A levéltár története

A levéltár egyfelõl a múltban írott, ma már történelmi értékû forrásokat, másfelõl a közel egykorú, a jelenkori adminisztrációban még jogi érvényû iratokat õrzõ, gondozó, igazgatási feladatokat is ellátó tudományos intézmény. Kialakulása az állami és egyéni írásbeliség rendszeressé válásával van összefüggésben. Történetét nálunk III. Béla korától szokás számítani, a királyi kancellária által kiállított okiratok megõrzésétõl. A kancellária mellett másoknak, pl. az egyházi testületeknek, a helyi önkormányzatoknak is voltak levéltárai. Természetesen ezek az önkormányzatok is saját ügyvitelük szempontjait tartották elsõsorban szem elõtt egészen a dualizmus koráig, amikortól érdekeltségük erõteljesebb mértékben kibõvült történelmi elemekkel. Ebbõl is érzékelhetõ talán, hogy a levéltárhoz, használhatóságához a különbözõ korokban változó érdekek fûzõdtek. Az érdekeltséget motiváló elemek ugyan idõrõl-idõre változhattak, de a levéltár szükségessége kiállta az idõk próbáját.
A következõ néhány oldalon röviden, vázlatosan áttekintjük a város levéltárának történetét. Visszapillantásunkat neves levéltárnokok Sefcsik Ferenc, dr. Bay Ferenc és dr. Lengyel Alfréd.munkáinak felhasználásával állítottuk össze.



A város levéltárának kialakulása

Gyõr esetében az 1271-ben, V. István által adott kiváltságlevél teremtette meg a közjogi város megtestesítéséhez vezetõ elõfeltételeket. A várba telepítettek a fehérvári polgárok által élvezett jogokban részesültek (szabad bíróválasztás, vásártartás). Az így megszerzett kiváltságok nyilvánvaló jogi és anyagi elõnyökkel jártak, melyet igyekeztek kihasználni. A városbíró ítélkezési joga mellett befolyásukat igyekeztek a közigazgatás területeire is kiterjeszteni, növelve ezzel jogbiztosító, jogérvényesítõ szerepüket. E törekvésen a káptalani földesúri joghatóság alá kerülés sem változtatott.

A saját mûködésbõl fakadó iratképzés eleinte bizonyára csekély lehetett. Késõbb azonban a birtokjogi viták, határjárások, végrendeletek, stb. szaporodásával sokrétûvé váltak az iratok. Õrzési helye a "leveles láda" lehetett, amelyet a városbíró otthonában õriztek.

Sajnos a törökök közel négy éves uralma alatt az okmányok megsemmisültek, így a korábbi szabadalmi jogok visszaszerzését tanúvallomásokkal kellett igazolni. II. Rudolf és II. Mátyás szabadalomlevelei éppen ezeken a vallomásokon alapultak. Ezek a szabadalomlevelek a tanácsi jegyzõkönyvek sorozatával együtt a város levéltárának legkorábbi részét képezik. A városigazgatással és törvénykezéssel járó egyre bonyolultabb ügymenet, a felszaporodott írásbeli munka szükségessé tette, hogy az ítélkezésekhez, határozatokhoz szükséges dokumentumok a fogalmazást végzõ jegyzõ rendelkezésére álljanak. A korábban ládába, immár szekrénybe zárt anyag a városbíró otthonából átkerült a jegyzõ szállására, aki ezáltal az "archívum" õrzõjévé vált. Az elsõ írásos adat a város jegyzõjére vonatkozóan 1624-bõl való, míg a város levéltáráról a XVIII. sz. közepétõl vannak jegyzõkönyvi bejegyzések.


