény Zsigmond báró, Klapka György, Podmaniczky Frigyes, Székely Bertalan. A gyûjtés lebonyolítását Kozma Imre polgármester kapta feladatul a közgyûléstõl. A forradalom õszinte hívének számító polgármester 127 forintot gyûjtött össze a nemes célra. Ez ekkoriban még komoly összegnek számított. Érthetõ, hogy ezek után a bizottmány külön levélben köszönte meg a város polgárainak adakozását.
Ikervár község Batthyány Lajos szobrára kezdett gyûjtést 1900-ban. Gyõr város 1900. március 8-i közgyûlése 1900/70. szám alatt 20 koronát hagyott jóvá a fenti célra.
Gyõr város építészeti bizottságának javaslatára 1907. március 14-én 1900/105. szám alatt Batthyány Lajos születésének századik évfordulója tiszteletére az akkori Szedres parkot a miniszterelnökrõl nevezte el. A korábbi Szedres park területe 19 842 m2. Ekkor állították fel az úgynevezett Batthyány örökmécsest, ennek talpazatán a következõ felirat olvasható:
GR. BATTHYÁNY LAJOS
AZ ELSÕ FÜGGETLEN
MAGYAR KORMÁNY
MINISZTERELNÖKE
EMLÉKÉRE
BATTHYÁNY PARK
1907
A park a délkeleti sarokbástya helyén jött létre. Valószínûleg azért tervezték és alakították ki térnek, hogy az 1820-ban megkezdõdött bástyabontás során megzavart talajra ne kerüljenek új épületek. Az idõk folyamán a teret különbözõ célokra használták fel. Az északkeleti sarkában sokáig lovarda mûködött, majd kertek (szedres) voltak rajta, azután piac. Az 1906-ban megkezdett rendezés és parkosítás elõtt állatvásártér volt. A tér neve többször is változott. A városrésznek Ferenc városra történt elnevezése idején, a XIX. század elsõ negyedében Ferenc tér, de Ország út utcai térnek is hívták. Az 1848-49-es forradalom idején Új tér vagy Új piactérnek tüntették fel. Késõbb 1907-ig pedig Szedres tér. A XIX. század elsõ felében ezen a tájon volt Czech János polgármester, majd városbíró fácánkertje, ami arról is nevezetes volt, hogy sok kõemléket hordtak itt össze a régi Gyõrnek.
A két világháború között a város mindig megemlékezett az örökmécsesnél a mártír miniszterelnökrõl. Az úgynevezett kötelezõ ünnepek között tartották számon. Természetesen egyúttal az Aradi tizenhárom elõtt is tisztelegtek.
A szabadságharc 100. évfordulója idején 98 utcanevet változtattak meg és ekkor kapott mind a tizenhárom Aradi vértanú külön utcát és Deák utcából ugyanekkor lett Aradi Vértanuk útja.
Még a múlt rendszerben avatták fel Lebó Ferenc alkotását a tizenhárom Aradi vértanú emlékére, a Klastrom szálló oldalán. Így most már október 6-án két helyen is leróhatjuk a tiszteletünket a vértanuk elõtt. Emlékezzünk méltóan.
1887-től 31 éven át volt Győr város rendőrkapitánya Dr. Angyal Armand, a kitűnő zeneszerző, a lelkes irodalmár, az elesettek és üldözöttek pártfogója. A sopronmegyei Eszterházán született 1853. november 3-án. Középiskoláit a győri bencések gimnáziumában végezte, tanulmányait a győri jogakadémián folytatta, majd a budapesti tudományegyetemen ügyvédi oklevelet szerzett. Előbb a győrszigetközi járás szolgabírójává, 1883-ban pedig a téti járás főszolgabírójává választották. Mint rendőrfőkapitány, mintaképe volt a lelkiismeretes, buzgó és önzetlen, mindenkivel szemben előzékeny és lekötelező modorú magyar tisztviselőnek.
Aki őt hivatalában ismeretlenül megkereste, rendszerint a következő kérdést kapta: "Hatósági ügyben, avagy dalos ügyben tetszik engem keresni?" Dr. Angyal főkapitány ugyanis a magyar zeneirodalmat közel félezer zeneszerzeményével - nagy részük dal, karének, szalondarab, magyar rapszódia - gyarapította. Szebbnél szebb dalszerzeményei "Magyar dalalbum" címen öt vaskos kötetben jelent meg. E kötetek mindig kaphatók voltak a rendőrkapitányságon. Vajda Emillel együtt szerkesztette és kiadta Győrött a "Magyar Lant" című zeneművészeti folyóiratot. Mint rendőrfőkapitány is hírnevet szerzett, városunk polgárai tisztelték és becsülték. A város több bizottságának volt a tagja, kettőt pedig ő vezetett. A cigánybizottságot és a bordélyügyi bizottságot.
A proletárdiktatúra elmozdította állásából, ezt követően nyugállományba vonult, de nem maradt tétlen. Mint ügyvéd tovább tevékenykedett, és mint a Győri Hírlap munkatársa, zenekritikusa, számtalan cikkel örvendeztette meg a győri olvasóközönséget. Éppen hatvan éve, 1931-ben hunyt el, a győri köztemető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra. Temetésén Győr polgárainak tömege kísérte utolsó útjára dr. Angyal Armandot. Egy vidám anekdotával szeretnék megemlékezni a nótáskedvű főkapitányról, akinek műveit hetente hallgathatjuk a rádióban, de mi győriek mégsem tudjuk, hogy dr. Angyal Armand a miénk.
Történt egyszer, hogy a budapesti főkapitányságtól a következő távirat érkezett a győri rendőrséghez: "A miniszter úr őkegyelmessége külön vonatán harminc cigány érkezik. Velük lesz a vajda is. Jó lesz vigyázni! Rudnay." Mikor Angyal főkapitány a sürgönyt elolvasta, háromnegyed taktusban kétszer körüljárta a szobáját és becsöngette az egész győri rendőri személyzetet. - Urak, magukra ma délután nagy feladat vár. A miniszter őkegyelmessége vonatára ott Bicske táján fölkapaszkodott József cigány harmincad magával, s velük van a vajda is. Ezt a harminc cigányt minden feltűnés nélkül, elevenen szállítsák be a városházára.
Mikor a miniszter úr őkegyelmessége különvonata a sok vendéggel berobogott a győri pályaudvarra, a rendőrhadnagyok és a közönséges rendőrlegények egyszerre rohanták meg a kalauzt. - Hol vannak a cigányok? - Hol a vajda? - Hol vannak a purdék? De sehol egy cigány, sehol egy purdé, sehol a vajda kinézésű ember. A rendőri személyzet haptákba vágta magát a főkapitány előtt, s jelentetést tett. - Bolonddá tettek bennünket főkapitány úr. Angyal valamennyi emberét a pokolba kívánta, s maga indult a cigányok keresésére. Egy igazi cigány kinézésű úriembert csakhamar felfedezett. Meleg ambícióval tette kezét a barna képű úriember vállára: - Milyen motívum hozta Önt Győrbe? - A lokomotívum. - És mi a szándéka Önnek itt? - Sok minden, de kicsoda Ön? - Angyal vagyok. - Az ördög hiszi. -Armandnak is hívnak. - Úgy, hát akkor kétségtelenül rokona az „Armand és Szerelem", törvényszékileg bejegyzett színházi cégnek. Angyalnak ebből elég volt és továbbállt.
Elég a dologból annyi, hogy Angyal egyenesen a hivatalba ment, elolvasta a sürgönyt mégegyszer, s a következő választ menesztette Rudnayhoz:
„A cigányokat letartóztattam. A vajdával együtt a Peissnerbe zárattam. Győr szab. kir. város jóvoltából rabkoszton tartottam őket: Fogjot esznek és pezsgőt isznak.
Angyal."
A Széchenyi téren több nevezetes épület áll. Most a Xántus János Múzeum melletti régi városházáról emlékezünk meg, amely reneszánsz stílusban épült 1562-ben.