A város levéltára a szabad királyi kiváltságok elnyerése után

A szabad királyi városi rangra emelés után a már korábban kialakult városi kancellária munkája a városigazgatási ügykörök bővülése révén tetemesen megnövekedett (1743. március 6 .) Ugyanakkor az is érthető, hogy a káptalani földesuraság alól felszabadult város régi városi jogainak visszaszerzése után felmérte a visszakapott jogok biztosítására felhasználható levéltári anyagot (1748). Minden valószínűség szerint ekkor kerültek a levéltárba tartozó iratok az 1562-ben épült, akkor még földszintes városházára. Az önállóság visszanyerése természetesen együtt járt az irattermelés növekedésével. Érthető, hogy az 1750 körüli városház bővítés (emeletráépítés) nyomán a levéltár is bővült, ugyanakkor szükségessé vált az iratok rendezése. Erre a munkára bizottságot alakítottak. Működésének eredménye nem lehetett sikeres, hiszen 1758-ban az udvari kamara előterjesztést kért olyan személy alkalmazására, aki a levéltár rendbetételére és vezetésére alkalmas lenne. Ez az első utalás önálló (függetlenített) levéltárnoki állás létrehozására.

Ettől kezdődően, mintegy 100 esztendőnek kellett eltelnie, míg a város önálló levéltárnoki tisztséget rendszeresített. A megindult huzavona függvényévé, kifejezőjévé vált a központosításra törekvő hatalom és az autonómiára törekvő város ellentétének.

Egyúttal tükröződött benne a kor levéltárszemlélete. Visszatérve az 1758-as rendezésre, érdemes megemlíteni, hogy ez volt az első sikeres, eredményes próbálkozás a levéltár anyagának áttekintő feltárására. A város által kinevezett bizottság javaslatára a rendezést végző nótáriusnak 100 aranyat fizettek. Egyébiránt a rendezések, hivatali átigazítások sorsát nem érdemes részleteiben taglalni. Lényegében a központi (helytartótanácsi, udvari kamarai, királyi biztossági) törekvések keresztezték a városi önkormányzat érdekeit. Ezért hol az egyik, hol a másik fél önálló levéltári hivatalt sürgető törekvése feneklett meg.

A városnak azonban - bármely fél javára alakult a helyzet - időről időre lépnie kellett. Amiként gazdasági szerepe nőtt (pl. gabonakereskedelem), az ezzel párhuzamosan növekvő igazgatási ügykörbővülés elengedhetetlenné tette a levéltári anyag folyamatos kezelését, időszerű rendezését. Szinte versenyt kellett futnia az idővel, hiszen erre magasabb helyekről ugyancsak más indíttatástól vezérelt inspirációkat kaptak. Nevezetesen II. József uralkodása idején, amikor is rendszeres jelentéseket kellett adniuk közvetlenül a királyi biztos számára. Időközben a levéltár ügyeinek intézése az aljegyző hatáskörébe került. A növekvő archívum problémájával a városi hatóságnak egyre komolyabban kellett foglalkoznia, mígnem 1825-ben felterjesztést írtak az Udvari Kamarához, amelyre viszont most ők adtak úgymond halogató választ. A levéltár ügye Czech János polgármester, majd főbíró működése idején kezdett igazából rendeződni. Az ő kezdeményezésére teremtettek rendet a levéltár iratanyaga és berendezése körül. A felhalmozott régi és kevésbé értékes iratokat összegyűjtötték és Újvárosba, egy a tanács tulajdonát képező házba szállították (1836).

Közben egyre gyakrabban került szóba a külön levéltárnok szükségessége, mígnem 1845-ben a tanácsülés többek között az alábbiak szerint nyilvánította ki véleményét: "...ezért a magisztrátus nem tehet üdvösebbet mint azt, hogy ezen város levéltárhoz egy levéltárnoki hivatalnak 300 pengő forint évi fizetés mellett leendő felállítását ezen tanács által minden úton eszközöltetni és annak betöltését a tisztújításkor megtarthatni kéri." Egy esztendővel később a helytartótanács is arról értesítette a várost, hogy önálló levéltárnoki tisztséget kell létesí tenie.