Bay Ferenc, Győr szabad királyi város főlevéltárnoka a következőket írta a későbbi emeletráépítésről:
"1749. János mester fáradtan dűl hátra karosszékében. Az építőmester hatalmas asztalán számítások, rajzok, papírok halmaza. Már későre hajlott az idő, világosságot kéne gyújtani a növekvő szürkületnek. De minek, amikor úgyis, kívülről tudta szeretett városa 1562-ből származó s most újjáépítésre kerülő tanácsházának minden porcikáját. Pontot tett ma a tervekre. Nem sok időbe tellett és Frank András városbíró büszke örömmel dédelgette a tanácsház egyre növekvő falait, míg egy szép napon készen állott János mester műve, hogy beilleszkedjék a város történetébe."
Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című regényében fontos szerepet szánt az épületnek. Korponainé Géczy Júlia perének végső fázisa itt folyt le és a szépasszonyt e házból vitték a Széchenyi térre felállított vesztőhelyre. A városháza tanácstermében állt az a nevezetes óra, amely szerepelt a regényben. A híres órát a város renováltatta, majd 1898-ban az új városháza első emeletének folyosóján helyezték el. Sefcsik Ferenc, a város főlevéltárnoka a levéltári kutatások alapján megállapította, hogy a legendás óra jóval későbbi eredetű.
Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc vezére, a városháza erkélyéről intézett szózatot a néphez 1848. október 21-én. Innét indult el az újoncsereggel, köztük a győri nemzetőrökkel Jellasics báró csapatai ellen. A forradalmi napokban megfordult itt Czuczor Gergely, Kovács Pál, Vas Gereben, Jedlik Ányos és Lukács Sándor, a Kossuth által kinevezett kormánybiztos.
A kiegyezés után egyre világosabbá vált, hogy a kicsiny városháza már egyre kevésbé képes ellátni hivatalát. A város levéltárának helyt adó épület padlásán összezsúfolva voltak a város régi könyvei. Sefcsik Ferenc főlevéltárnok úr így írt erről. "Csatolva a jelentés 4. szám alatt, s így kerültek a város volt kamarási hivatalának számadásai egyéb iratokkal a régi városháza padlására, hol évek hosszú soránál az eső mosta s vájta a bőrkötésű vaskos köteteket, s így természetes a dolog, hogy amit eső agyon nem moshatott azt a levéltár ellensége a czinczogó egér ugyancsak megrágta." Az új városháza elkészültével a belvárosi rendőrőrs, az iparostanonc-iskola, valamint egy katonai hivatal működött benne. Az ötvenes években a mai megyei könyvtár birtokolta az épületet.
Győr város közgyűlése 1993-ban úgy döntött, hogy az újból megalapított városi levéltár kapja meg a régi városházát.
Royal - Vörös Csillag - Tába (Másfél napig égett a hotel)
A győri székesegyház legértékesebb kincse Szent László király fejereklyéje, a herma. Náprági Demeter 1607-ben hozta Erdélyből. Utóbb ő lett Győr püspöke, s végrendeletében a győri székesegyházra hagyta a hermát.
Egy borzalmas földrengés után, 1763-ban Zichy megyéspüspök úgy rendelkezett, hogy a legközelebbi vasárnapon, november 28-án ájtatosságot tartanak a székesegyházban. Az eltelt két évszázad alatt napjainkig tartó hagyomány lett a Szent László napi körmenet.
Szent László ünnepén a városplébános kötelessége volt a körmenet vezetése, mivel a papság és a nép a szent királyt különleges pártfogónak választotta a földrengés ellen. A hermát a kispapok vitték. A körmenetet a város 1919 nyarán, a Tanácsköz
társaság idején is megtartotta. Ettől kezdve az ereklyét a győri polgárok vitték. Ez a megtiszteltetés és elismerés annak a bátorságnak és helytállásnak szólt, amit a győri polgárok a proletárdiktatúra alatt megrendezett körmenettel vállaltak. A rendszerváltás lehetővé tette, hogy e régi hagyományt felújítsák.
A Szent László Társulat, mely a nagy király emlékének ápolását tűzte ki céljául, 1863-ban alakult meg, s 1891-ben már 225 tagja volt. A második világháború az akkori Király utcát (ma Alkotmány utca) a város kisgyűlése Szent László király utca névre keresztelte át.
Győr, szab. kir. város törvényhatósága 1940. november 17-én ünnepi díszközgyűlést tartott Szent László király születésének 900. évfordulója alkalmából. Egy évvel később pedig városunk Szent László-emlékérmet alapított. Az emlékérmet azok kaphatták meg, akik a város ügyeinek érdekében értékes munkásságot fejtettek ki, s a város törekvéseit ezzel hathatósan támogatták. Ungvár thj. város törvényhatósági bizottsága javasolta Szent László napjának nemzeti ünnepé avatását. Városunk természetesen támogatta a javaslatot, amelyet az egész országban együtt tárgyalták egy másik, furcsa törvényjavaslattal, Budapest nevének megváltoztatásával. A javasolt név a Buda, Budavár volt. Az indoklás több érvet is felhozott a névváltoztatás mellett, "A keleti ismeretlenség homályából előtűnt Bukarestnek neve, azóta a két várost rendszeresen összekeverik az egyforma hangzás miatt", többször előfordult, hogy tévedésből egymás postáit kapták meg. A Pest különben is szláv eredetű, jelentése kemence. Kidolgozták a pestelenített Buda címerét is. A legkülönösebb érvet idézem: "A Buda név egyébként is igen kellemes hangzású japán szövetségeink és az egész kelet fülében, mert ez a név egyezik a nagy vallásalapító, Buda nevével, akinek nevét nálunk tévesen, az angol helyesírás betűszerinti olvasásával Buddhának ejtik, holott nevének négyszázmillió keleti ember által való kijelentése pontosan egyezik a magyar Buda név kiejtésével."
A két törvényjavaslatot még a nyilas rendszer alatt is tárgyalgatták, de törvény nem lett belőlük. Győr város önkormányzata megfontolás tárgyává tehetné, hogy Szent László napjának nemzeti ünneppé nyilvánítását a parlamenti képviselőink útján szorgalmazza. Amúgy is kevés az európai népekhez képest az ünnep országunkban. A Szent László-emlékérem visszaállításával az önkormányzat ismét tiszteleghetne a nagy király emlékének és a Pro Urbe kitüntetés mellett lenne egy olyan emlékérmünk, amivel a városunkért legtöbbet tevőket méltóképpen megjutalmazhatnánk.
Elvitték a misebort
Rálőttek a főnöknőres
Dúl az iskolaháború, nehéz helyzetben van a győri önkormányzat. Úgy tűnik az egyház az erősebb. A jog az ő oldalukon áll. A kemény fellépés apaszthatja a hívek számát, és ha tényleg demokrácia van, akkor a fehér asztal mellett kell megállapodni. Nincs szükség vesztesekre, amikor okos kompromisszumokkal, türelemmel méltányos egyezségre is mód van. Az orsolyiták nehéz pillanatainak felidézésével az a célom, hogy bebizonyítsam: a legvadabb időkben a győri apácák mindenütt megtalálták helyüket. Nem nézték a szenvedők származását, vallását, náluk az üldözöttek mindig oltalmat találtak. Emberségüket, a jövőbe vetett hitüket, állhatatos segíteni akarásukat tisztelnünk kell.
A győri Szent Orsolya-rendi szerzetesnők zárdáját Neupauer Anna alapította 1726-ban. A kalapos király, II. József zárdákat eltörlő rendelete az orsolyitákat nem érintette. A napóleoni háborút is sikerült minden baj nélkül megúszniuk. A háborút követő infláció azonban elszegényítette a zárdát. A szabadságharc leverésekor 1849. július 13-án gróf Apponyi György az iskola és a kolostor nagy részét lefoglalta katonai ragálykórháznak. Öt helyen elfalazták a folyosókat az apácák lakásától. Az iskola kilenc hónapig szünetelt. Mintegy háromezer katonát ápoltak a zárdában, sok volt a betegek között a tífuszos és a kolerás. Az internátus csak negyvennégy év múlva nyílhatott meg újból. Az első világháború idején a zárda óvodája napközi otthonná alakult át, az iskola pedig ismét kórházzá. A tanácsköztársaság kaszárnyának nyilvánította az iskolát. Részlet egy apáca 1966-ban, a zárda 240 éves fennállása alkalmából írt visszaemlékezéséből:
"Pogány Imréné tanügyi népbiztos meglátogatta az iskolát, hogy meggyőződjék, vajon a direktórium rendeletének megfelelt-e a zárda? Július 1-én Fáber Oszkár likvidálta a zárdát, mint egyházi vagyont. Három elvtárs írta össze az apácák szegényes holmiját. A kincskeresők a végén bevallották, hogy csalódtak. Este vöröskatonák vették át a portakulcsokat. Foglyok voltunk saját házunkban. Zsolnai elvtárs összehívta az apácákat és nagyon kérte, hogy hagyják el a zárdát. Július 10-én elvitték a misebort, a zárda értékpapírjait és a készpénzt."