Győr első városi levéltárnoka
Streibig Károly, 1846

Gyakorlatilag a helyi és a központi akarat levéltárügyben ekkor találkozott, aminek eredményeként - nem kis rivalizáció után - Streibig Károly nyerte el Győr első önálló levéltárnoki tisztségét. A levéltárnoki hivatal részére egy erre a célra alakí tott bizottság szolgálati szabályzatot dolgozott ki, amely szabályzat különbséget tett a városház nyilvános és úgymond a külön levéltár között. Ez utóbbiban már valószínűleg a legrégibb, legértékesebb anyagokat őrizték. A levéltár feletti felügyelet a főjegyző kötelessége maradt, viszont a levéltárban őrzött dokumentumokért ettől fogva közvetlenül a levéltárnok felelt. Streibig Károly működése nem tartott soká, mivel a szabadságharc bukása után helyére egy korábbi, az új vezetéshez hű kancellistát neveztek ki Somogyi Mihály személyében. ****A polgári forradalom győzelme után az 1846. évi törvényekben a liberális ellenzék, régi törekvéseinek megfelelően, végrehajtotta a városok belső szerkezetének az utolsó rendi országgyűlésen oly sokat vitatott demokratikus átalakítását. A városi önkormányzatnak ily módon kezdődő demokratizálása a levéltár szerepének egészségesebb s modernebb felfogása s az igazgatási munka átalakulása révén előbb-utóbb nyilván a levéltár vonatkozásában is kedvezően éreztette volna hatását. De már a politikai helyzet szeszélyes alakulása is (1848-49 folyamán a város többször cserélt gazdát) háttérbe szorította az ilyen kérdések iránti érdeklődést, s az ennek nyomában járt, gyakori személyi változások megbolygatták a hivatali munka megszokott rendjét. A világosi fegyverletétel után kinevezett császárhű városi főtisztségviselők első dolga pedig az volt, hogy a hivatalokba a saját embereiket ültessék be. Mendel István polgármester sem késlekedett e téren, s leváltásai során Streibig Károly archivá riusról sem feledkezett meg. Helyére a korábbi kancellistát, Somogyi Mihályt ültette, akinek önérzetét még ekkor is bántotta, hogy a választás alkalmával nem ő került ki győztesen a küzdelemből.városi önkormányzatot is erősen megnyirbáló, bürokratikusan centralizált osztrák igazgatási rendszer bevezetése azonban további változásokat is eredményezett. A közigazgatás szervezésében kétségtelenül érvényesülő polgári tendenciáknak megfelelően ekkor a levéltár értékelésében is már a tudományos-történeti felfogásnak kellett volna érvényesülnie. A forradalmat és a szabadságharcot csak az imént leverő bécsi kormányrendszer azonban nyilvánvalóan éppen nem kívánta a levert társadalom történeti tudatának elmélyítését: így a levéltár vonatkozásában azokat az intézkedéseket is hatályon kívül helyezte, melyek még a feudális rendszer végső éveiben láttak napvilágot. A levéltár kezelője 300 forint évi fizetéssel aljegyzői címet kapott, de ezzel egyidejűleg áthelyezték a győri cs. kir. törvényszék, az ún. Landesgerich státusába. Ettől kezdve tehát bírósági tisztviselőként működött, s e minőségében látta el az önkormányzatát vesztett város levéltárának mulaszthatatlan teendőit is. Így ment ez jó néhány éven keresztül, míg a Soproni Cs. Kir. Helytartósági Osztály 3096/1857. sz. leiratában nem közölte, hogy külön levéltári hivatalnok alkalmazását teljesen feleslegesnek tartja, mivel a kancelláriai személyzet is elláthatja a levéltárral kapcsolatosan felmerülő feladatokat. Csupán annyit engedett meg, hogy szükség esetén a nagyobb erőkifejtés céljából napidíjas egyéneket alkalmazzon a vezetőség. Ezzel az intézkedéssel a reformkor utolsó éveiben végre megfelelő helyzetet kivívott archívum tulajdonképpen ismét gazdátlanná vált, s úgy is maradt a polgári önkényuralom 1860. évi bukásáig. Ebben az esztendőben azonban a város sok egyéb baja és gondja közt ismét felvetette a levéltár problémáját, annál is inkább, mert Somogyi Mihálynak, a nyugalomba vonult levéltári írnoknak elhunytával senki sem törődött a közben nagyon is felhalmozódott iratanyag sorsával. A tanács külön ülésen tárgyalta meg a kérdést, hangsúlyozva, hogy a város, valamint a magánosok fontos okiratait őrző levéltár az elmúlt évtized elhanyagoltsága után semmiképpen sem maradhat felügyelet és kezelés nélkül. A különféle indítványok elhangzása után végül is úgy döntöttek, hogy ideiglenesen Czap Ferenc tanácshivatali tisztet és Feldinger Gusztáv tanácsi írnokot bízzák meg a levéltári munkálatok elvégzésével. Nevezettek felváltva kötelesek ellátni a folyamatos teendőket és pótolni az elmaradt lajstromozásokat, minek fejében az év végéig személyenként 50 forint fáradozási jutalomban részesülnek. A határozatot természetesen jóváhagyás végett fel kellett terjeszteni a felettes fórumhoz. Minthogy a járási szintre degradált város ekkor még mindig a győri cs. kir. megyei hatóság alá tartozott, innen érkezett vissza a beadványra szóló válaszirat. Dorner Ede kormánybiztos és megyefőnök ebben kifejtette, hogy szerinte "a kezelésbeli jó rend fenntartása szempontjából" kívánatosabb volna, ha csupán Czap Ferenc tanácsi iktató bízatnék meg a levéltár kezelésével, mivel nevezett hivatali elfoglaltsága után simán elvégezhetné a levéltári munkákat, és általában több időt tudna fordítani a levéltári ügyek vitelére, mint másik jelölttársa. A tanácstagok tehát újra fontolóra vették a dolgot, s miután ők is belátták, hogy előnyösebb a levéltár szempontjából, ha egy személy látja el a teendőket, a megyefőnökség észrevételezésének szellemében határoztak. Így tehát egyedül Czap Ferenc kapott megbízást, évi 100 forint jutalom megszavazása mellett, de azzal a feltétellel, hogy az összegyűlt iratokat átrendezi, lajtsromba veszi és egyben vigyáz arra, hogy csak jelenlétében mehessenek be idegenek a levéltárba. Az utóbbi esztendőkben ugyanis kialakult az a helytelen gyakorlat, hogy egyes hivatalok tisztviselői a nagy helyszűke miatt az archívumba vitték be munkájukat, s ott dolgozgattak minden felügyelet nélkül. A Helytartótanács csakhamar hozzá is járult a kérdés ily módon való megoldásához, s így a hivatal-átadás lebonyolítása után, melynél a polgármesteren kívül két tanácstag is közreműködött, az ideiglenesen megbízott levéltári hivatalnok megkezdhette működését. A sok restancia között mindenekelőtt az iratok rendezgetéséhez fogott, de alighogy belemerült jobban ténykedésébe, a közben autonómiáját visszanyert város közgyűlése Czap Ferencet közigazgatási tanácsnokká választotta meg.A győri levéltár történetének tulajdonképpen csak most kezdődő polgári korszakában különösen élésen figyelhető meg a levéltárak általános funkcióváltozása. A polgári kor számára a levéltár évszázadok alatt összehalmozódott iratanyaga már vajmi csekély ügyviteli jelentőséggel bír: megnövekszik ellenben tudományos-történeti értéke. Ennek megfelelően az iratanyag elveszti titkosságát is: hozzá gyakorlati konkrét érdekek többé nem fűződnek (ennek következtében hamarosan le is választják az irattárból; - alkalmas lesz ellenben arra, hogy az uralomra került polgárság számára osztálya és városa múltját bemutassa. Győr, mely a 60-80-as években kereskedővárosból fokozatosan alakul át elsősorban ipari várossá, művelt és kulturált polgársággal rendelkezik. A kapitalizmus még felfelé ívelő szakaszában érthető tehát, ha a polgárság szívesen fog áldozni a levéltár megfelelő tudományos színvonalú rendezésére, felszerelésére, a történeti kutatás számára