A második világháborúban a bombázások elől ötszáz ember szorongott a zárda pincéjében. A derék apácák főztek rájuk. A március 28-i bombázás során a polgári, elemi iskola és az internátus aknát kapott. A zárda teteje is megrongálódott. A nyilasok elől papok, szerzetesek és zsidók kerestek menedéket a zárdában. Újabb idézet a visszaemlékezésből: "1945 márciusában bejöttek az oroszok. Mindent lefoglaltak a kórházban, az embereket kényszermunkára vitték. A zárdát P. Legeza Jézus társasági atya mentette meg, ki átutazóban nálunk rekedt és szívvel-lélekkel a főnöknővel együtt azt akarta, hogy ápoljuk az orosz betegeket. Mindnyájan beálltunk és nem kellett kényszermunkára mennünk és a zárdában maradhattunk. Éjjel-nappal együtt ápoltunk az orosz ápolónőkkel, sőt még a városban lévő más kórházakba is kijártunk. 1945. április 2-án főnöknőnkre rálőttek, de a golyó a fejét csak megsebezte. Nagy riadalom támadt, mert féltettük anyánkat, de meg is köszöntük az Úrnak, hogy nem történt nagyobb baj. Ugyanezen a napon, mely akkor nagycsütörtök volt, a püspökvár óvóhelyén br. Apor Vilmos püspökünket, aki védte a rábízott nyájat, főleg nőket, meglőtték. Nagy szomorúság töltötte el a szívünket."
A koalíciós évekről így ír a visszaemlékezés szerzője:
"A nehéz idők csak ezután jöttek. A háború megrontotta az erkölcsöket, és partizánok garázdálkodtak mindenütt. A hazafias érzés megszűnt. Többféle intézkedést kaptunk, ami ellenkezett meggyőződésünkkel. Új szellemi áramlatok ismertetésére tanfolyamot rendeztek. MADISZ az ifjúság körében sok dologban szabad kezet adott az ifjúságnak. Ha valami nem tetszett nekik, panaszra mentek illetéktelen személyekhez, vagy hogy kedvezzenek a közhangulatnak, feljelentették tanáraikat és hitoktatóikat. A napi újságok is hol erről, hol arról hoztak és írtak igazságtalan véleményeket. Az iskolában névaláírásokat gyűjtöttek Mindszenthy József bíboros hercegprímás ellen és az utcán kiabáltak: Kötél rá! 1950. június hó tizennyolcadikán éjjel egy órakor tizenegy teherautó vitt bennünket Széchénybe, egy hónap után Újszászba. Együtt maradt a nagy közösség, mert valamennyi szerzetes rendből voltak velünk. 1950. szeptemberében a püspöki kar hozzájárulásával széjjel oszlattak bennünket, mert eddig apáca ruhában voltunk. Mindenkinek volt két öltözet ruhája és ötszáz forintot kaptunk, hogy megkezdhessük a küzdelmes életet. A győri ház mindig szegény volt, mégis mindig el tudta látni leányait és alamizsnát is tudott adni a rászorultaknak. Most itt élünk a világban, mint valamikor Szent Angela leányai. Mindegyikünknek volt otthona, a legtöbben gyárban, gyerekek mellett vagy takarításnál helyezkedtek el. Most érezzük az isteni gondviselés csodálatos erejét. Megelégedettek vagyunk. Az Úr megpróbál bennünket, mint az aranyat a kohóban. Eszközei vagyunk nagy művében, melyet az Eurharitikus kongresszus (1938) megindított és folytatott a II. vatikáni zsinat 1962-65. december 8-ig. A szerzetest ne érdekelje más, mint Krisztus."
A szegény ember a kutyának sem kell?
Sokan vádolják a jelenlegi kormányt, hogy politikája nagyon hasonlít a Horthy rendszeréhez. Egyes tudósok odáig merészkedtek megállapításaikban, hogy lényegében nem történt más, mint a keleti, bizánci, pravoszláv és bolsevik típusú feudalizmust felváltotta a nyugati keresztény típusú feudalizmus. Ezt a nagy múltú ezeréves kompozíciót most a változatosság kedvéért demokratikus jogállamnak nevezik. Természetesen túlzó és igaztalan vádak ezek, szó sincs itt a Horthy-éra reinkarnációjáról. Az idősebbek még emlékezhetnek a magas színvonalú közigazgatásra, a jól működő postára, rendőrségre, csendőrségre és az európai hírű cs. kir. vasutakra. Hát beszélhetünk ma erről? Vagy ott van a fejlett szociálpolitika, a magyar nép és családvédelem ügye. A kitűnően kiépített Országos Szociális Felügyelőség, a szociális gondozók és zöldkeresztes védőnők hálózata. Hol van ma mindez? Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Miklós őfőméltósága mondotta az országgyűlés 1939. évi megnyitásán: "Gondoskodni kell arról, hogy a falusi és ipari munkásság és mindenki, aki nélkülözi a saját otthon melegét, házhelyhez, ép, egészséges otthonhoz jusson..." Az Országos Nép- és Családvédelmi Alapból azok az érdemes rászoruló, sokgyermekes családok részesültek anyagi juttatásban, akik a gazdasági életben szükséges hiteleket, kölcsönöket megszerezni állami segítség nélkül nem voltak képesek. A kölcsönök kamatmentesek, csupán egyszer és mindenkorra legfeljebb 5 %-ig terjedő beszerzési költséget kellett fizetni. A kölcsönöket lehetőleg nem pénzben, hanem természetben (házépítés, állatjuttatás, nyersanyag, stb.) folyósították. A kölcsön megszerzéséhez általában bankszerű fedezet nem kellett. A fedezet a család erkölcsi értéke, munkakedve, szorgalma, munkabírása! Alapelv: szegény ember hitelének becsület az alapja. A kölcsönök nagyobbrészt hosszú lejáratúak voltak, maximum harminc évre adták. Az épülő házak belső beosztásában a célszerűség és az egészségügyi követelmények érvényesültek. A családi házak külső formája pedig a magyar nép ízlését és a táj építészeti hagyományait követte. Arra törekedtek, hogy a falusi házak legalább 600 négyszögöles házhelyeken épüljenek, mert így a házhoz jutott sokgyermekes családoknak módjuk volt kiskerti gazdálkodást folytatni. Az állatjuttatásban is rendszerint ők részesültek. Legnagyobb jelentősége a tehénjuttatásnak volt.
A Horthy-korszak szociálpolitikájának az alapját az illetőségi törvény képezte. Mindenkinek tartoznia kellett valahová. Az illetőség örökölhető volt és nem azonos a születési hellyel. Megszerzéséhez öt év helyben lakás és adófizetés kellett. Az önkormányzat ezután nem zárkózhatott el a felvételtől. Az elszegényedés esetén az illetőségi helynek volt kötelessége az eltartás, vagy a szegényházban gondoskodott az odajutottakról. A kórházi költségeket, a bebörtönzést, toloncolást a szegényeknél szintén az illetőségi hely fizette. A gazdag embernek ma is számtalan gazdája van. A szegények viszont nem kellenek sem az államnak, sem az önkormányzatoknak. Ha a húszadik századnak egyáltalán van valamiféle tanulsága, akkor az az, hogy szociálpolitika nélkül nincs stabil állam. Előbb-utóbb törvényben kell gazdát keríteni a szegényeknek. Mert ennek hiányában a demokratikus jogállam is a történelem szemétdombjára kerülhet.
Kicsit harapósra sikeredett a magyar demokrácia első éve. Városunkban is megszokottá váltak a falakat csúfító horogkeresztek, nyilaskeresztek és a cigánymentes övezetet követelő feliratok. Az egyre romló életszínvonal következtében agresszívabbá válunk, és ilyenkor megnövekszik az igény a bűnbakok iránt. A politikai bűnbakok közül a kommunisták a legközkedveltebbek, míg az etnikai bűnbakok listáját a zsidók és a cigányok vezetik. Az utóbbiakról szeretnék pár szót ejteni.