hozzáférhető tételére.Mindezt világosan mutatja az a fejlődés, mely a levéltár történetének mintegy második fejezetképpen a kiegyezés éveiben a levéltár történetében megindult, s melynek fő jellemvonása a levéltárnak a korábbi, elsősorban adminisztratív célú intézményből az irattár leválasztása után az első világháborút megelőző esztendőkre, elsősorban tudományos-történeti levéltárrá való alakulása.A fejlődés kezdeteként azt a pályázatot tekinthetjük, melyet a város 1861 elején az üresedésben lévő városi levéltárnoki állásra írt ki. Az állás elnyerésére hárman is jelentkeztek éspedig Kálóczi Imre, Entner Vince és Visky József. A pályázók közt már előzetesen élénk harc folyt a voksok többségének megszerzése céljából. A legnagyobb eséllyel kétségtelenül a legutóbbi indult, mivel mint cs. kir. megyei levéltár rendező a megkívánt gyakorlattal és szakképzettséggel rendelkezett. Valóban úgy is történt, amennyiben a választás alkalmával a két másik jelölt 186 szavazatával szemben 300 vokssal elvitathatlanul biztosította magának az elsőséget. Visky József személyében végre olyan levéltárnok került a városhoz, aki szaktudása révén kellő garanciát nyújtott arra, hogy a zilált állapotban levő archívum anyagát áttekinthető módon rendbe szedi és a kutatások számára is hozzáférhetővé teszi. A tanács éppen erre való tekintettel, mintegy előlegezve a bizalmat, 600 forintban állapította meg évi illetményét és hivatali eskütétele alkalmával közölte vele, hogy munkájához tőle telhetőleg minden támogatást megad a maga részéről. A levéltár átadásánál Czap Ferenc tanácsnok segédkezett, hiszen legutóbb, ha rövid ideig is, de ő rendezgette az iratokat, bár azóta a székház átalakításai miatt e munkának a nyomai is jórészt eltűntek. Főleg a közgyűlési terem építkezése során vált teljessé a felfordulás, az anyag halmokban hevert, teljesen összekeveredve az egymásra torlaszolt állványok és szekrények sorai között. A levéltár új gazdája mindamellett nem várt arra, hogy a renoválási munkálatok befejeződjenek, hanem hivatalának átvételét követően azonnal hozzáfogott a levéltár rendbe szedéséhez. Teendő éppen elég akadt, hiszen az újabb iratok konglomerátuma mellett a régebbi anyagnál is bőségesen kerültek elő lajstromozatlan tételek és segédlet nélküli évfolyamok. A használhatóság fokának elérése jó néhány esztendő fáradságos munkáját tette szükségessé, de Visky József nem tántorodott vissza a feladatok nehézségétől. Szívós kitartással és lelkiismeretes odaadással lépésről lépésre valósította meg előre kidolgozott rendezési tervét, mely tulajdonképpen a Deáky József-féle alaprendszerre támaszkodott. Az egész iratanyag ezért a levéltárnok javaslatára 95 forint értékben megrendelte a tervrajz szerint igényelt méretű faanyagot. A nagy átrendezés éppen a legjobbkor történt, mert a levéltár iránti érdeklődés, főleg hivatalos részről, lassan élénkülni kezdett ebben az időszakban. 1865-ben a Helytartótanács Győr városnak is megküldte a közlevéltárak őriztetése tárgyában kiadott általános rendelkezését, mely szerint a közhatóságok, kötelesek archívumaikat gondosan kezelni és esetleges átköltöztetések során, azoknak bejelentésén kívül, a szükséges óvóintézkedést megtenni. Néhány évvel később a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának kezdeményezésére a belügyminiszter intézett körlevelet a megyékhez, városokhoz, hogy a levéltáraikban található országgyűlési irományok felől jelentést tegyenek. De a magánkutatók figyelme is egyre jobban ráterelődött a vidéken található értékes helytörténeti anyagokra, különösen azután, hogy a Magyar Országos Levéltár 1875-ben új, egyesített formájában megkezdte működését és felvette az érintkezést a törvényhatósági levéltárakkal. Bár olyan illusztris kutató, mint Pesty Frigyes, már jóval korábban is gyakori látogatója volt Visky Józsefnek, aki a belügyminiszter külön engedélye alapján búvárkodó tudósnak minden lehető támogatást megadott a Győrre vonatkozó helytörténeti adatok gyűjtésében. Ugyancsak az érdeklődés növekedése késztette, levéltárügyünk távolabbi célkitűzései mellett, az Országos Levéltárt arra, hogy belügyi körrendelet kiadatása útján kötelezzen minden közlevéltárt a belső állapotáról és anyagáról szóló jelentéstételre. A hivatalosan feltett kérdések kilenc csoportra voltak felosztva, az alábbi szempontok alapulvételével: 1. Milyen helyiségben van a levéltár, hány szobában, az ajtók, ablakok elvannak-e látva vastáblákkal? 2. Hogyan vannak az iratok elhelyezve?3. Mely évből való a legrégibb irat s az eredeti, vagy másolat? 4. Vannak-e 1526 előtti iratok és mennyi? 5. Mikor kezdődik az összefüggő levéltári anyag, illetve a városi jegyzőkönyvek sorozata? 6. Vannak-e még lajstromozatlan iratok és milyen mennyiségben? 7. Vannak-e 1849 utáni törvénykezési iratok és melyek? 8. A levéltár konzerválása és használhatósága érdekében mi volna a legfontosabb feladat?9.Volt-e már a levéltárban selejtezés és milyen anyagban?A közgyűlés a rendelkezést kiadta a levéltárnoknak áttanulmányozás és megfelelő szakvéleményezés céljából. Visky 1880. júl. 25-én terjesztette be jelentését, mely a következőket tartalmazta: ad 1. A levéltár a belvárosi városház nyugati oldalán, első emeleti 2 szobában van elhelyezve, melyek közül a belső boltozott és a mellékszobából egy vas- és egy faajtó által van elválasztva; a főbejárat azonban régi tölgyfa ajtóból áll. A levéltár ablakai (összesen 3) az udvar felé, egy födetlen folyosóra nyílnak és ódonszerű vasrostélyokkal vannak ellátva; kívülről vastáblákkal vannak védve tűz ellen; a téli hónapokban, különösen a délutáni órákban, a világosság hiányát lehet tapasztalni; a helyiségek tökéletesen szárazak.ad 2. Az iratok legnagyobb része nyitott, az oldalfalhoz támasztott hat sorozatú keményfa állványokon van elhelyezve, melyeknek magassága 15 láb; a belső szobában ezen állványok 3 és fél lábnyi magas, a falak körületében húzódó szekrényekre vannak helyezve, melyek külön osztályokkal és zárható, szárnyas ajtókkal vannak ellátva; felemlítendő még egy ódonszerű, kisebb vasláda, mely a végrendeletek őrzésére van rendelve.ad 3. A legrégibb fennmaradt eredeti okirat II. Rudolf magyar királynak 1604. évi ápr. 8-án Prágában kelt kiváltság-levele, melyben Győr városa polgárainak régi jogai, kiváltságai és szokásai újból megerősíttetnek; felemlítendő különben, hogy létezik egy félívre írott, összesen 4 sorból álló, 1594. július hava derekán kelt török levele Sinan Ban Alinak, melyben Szentmárton-vár lakosait szabad elköltözésre felszabadítja.ad 4. A mohácsi csatát megelőző iratok nincsenek, miután a török uralom alatt valószínűleg tönkre mentek. ad 5. A városi jegyzőkönyvek az 1600-ik évtől kezdődnek és azóta szakadatlan folyamatban itt őriztetnek; a jegyzőkönyvekkel összefüggésben álló iratcsomók legnagyobb részben megvannak és lajstromba vannak véve. ad 6. Registrálatlan iratok nincsenek. ad 7. A fennállott egykori cs. kir. városilag kiküldött járásbíróság, továbbá az 1861-től 1872-ig újra életbeléptetett győrvárosi törvényszék iratai a levéltárban őriztetnek; ellenben az akkor folyamatban volt törvénykezési ügyekre vonatkozó iratok átkerültek a helybeli kir. törvényszékhez. ad 8. Tekintve az iratok halmozódását, a helyiség kibővítése már elodázhatatlan kérdéssé vált.ad 9. Selejtezés mindek koráig nem történt. 