Győrnek a cigányság történelmében kiemelkedő szerepe van, egy református lelkész az ezerhétszázas évek közepén éppen a győri cigányokkal történt elbeszélgetés során bizonyosodott meg a világon legelőször az indiai eredetről. Nevezetes a városi közgyűlési jegyzőkönyv 1686-os cigány esküje. Országos hírnévre tettek szert szegkovács és muzsikus cigányaink is. Magyarországon Győr volt az első város, amely sikerekkel telepített le oláh kóbor cigányokat. Az első kísérletezőnek, József főhercegnek ez nem sikerült. Ő alcsuti birtokán próbálkozott letelepítésükkel. A jómódba került cigányok azonban a szabadságot választották és megszöktek. A győri illetőségű Lakatos család szoros rokonságban állt azzal a karavánnal, amelyikkel József főherceg kísérletezett. Legelőször 1893-ban vetődött fel a letelepítés ügye. Létrehoztak egy cigánybizottságot a rendőrfőkapitány vezetésével. Ez a bizottság 1910-ig működött és rendszeresen beszámolt tevékenységéről a városi közgyűlésen. A kezdetben 21 tagú Lakatos család, a következőkből állt: Lakatos Mihály (Lalócs) vajda és neje, továbbá nyolc gyerek, Lakatos Guranó és neje, öt gyerek, valamint Lakatos Bandi és neje, két gyermek. Kaptak a várostól 200 négyszögöl ingyentelket az újvárosi Mákos dűlőben. A házépítéshez 1000 korona építési segélyt kaptak a várostól, melyet 5 év alatt kellett visszafizetni. 1908-ban a család létszáma hirtelen 70 főre emelkedett, a rendőrségi vizsgálat kiderítette, hogy mindnyájan rokonai a győri Lakatos családnak, így nem lehetett őket elzavarni.
Többen a vadházas cigányok közül törvényes házasságot kötöttek, ugyanis az a rémhír terjedt el közöttük, ha nem szentesítik kapcsolatukat, úgy gyermekeiket elveszik. A vajda egyik gyermekét, valamint Guranó három gyermekét tényleg elkobozták, mivel a cigányok gyermekeiket nem engedték az elemi iskolába, így megszegték a törvényeket. A felzaklatott Lakatos Guranó pisztollyal ment be a győri városházára, hogy a hatóságok szeme láttára főbe lője magát, ha gyermekeit nem adják vissza. Nagy nehezen kicsavarták kezéből a pisztolyt, erre elment, de egy óra múlva újabb pisztollyal tért vissza. Időközben a vajda is megérkezett, aki ezer koronát lobogtatott bizonyítékául annak, hogy ő képes eltartani gyermekeit. Dr. Angyal Armand rendőrfőkapitány megígérte, mindent elkövet, hogy a gyerekek visszakerüljenek a veszprémi lelencházból. A vajda háza 1909-ben készült el.
A cigánybizottság megállapította, hogy a cigányokat a szükség vitte rá a lopásra, ezért úgy döntöttek, télen a hókotrást és a szemét elhordást kizárólag csak győri illetőségű cigányok végezhetik. Így rendszeres jövedelemhez jutva gondoskodhattak maguk és lovaik élelmezéséről. A bizottság javaslatára a cigánygyerekeket vándortanítók segítségével oktatták az alapvető ismeretekre. A győri példa sikerén felbuzdulva Győr vármegye területén több községben is hasonló módon telepítették le a cigányokat.
A cigányok immár több mint négyszáz éve élnek velünk együtt városunk falai között. Meg kell tanulnunk kölcsönösen tisztelni és becsülni egymást, erre kötelez bennünket városunk múltja. Vagy közösen vezet az utunk Európába, vagy külön-külön menetelünk egy új és mégis ismerős Balkán felé.
A Bach-korszak végén Győr a gabonakereskedelem legnagyobb vidéki központja. A vásárok, a vasút, a gőzhajózás és az ipar sokakat idevonzott. A fogadók, kocsmák mindig tömve voltak kereskedőkkel, iparosokkal, matrózokkal, akik ma itt, holnap másutt ütöttek tanyát. Este a jó bor mellett oldott állapotban az ember néha olyasmit is kifecseg, amiről tán jobb volna hallgatni.
A Bachhuszároknak csúfolt szerencsétlen rendőrség a csekély létszámmal már nem győzte a megszaporodott ügyek intézését. A vármegyéket közigazgatásilag egyesítették, kerületekbe szervezték. Mi győriek a soproni kerülethez kerültünk. Sopron, a központ fejlődött, hivatalai gyarapodtak, és noha kisebb város volt, mint Győr, a rendőrségénél jóval többen ücsörögtek. Az elnyomott és peremre szorított győri rendőrség többször tiltakozott a bántó megkülönböztetés ellen. Hogy mégis hozzájussanak a hírekhez, besúgókat fogadtak fel. E besúgók egyike volt Schik Jakab úr, ki mint házaló kereskedő bejutott minden házba, vásárolt és eladott, összeszedte a pletykákat. Bejáratos volt a kocsmákba, bordélyokba, ahol temérdek információ cserélt gazdát, jutott belőle Schik úrnak is. Ismerték őt, megbízták apró-cseprő ügyek elintézésével, ha sikerrel járt, nem maradt el a honorárium sem.
1853-ban 43 nyilvántartott kéjhölgye volt a városnak, közülük csak 17 a győri születésű. A többieknek, mint idegeneknek tartózkodási engedélyre volt szükségük, hogy az ősi szakmát tovább űzhessék. Az engedély nélkül menthetetlenül kitoloncolták őket a városból. Az örömlányok amúgy sem mentek szívesen az engedélyekért a városházára, ezért Schik urat bízták meg a kényes feladattal. Egy-egy engedélyért 5 forintot kapott, de akadt aki ennek dupláját is megadta. Végül ez volt az a banánhéj, amelyen a házaló Schik elcsúszott, irigyei, vetélytársai feljelentették. A rendőrségi kihallgatásokon két bordélyosnő ellene vallott. Egyiküket a rendőrségnek sikerült rábeszélni, hogy vonja vissza vallomását, cserébe visszakapta pénzét. A másik vallomás visszavonása nem sikerült, így szegény Schik Jakab házalót és hivatásos besúgót három hónap börtönre ítélték.
A becsületére kényes rendőrség a városi tanácshoz fordult tekintélyének helyreállításáért. Fejéri, a rendőri ügyek vezetője a következőket írta:
"Kérem a T. Tanácsot méltóztassék e város rendőri hivataláról azon erkölcsi nyomást, melyben egy év óta sínlődik, s mely miatt a hivatalos eljárásnak tisztasága behomályosíttatik, s becsülete is illettetik, a hivatali személyzet szaporításának felsőbb helyeni sürgetése által elhárítani, miután a közönség nem azt kérdi, elégséges-e a hivatali személyzet a minden oldalról reá nehezedett teendőket elvégezni, hanem csak követeli és várja, hogy teljesedésbe menjen."
Nyolc bordély üzemelt a század elején városunk területén. Zömmel az "öntudatlan" munkásosztály, a katonaság és az alsóbb néposztályok igényeit voltak hivatva kielégíteni. Luxusbordély híján a gazdag vállalkozók és a művelt középosztály tagjai irigykedve nézték a szegényebb, ám annál szerencsésebb kortársaikat. Ezért nem csoda, hogy a város közgyűlése támogatta egy minden igényt kielégítő, két emeletes bordélyház felépítését. A vastag bukszájúak részére. Erdély Ferenc városi főmérnök olyan írásbeli szakvéleményt adott, amelyen nem támogatta a luxuskupi megépítését. Győr város építési szakbizottsága mégis a kérelem teljesítését javasolta. Az építési terveket Kováts József építőmester készítette, és őt bízták meg a kivitelezéssel is. Mindennek dacára Kováts úr részt vett a városi építési szakbizottság ülésein, tanácskozott, szavazott, valószínűleg nem egészen pártatlanul.
A tervek szerint az alagsorban egy konyha és egy ruhatár, a földszinten kisszalon, nagyszalon a már ismert vak zongoristával és egy tágas hálószoba várta volna az exkluzív vendégeket. A két emeleten a további hálószobák és mellékhelyiségek. Az ételeket és italokat a földszintre, valamint az emeletekre két beépített étellift szállította volna. A csorgónyálú kéjenc városatyák többször napirendre tűzték a bordély megépítésének grandiózus tervét.
Meggusztálták a tervrajzokat, apróbb módosításokat eszközöltek rajta, hogy az olyannyira kívánt műintézmény minél hatékonyabban tudjon megfelelni rendeltetésének. A máskor szőrszálhasogató, kukacos városatyák, Győr kéjelgési ügyről alkotott szabályrendeletének több pontját megsértették, hogy ezzel is lehetővé tegyék a kéjpalota megépítését. A szabályrendelet 10. pontja így intézkedik: "Nyilvános házat csak oly nő bírhat, aki bűntettért, vagy súlyos beszámítás alá eső vétségért büntetve nem volt, 40 évet meghaladott, s akiről feltehető, hogy üzletében a rendet fenntartani és kellő biztonságot nyújtani képes."
A bordély építtetője és tulajdonosa: Strobl Alajos budapesti lakos nem volt még negyven éves. Miután Alajosnak hívták, gyanítható, hogy születésekor, mint fiút jegyezték be az anyakönyvbe. De hát ilyen apróságok, csekély eltérések a kéjsóvár városatyáknak nem jelentettek akadályt. Hiába Győr polgárainak tömeges tiltakozása, hiába Győr püspökének levele, amiben az emberhús kereskedelem megakadályozását kérte a várostól. A megátalkodott, konok városatyák nem vonták vissza a támogató határozatot.
A luxusbordélyból mégsem lett semmi. Bihar Jenő, a Dunántúl Hírlap felelős szerkesztője, Győr szab. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja, feljelentette a város közgyűlését a belügyminiszternél. A belügyminiszter avatott szeme észrevette azokat a jogi anomáliákat, amin az elfogult közgyűlés oly könnyedén átsiklott. A leleplezett közgyűlés felsőbb utasításra kénytelen volt egy szakemberekből álló ideiglenes bizottságot életre hívni. A dr. Angyal Armand rendőrfőkapitány elnökletével megalakult bordélyügyi bizottság tagjai között orvosokat és ügyvédeket találunk. A bizottság nem javasolta sem a luxuskupi megépítését, sem a bordélyházak kitelepítését.
Napjainkig tartja magát az a tévhit, hogy a nemek harca következtében a legnagyobb változás éppen a húszadik században ment végbe. Ismeretségi körünkben egyre többen vannak az un. nőies férfiak és férfias nők. Így nem csoda, hogy sokan nosztalgiázunk a "régi szép" idők után, amikor még minden a helyén volt. Pedig tévedünk. Azokban a boldog és antik időkben is már számos jelét tapasztaljuk azon ténynek; múlt és jelen között alig van különbség.
Íme egy félszeg háziúr levele, amelyet az akkori rendőrség vezetőjének írt:
"Tekintetes Kapitány Ur!
Én, alol irt beteges és guta ütött ember vagyok, kinek, ha életét szereti mindent elkerülni kell, mi öt botránkozásra gerjesztheti. A véletlen történet engemet egy igen czivakodó, rosznyelü lakonövel, özvegy Schwarcznövel meglátogatott, ki mindent végbe visz, a mivel békémet megháborithatja.
Peresitett özvegy Schwarcznönek, szóbeli szerzödményének nyomán, kölességébe állt volna, a negyed évi házbért elöre megfizetni; de, miszerint ezen igéretét elhanyagolta, söt, oly merész volt engemet, mint házi-gazdáját, föbe-ütésekkel fenyegetni: azért esedezem alázatosan, emlitett lakónömnek, Schwarcznönek, szigoruan parancsolni, hogy a negyedév eltöltével, az, az 1 sö Januar 851re házabol kimenyen, és ezen idöre járó házbért 40 valtó forintal lefizesse, mint hogy abba oly illetlenül viselte magát, hogy a sok botránkozás miatt, az idöelötti való haláltol tartok, mely esetben szegény gyámoltalan gyermekeim árván maradnának.
Kérésemet a Tekitetes Kapitány Urnak hathatós kegyelmébe ajálván, maradok alázatos Szogája
Györ Decber hó 7dikén, 850
Divianzki Josef
háztulajdonos"
A kapitány által aláírt levélben mindössze ennyi intézkedés áll: "Vettem December 10én 850. Bugli Pál kapitány". Valljuk be, az eltelt közel 150 esztendőben a jogfejlődés a fentiekre nem sok újat tud mutatni. Legfeljebb azt javasolhattuk volna Divianzki úrnak, terelje az ügyet polgári peres útra. A gutaütéstől és a korai haláltól ez azonban nem mentené meg, sőt. De évek múlva, talán visszakapná elmaradt albérleti díját.
A huncut "Szlávia" kölcsönös biztosító bank
Elég csak annyit mondani, hogy Agrobank, Postabank, Realbank és mindnyájunknak a köddé vált milliók jutnak az eszünkbe. A borzalmas zivatarok károsultjai nemrég megtapasztalhatták, a biztosítok már-már "kapkodó" ügyintézését. Ha a miniszterelnök úr nem figyelmezteti őket feladataikra, talán még most is várakoznának, pihengetnének. Csoda-e ezek után, hogy a polgárok bizodalma a pénzintézetek irányában még nem tudott kifejlődni. Ugye nem. A múltbéli tapasztalataink szintén csak tovább erősítik a már meglévő félelmeinket.
Győr megye több mint száz éve a huncut "szlávia" kölcsönös biztosító-bank üzelmeit leplezte le és a miniszterelnökhöz fordult orvoslásért. A bank betiltását követelte. Céljai elérésért a beadványát nyomtatásban is megjelentette és elküldte azt minden megyei- és városi törvényhatóságnak, hogy csatlakozzanak, támogassák Győr megye kezdeményezését. A címzett Győr városa pártoló felirattal szintén támogatta a nemes ügyet.
Ha az alábbiak ismerősnek tűnnének az bizonyára csakis a véletlen műve lehet. Íme a megye levele:
"Győrvármegye közönségétől
Nagyméltóságú magyar királyi miniszterelnök úr!
Egy hozzánk benyújtott indítványnak tárgyalása alkalmával bővebb meggyőződés szereztünk, hogy a prágai "Szlávia" kölcsönös biztosító bank megyénk területén kiterjedtebb üzlettel bír, s működése valamint itt, úgy az ország többi részeiben is különösen a hiszékenyebb kisbirtokos osztály félrevezetésére és megkárosítására irányul.
A nép ugyan már nem igen hisz az ígért látszólagos előnyöknek, de a legnagyobb rész minden igyekezete daczára is még sem tud kibontakozni azon biztosító bank kötelékéből, s míg más intézetek a tisztességes nyereség biztosítása mellett a biztosítók irányában emberséges eljárást gyakorolnak, a tüzeseteknél sietnek a kártérítéssel, más alkalommal a hátralékos díjak befizetésére időhalasztást is engedélyeznek, hasonló esetekben a "Szlávia" kölcsönös biztosító bank következetesen halad célja felé, hogy a károsultakat minél jobban megkárosíthassa, mindenféle kifogásokkal él, a fizetést a lehetőségig húzza, halasztja, s midőn az ellene indított kereset már csak bírói ítéletre vár, a felek jogi képviselőinek mellőzésével a hajlék nélküli s már az ügyét veszettnek tekintő károsulttal, természetesen annak megkárosításával és saját előnyére, egyezséget köt, máskor a fizetéseket oly feltételekhez köti, hogy a károsult előzőleg lapok utján nyilvánítsa köszönetét és elismerését a teljes "kártérítésért", holott teljes kártalanítást soha vagy igen ritka esetben nyújt.
A hátralékos és gyakran még a befizetett díjakért is a biztosítókat az adonyi és ráczkevei kir. járásbíróságoknál perli, mert biztosan számit az emberek gyengeségeire, hogy oly távoli helyeken nem jelennek meg és képviseltetésről sem gondoskodnak, s tömegesen is érkeznek a makacsságban marasztaló ítéletek végrehajtás végett az itteni bíróságokhoz, és mi mindezen bajok forrását leginkább abból következtetjük, hogy a bank közegeinek fő javadalmazását köztudomás szerint a tiszta nyereség hányada képezi, másrészről pedig, amint az a vezérügynökség hivatalos levelezéseiből kitűnik, a magyarországi képviselőség nem bír az őt megillető és a kereskedelmi törvény által is igényelt önálló rendelkezési joggal, hanem minden ténye a prágai igazgatóság elhatározásától függ.
A jelzett körülmények folytán a mai közgyűlésünkben egyszer-smindenkorra eltiltattuk a községi törzsvagyonnak a “Szlávia” kölcsönös biztosító banknál való biztosítását és egyidejűleg a községeket még arra is köteleztük, hogy elöljáróikat ugyanazon bank ügynökségének vezetésétől tiltsák el, s megbíztuk a járások szolgabíráit, hogy a lakosságot figyelmeztessék azon komoly és sokszor elháríthatatlan veszélyre, amely többször nevezett banknál levő biztosításokból vagyoni érdekeit fenyegeti.
Minthogy pedig intézkedéseink csak részben akadályozhatják meg a felsorolt és lehetőségig törvényes formák által fedett káros üzelmeket, ennélfogva tiszteletteljesen kérjük a nagyméltóságú magyar királyi minisztériumot, hogy a nagy közönségre igen káros prágai "Szlávia", kölcsönös biztosító banknak az ország területéről leendő kitiltása iránt rendelkezni méltóztassék.
Kelt Győrvármegye törvényhatósági bizottságának Győrött 1882. évi október hó 9-én tartott rendkívüli közgyűléséből.
Győrvármegye közönsége nevében:
Laszberg Rezső s. k.,
alispán”
A siralmas, kriminális bűnügyi helyzet miatt a hivatásos bűnüldözők és a polgárok egyaránt kétségbe vannak esve. Alig féléve történt, hogy egy kocsmai, kávéházi célzott lövés következében egy ismert és mellesleg több év szabadságvesztésre ítélt bűnöző elhunyt. A hanyatlott erkölcsök, az alkohol, a nehéz gyermekkor, stb. már régen is számos problémát okoztak. Most egy viszonylag szerencsésen végződött győri kocsmai lövöldözésről számolunk be. A hatóságok ekkor is tehetetlennek bizonyultak, ezért a városi tanácsnál a vétkes megbüntetéséért "könyörögtek".
Íme a Bugli Pál városi "fő hadnagy" levele a lövöldözésről, amelyet kivételesen betűhíven közlünk:
"A folyó 833-ik Esztendei Szeptember holnap 13-ik Napján estvéli 8 óra tájba kebelbéli Polgár s kortsmáros Vittmann András házánál két lövés történvén, az egész körül belül lakozó szomszédság nagy zendülésbe, és zavarba jött. Megtörténvén azonnal a Vizsgálat kisült, hogy Zaumüller Ferentz egyébbként idevaló polgár mostanság Levél hordozó. Szokása szerént kortsmába leg többet meg fordulván, ekkor is jobbadán ittas lévén a mint a kérdőre vett és fent nevezett Vittmann András, más ott lévő két vendégekkel állítá, meggondolatlanul csupa negédes pajkosságbul egy nála lévő pisztolyt el sütött, s minek utána ezen cselekedeteiért Wittmann András dorgálta, és nékie meg hagyta légyen, hogy ollyas tréfákat házánál űzni ne merészeljen többször, az ajtón kiment Zaumüller, jó éjtzakát mondván, és ismét egy pisztolyt az uttzán, a már öszve toduló szomszédság láttára, és hallottára el sütött, és azzal el ment. Ezen minden jó rend, és a köz csöndesség fenttartása ellen tett cselekedetének fel hányása, és némű megbosszulása végett más nap az az Szeptember 14-én nevezett Zaumüller a kapitányi hivatalba idéztettetett regveli 9 orára, de ezen időre makatsul meg nem jelenvén 10 ora után ujra hajduk által felkerestetvén, és Tekintetes Bíró, és Kapitán Urak nevében hivattatván és ugyan Graff János kortsmájábul, de ekkor is, meg vettvén törvényes Előljárósága eránt való tartozó engedelmességet, két háromszori hivásra sem jelent meg. Ne hogy tehát az illyes vakmerő és a köz csendesség, bátorság ellen véghez vitt, vagy ezután is viendő vétkes cselekedetek meg boszullatnanok maradjanak, és pediglen csupán azért, minthogy a Vétkes fél nyakas, és hibáját hibával halmozva törvényes Előljároinak meg hívására tsak ugy ha akar jelenik meg, az alázatossággal alul irt Kapitányi Hivatal az eránt, hogy a Tekintetes Nagyságos Tanáts segéd kezet nyujtva illyes megvető garázdálkodásokat keményen meg boszulni méltóztasson, alázatosan könyörög.
Győr Szeptember 15-én 1833.
olvashatatlan aláírás
Bugli Pál fő hadnagy"
A Baross Szövetségrõl írt cikkünk után többen az hitték, hogy lapunk nem kedveli Baross Gábort. Megígértük, hogy nem írunk róla méltató sorokat, hiszen a temérdek napilap ezt amúgy is megcselekszi. A százéves jubileum és Baross nagysága azonban álláspontunk megváltoztatására kényszerít bennünket. Kijelentjük, hogy mi igenis kedveljük az egykori gyõri díszpolgárt. Szoborrá merevített, fennkölt alakját az egykori lap, a Garaboncziás Diák szemüvegén keresztül szeretnénk bemutatni. Meggyõzõdésünk ugyanis, hogy egyedül a humor képes némi életet lehelni mozdulatlan, fakó szobrába. Ha csipkelõdünk és kinevetjük õt, akkor egy kicsit magunkon is kacagunk.
Íme a Garaboncziás:
Gábor diák
Gábor diák mélyen elmerülve ül magában, vasútterv elõtte;
A világért fel sem pillantana, ha egy filégy reá nem szállana.
De már erre csak felpillant, hát Gyõr város várja alant:
"Ejnye, jó Gyõr, válassz meg követnek, mondhatom, hogy nem bánod te ezt meg."
Gábor diák, hamis Gábor diák, vannak ám már itten csezmadiák,
Kik követnek akarják a Ráthot, meg itt Helfi is szívesen látott!"
"No de mindegy, engem válassz, amilyen lesz majd a válasz,
Olyan lesz a Rába szabályzása."
"Megválasztjuk, csak sírunk ne ássa!"
"Ej, városom, de szomorúan nézel!"
Simogatja, sima, puha kézzel.
"Gábor, Gábor engem szabályoznak, tarts beszámolót, ma jobb, mint holnap!"
S megválasztják díszpolgárrá Gábort, vesznek karbolt, korozivust, kámfort.
Város lészen kolerától tiszta, kaszinóban dísz bakla-csiszta.
Õ jön, õ jön, oh mily öröm!
Könnyezz oh szem, vakulj köröm!
"Már most nincs mit adni nektek számon: polgártársak, magamat ajánlom..."
Fekete nap Győrben 1944. április 13. A szövetséges légierő gépei 15 perc alatt 386 tonna bombát dobtak le. A fő célpont a német repülőket összeszerelő Vagongyár volt. Az áldozatok száma egy az anyakönyvvezető 1944. május 2-án kelt jelentése szerint 428. Ez a szám nem teljes, mert hiányoznak még azoknak a halottaknak az adatai, akiknek csak egyes csonkjai (láb, fej, karrész, fél koponya) maradtak fenn. Ezeket közös ládában temették el. Ugyancsak hiányoznak azoknak az adatai is, akik teljesen porrá égtek, akiket még a romok közül ki nem ástak, vagy a légnyomás a Dunába sodort.
Az április 13-i légitámadás végleges embervesztesége 532 személy. A sebesülés miatt 1132-en szorultak kórházi kezelésre.
A bombázás okozta pánik és félelem hatására ezrek hagyták el Győrt. A kimutatások szerint 700 család (1931 személy) más megyébe, míg 3084 család (9040 személy) Győr megye területére költözött. Szauter Imre tanácsnok a bombázás másnapján kelt jelentéséből kiderült, hogy az összes beérkezett jelentések megegyeztek abban, hogy a város határában, egészen Gönyűig, úgy a budapesti, mint a szentiváni út mentén tömegesen több ezer ember táborozik a szabad ég alatt és nem hajlandók a városba visszaköltözni. A hatóságok ezen a napon 800 ebédet osztottak szét és 21 teherautó szállította az embereket a falusi lakóhelyekre.
Jelentős károkat okozott a légitámadás az épületekben is. Leégett a gyárvárosi és súlyosan megsérült a révfalui templom. A Vagongyár 80 százalékos, a Szeszgyár Budai úti telepe 100 százalékos, a Gázművek 90 százalékos, a Vegyiművek 100 százalékos, a Cardo Bútorgyár telepe 60 százalékos kárt szenvedett, és 90 százalékban megsemmisült a Villamos Művek kapcsolóállomása is. Az első számú célpontot, a Vagongyárat 113 millió pengő kár érte. A repülőtéren álló hat rész Me 109-es repülőt szétbombázták. A gyár hozzávetőleges embervesztesége 214 halott, 158 sebesült, és eltűnt 40 személy.
Részlet a Győr szab. kir. város mérnöki hivatalának jelentéséből: "Április 13-án 11 óra 17 perckor szólaltak meg a riadót jelző szirénák. 11 óra 50 perckor ellenséges bombázó gépek jelentek meg a város felett és három hullámban 12 óra 5 percig szórták a romboló és gyújtóbombákat a mellékelt térképen megjelölt területrészekre. A riadót 13 óra 20 perckor oldották fel."
Szó szerint közöljük a mûszaki tartalékos tiszti iskola beszámoló-jelentését, valamint Ecseki István fõhadnagy köszönõlevelét:
A mûszaki tartalékos tiszti iskola az 1944. április 13-i angolszász légitámadásnál.
A m. kir. honvéd mûszaki tartalékos tiszti iskola 4 tisztje és 250 karp-a 1944. április 13-án délelõtt az iskola vizigyakorlóterén (:a Kis-Duna balpartján, Révfaluban, a Wagongyárral rézsút szemben:) gyakorlatozott, amidõn a légiriadót jelzõ szirénák megszólaltak. Mindenki azonnal egy elõre kijelölt óvóhelyre, gödrökbe, árkokba ment.
A terrorbombázók repülési iránya és szélességi sávja, a véletlen folytán éppen e terület felett ment át. Bár e részén a városnak csak munkástelepek voltak - százával dobták le a robbanó- és gyújtóbombákat. Tettüket a Wagongyár közelléte sem mentheti, mert kifogástalan látási viszonyok mellett jöttek s e területet - Kis-Duna választja el a Wagongyártól!
Az iskola 1 tiszt és 23 karp. hõsi halottat vesztett, sebesült 1 tiszt és 32 karp.
Még hallatszott a bombázók motorjának búgása, amidõn megkezdte az iskola a mentési munkálatokat. Elsõsorban a bombatámadás érte Révfaluban, ahol a részben a saját karp.-ait, részben a polgári lakosságot ásták ki, valamint a polgári lakosság házait ért tûzet oltották, részben pedig azok bútorait mentették ki. A Wagongyár mentéséhez is 60 karp. került kirendelésre.
A bombatámadástól kezdve elsõ napokban éjjel-nappal, késõbb csak nappal 300 karp. az isk. tisztjeinek segítségével folytatta a mentési munkálatokat az egész városban, nagyobb erõvel a Megyeház u., Vas Gereben u., területén, Wagongyár-ban, Cardo bútorgyárban, kisebb erõvel és munkavezetõk adásával Gyárvárosban.
A kik. teljesen szünetelt az iskola elõre elõírt végéig ápr. 29-ig. A mentési munkálatokat az iskola befejezése miatt április 26-án hagyta abba.
* * *
Nagyságos Polgármester Úr!
A Gyõrt f. évi április 13-án ért angol légitámadás alkalmával kifejtett mentési munkálataink elismeréséül küldött Szent László emlékérmet hálás szívvel köszönöm úgy magam, mint a velem egy zászlóaljban szolgáló és ott résztvett karpaszományosok nevében. Egyben kérjük a mindenhatót, hogy védje és oltalmazza a szép és kedves Gyõr városát, honnan oly sok és kedves emlékkel távoztunk.
Nagylelkû adományáért megújított köszönetem kifejezése mellett maradok kiváló tisztelettel:
Szolnok, 1944. évi május hó 6-án.
Ecseki István fõhadnagy
Az április 13-i bombázás az elsõ és egyben a legsúlyosabb. Gyõrnek további 23 légitámadást kellett elszenvednie. Az összlakosság 1,2 százaléka (725 személy) esett áldozatul. Gyõr a romvárosok sorrendjében országosan a negyedik helyre került.
Ha a ma kegyetlen háborúit nézzük a televízióban, úgy tûnik, az emberiség semmit sem tanult a múltból. A széthulló Jugoszlávia és a Szovjetunió földjén ismét sokan szagolnak puskaport. Nekünk magyaroknak mindent el kell követnünk, hogy kimaradjunk ebbõl a küzdelembõl. Ne feledjük el áldozatainkat, ápoljuk sírjaikat és okuljunk a sorsukból. A béke olyan áldás, amiért érdemes küzdeni.
Október 23-a az 1956-os szabadságharc és a köztársaság kikiáltásának napja. Ki tudja miért, komolyan - mint egy gyásznapot - illik ünnepelni. Sajnos így szoborrá merevítve képtelenek vagyunk átérezni az ünnep valódi jelentőségét. Úgy látszik, elfelejtődött, hogy ezt a harcot hús-vér emberek vívták, akik tudtak sírni és nevetni. És bár egyre kevesebb az okunk arra, hogy nevessünk, most mégis egy olyan röpcédula szövegét közöljük, amely bebizonyítja, hogy még a Sztálin szobor ledöntését is lehet humorosan szemlélni:
"Alulírott elvtársak mély fájdalommal és megtört szívvel jelentjük, hogy a kommunista elvek bölcs atyja, a lángeszű hadvezér, néptömegek utolérhetetlen véreskezű tömeggyilkosa, ex-postarabló, a nagy Sztálin apánk mégnagyobb szobra 1956. október 23-án az este folyamán rövid idő alatt többszörösen elszenvedett görcsös rángatózás után - miközben két hajókötél is elszakadt - egy, a legalsó lépcsőn elhelyezett karóra után, már hosszú ideje kinyújtott elfáradt kezével lehajolván, a magyar nép gyűlölete által valagon billentve a talpazatról lefordult. Hőn szeretett tetemét lófark hiányában traktor végére kötve a Nemzeti Színház elé vonszolták, ahol a magyar nép végeláthatatlan sorokban rója le kegyeletét kalapáccsal kezében, társadalmi munkában. Drága tetemének maradványait - ha még egyáltalán marad valami belőle - a MÉH fogja megfelelő helyre juttatni.
Budapest, 1956. október 23.
Csizmatér
Hazaárulók, Talpnyalók és a népgyilkosságban feltétlenül hűséges munkatársai".
Szipoly Bonifác úr gyorsan szaporodik
A csődtörvénytől sokan azt várják, hogy rendbe rakja a magyar gazdaságot. A gyengék végre kihullanak, az erősek meg igazán erősek lesznek. A feje tetejéről a talpára áll a gazdaság. A hitelezők megkapják pénzüket és nem lesz többé olyan lumpenburzsoá, aki kifizetetlen számlákat hagy maga után. Az elvégzett munkát kifizetik, egyszóval minden jóra fordul. De szép lenne! Na ja, álmodni lehet, sőt még illúziókat is dédelgethetünk. Ám aki szeretett hazánkban született, az jól tudja, a csődtörvény egy törvény a sok közül, amelyet majd újabbak követnek. De az áhított gazdasági rendre még éveket kell várni.
A politikai szempontjából kifejezetten gusztustalan, önkényuralmi Bach-rendszerben virágzó gazdaság jött létre. 1848 vívmányait, így a jobbágyterhek eltörlését, valamint a földhöz juttatást Alexander Bach és kormányzata hajtotta végre. Az úrbéri pátenssel egy időben, 1853-ban született meg az első modern csődtörvény is. A Győri Törvényszék elé került csődperek szép kövér és vastag aktákat eredményeztek. A poros csomókat áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a csődperek igazi kedvezményezettje a törvényszék, valamint az ügyvédek voltak. A hitelezőket a tartozások sorrendjében besorolták, mindőjüknek külön ügyvédje volt. A perek évekig elhúzódtak, ezzel is tovább gyarapította a törvényszék kasszáját. A tetemes illetéket, ügyvédi költséget, valamint a végrehajtó úr munkabérét mind a csődbe jutott személy állta. A törvényszék lényegében azzal törődött, hogy minél nagyobb jövedelmet hasítson ki a maga számára, a hitelezők érdeke csak másodlagos volt. A megejtett árveréseken inkább áron alul adták el a javakat - nem törődve a hitelezők érdekeivel - csakhogy végre megszabaduljanak az ügytől.
A Garaboncziás Diák, a győriek kedvenc élclapja, megalkotta Szipoly Bonifác végrehajtó alakját. Ki tudja miért, a végrehajtókat, akár az adóellenőröket, ma sem szeretik. A magyar nép egyre csak fogy, végrehajtó és adóellenőr pedig egyre több lesz. Nem tudom, hogy ezt a társadalmi fejlődés, vagy az evolúció hozza magával. Mindenesetre hála a demokráciának, szeretni őket nem vagyunk kötelesek.
Utolsó halott, előre fuss!
Hamvas demokráciánkban sajnos hiánycikk az összefogás. Egyedül az újratemetések ünnepélyes pillanataiban érezzük, hogy összetartozók vagyunk. A temető csendje, békéje nem alkalmas a nemzetet megosztó szekértáborok harcára. A rehabilitált óriások pompázatos újrahantolása jótékonyan hat a gyengén fejlett piros-fehér-zöld öntudatra.
Vitéz Nagybányai Horthy Miklós felejthetetlen kormányzó hamvai is hamarosan haza érkeznek az ősi családi birtokra, Kenderesre. Lám, mi magyarok, mindig megadtuk a tiszteletet annak, aki már nem él. Ennek bizonyságául szolgáljon az alábbi levél:
"A vármegye alispánjától.
Tárgy: Az utolsó 1848/49-i honvéd ünnepélyes eltemettetése.
Végzés.
A m. kir. honvédelmi miniszter ... leiratban közli, hogy miután Magyarország függetlenségéért vívott szabadságharc honvédeinek száma napról-napra fogy, már oly kevesen élnek közülük, hogy rövid időn belül bekövetkezik a legutolsónak is eltávozása az élők sorából. A nemzeti eszme és integritás gondolatának fenntartására és fejlesztésére való tekintettel helyénvalónak mutatkozik, hogy a nemzeti függetlenség legutolsó harcosa a nemzet halottjaként, országos ünnepi keretek között katonai pompával helyeztessék örök nyugalomra az ország fővárosában neki fenntartott díszsírhelyre.
Ezzel a temetéssel jutna kifejezésre ama köteles hála és tisztelet is, amellyel... lelkes névtelen hőseinknek adóznunk kell. Ezen temetés rendezését a Miniszterelnök úr Őnagyméltósága f. év március 4-én kelt átirata alapján a honvédelmi minisztérium fogja eszközölni. Tekintettel arra, hogy a még életben lévő 48-as honvédek a 90. éven már mind túl vannak, s ezért közülük legutolsónak elköltözése is aránylag rövid időn belül elkövetkezhetik, hogy a honvédelmi minisztérium a még életben lévő agg harcosokról pontos adatok (név, rang, kor, lakhely, egészségi állapot) alapján megszerkesztett kimutatással bírjon. Ezért ... összeírandók.
Tekintettel azonban arra, hogy egyrészt a temetés annak idején a székesfővárosban lesz megtartva, s az erre vonatkozó intézkedéseket 48 órán belül meg kell tenni, másrészt hogy valóban a legutolsó 48-as honvéd elhunytával történjék meg az országos pompával történő elhantolás, feltétlenül szükséges, hogy a legutolsó honvéd elhunyta azonnal a honvédelmi minisztérium tudomására jusson...
Győr, 1926. június 10."
Színes rajzfilmek. Bemutatta a Metro G. M. a Radiusban.
Zseniális ötlet volt a gyermekmeséket a hozzájuk teljesen illő, mesés elemek kifejezésére tökéletesen alkalmas rajzfilmekkel életre támasztani. Gyermek álmok és ámulások, mint mozgó valóságok: a felnőtteknek is élvezetes csemege. Szívesen megnézzük, amint szívesen megkóstoljuk, ha alkalom nyílik, a garibaldi cukrot, amit a Rába-hídnál árult fezzel a fején a szigeti cukrászlegény. "A sárkányölő", "A három majom" és "A mandarin", mind a három hihetetlen találékonysággal készült, fölöttébb mulatságosak. A tavalyi sorozat sikereit az idei talán még felül is múltja.
A harmincas években a hangosfilm elterjedésével a hazai mozik bevételei minden korábbi rekordot megdöntöttek. Győr két jelentős mozival rendelkezett. A mulatóból átalakított Apollóval, mely a mai Csillag mozi helyén üzemelt, és a kávéházból áttelepített Elite-mozgóval, ami a mostani Vaskakas helyén állt. A jelentősebb amerikai filmforgalmazók Győrött saját irodát nyitottak, így a Metro Goldwin Mayer, a Paramount is. A hazai filmgyártás évi 30-40 filmet készített el. A helyi moziknak az óriási filmtermésből kellett kiválasztaniuk a bemutatásra érdemes alkotásokat. Fő szempont, hogy minél több jegyet adjanak el, és időben lecsapjanak a kasszasiker-várományos produkcióra. A forgalmazók kéthetente jelentést készítettek a mozitulajdonosok számára. A jelentés tartalmazta a filmek rövid történetét és megkísérelték előre prognosztizálni a várható sikert.
Most idézünk az Elite-mozgóhoz küldött 1935. október 17-én kelt jelentésből:
"BUDAI CUKRÁSZDA.
Végre egy jó magyar film. Kedves, poetikus, mese, jó szerelők és szép felvételek! A kis budai cukrászlányt atyjának lakbérgondjai felviszik a háziúrhoz, aki híres festő. Most éppen szárnyaszegetten vesződik nagy kompozíciójával, a Tavaszi felhőkkel. Nincs munkakedve, lelke száraz, hiányzik a szárnyalása. A kép nőalakját nem tudja megfesteni. Ekkor kerül elébe a bájos, romlatlan leány, aki modellt ül neki, s a kép a tárlat megnyitására elkészül. Nagy feltűnést kelt vele, aranyéremmel tüntetik ki. A cukrászlány belesodródik a művészvilágba, részt vesz egy nagy estélyen, s a modellversenyen királynővé koronázzák. Már-már baj lesz, mikor a jó Schulmayer bácsi ügyessége visszatereli szerelméhez, a fiatal orvoshoz, aki szintén lemond nagy ambícióról. A két szerelmes a vidéki körorvos virágillatos, madárdalos kúriáján találja meg boldogságát. A plebsnek tett néhány kisebb engedménytől eltekintve, író és rendező egyenlő művészettel, disztingvált ízléssel, nívós szinten pergeti előttünk az eseményeket és lelkünket is magasabb régiókba emeli, mintha mi is szállnánk a tavaszi felhőkkel. A közönség meghatottan ünnepelte a produkciót. A bemutató a magyar filmgyártás örömünnepe volt."
Hát aranyoskáim, ezek a régi szép idők végleg elmúltak. A magyar filmgyártás elfelejtette a cukros, picit giccses filmek készítésének receptjét. A rakás dokumentum- és művészfilm érdeklődők híján kénytelen farkasszemet nézni az üres nézőtérrel. A mozinézők várják a magyar film újjászületését. Kitűnő színészeink vannak, régóta hiányoznak a filmvászonról, és a tévé képernyőjéről egyaránt. Csak a hangjukat hallhatjuk, mint Dzsoki, Pamela vagy Derrick felügyelő. A legtöbb magyar színészt gyakran a Parlamentben láthatjuk viszont. Ezeket a szerepeket sajnos nem Shakespeare és Moliere írja, hanem az élet. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a színvonalat a varangyosbéka ülepe alatt kell meghúzni.