10 A felterjesztésre a belügyminiszter elrendelte, hogy a levéltári helyiségek főbejáratát sürgősen el kell látni tűzmentes vasajtóval, legalább is olyan formában, hogy a meglevő ajtót kemény pléhlemezekkel burkoltatja be a magisztrátus. 11 Egyben felhívta a város figyelmét arra, hogy a lehetőséghez képest gondoskodjék a levéltárnak alkalmasabb elhelyezéséről. Az utóbbi kívánságnak gyakorlati megvalósításáról természetesen mindaddig nem lehetett szó, amíg a város egész közigazgatási gépezetével a régi székházban kényszerült maradni, mert a nagy helyiséghiány még egy-egy új hivatal vagy tisztség szervezését is meghiúsította. Új városházi épület emelésére viszont ekkor még hiányzott a kellő anyagi fedezet, bár az e célra hagyományozott Bisinger-féle hagyaték, kamatozása révén lassanként már tekintélyes összegre emelkedett. 12 A Gazdasági Választmány mindenesetre megbízást kapott, hogy mérlegelve a különböző lehetőségeket, behatóbb vizsgálat tárgyává tegye a városi hivatalok célszerűbb elhelyezését. Az országgyűlési írásos emlékek gyűjtésével kapcsolatosan közben újabb felhívás érkezett ugyancsak a belügyminisztertől, hogy a város vezetősége még egyszer kutattassa át levéltárát és puhatolások útján egyben állapítsa meg azt is, vajon egyes magáncsaládoknál nem lehetne-e ilyen természetű iratokat találni. A közgyűlés Visky Józsefet bízta meg mindkét feladat végrehajtásával, azon meghagyással, hogy az esetleges eredményről záros határidőn belül értesítse a tanácsot, illetve rajta keresztül a Magyar Tudományos Akadémiát. A kutatások és felderítések azonban valószínűleg nem jártak sikerrel, legalább is erre következtethetünk abból a tényből, hogy az egykorú jegyzőkönyvekben nem történik említés további iratanyag előkerüléséről. Bár az is lehetséges, hogy a levéltárnok huzamosabb betegeskedése miatt meg sem történtek a szükséges lépések, hiszen Visky ezekben az években már sokat gyengélkedett.gyakori távolmaradások természetesen idővel fennakadásokat okoztak a levéltár kezelésében, pedig a város éppen ekkortájt határozta el, hogy évszázadok óta őrzött gazdag iratanyagát a könnyebb áttekinthetőség és kutatás céljából átrendezheti. A polgármester ezzel kapcsolatosan Vas megye alispánjához fordult, hogy a szükséges szakértői vizsgálat lefolytatása és rendezési javaslat készítése végett átmenetileg engedje át Győrbe Balogh Gyula nevű levéltárnokát. Az alispán készséggel adott helyet a kérelemnek s így az említett allevéltárnok nyugodtan áttanulmányozhatta a győrvárosi archívum anyagának belső felépítését, addigi rendszerét és egész hivatali ügykezelését. Tapasztalatai alapján részletes jelentést adott be a polgármesternek, mely egyúttal rendezési és általános kezelési javaslatokat, észrevételeket is tartalmazott. Ezek közül a lényegesebbek a következők voltak:A levéltár tervbe vett rendezését nagyban akadályozza az archívum helyiségének szűk volta, de az újonnan átengedett szoba segítségével a feladat megoldása könnyebbé válik. Így a munkálatok során átmenetileg akadályt képező anyagot ide át lehet helyezni, majd pedig ebben a szobában nyerhetnek végleges elhelyezést a levéltárba már be nem férő irat-sorozatok. Ami az ügykezelést illeti, nagyon fontos, hogy az iratok, oklevelek levéltárba való utalása, illetve onnan való kiadása sohase történjék csupán szóbelileg, tehát úgynevezett rövid úton, hanem mindenkor írásbeli meghagyás alapján. Az ilyen utasításokat, megkereséseket évenkint kívánatos külön iktató könyvbe vezetni, s erről így betűsoros mutatót felfektetni. A kezelésnek ez a módja a később netán elő nem kerülő iratok hova-jutását kimutatja és egyben tájékoztatást nyújt az iratokkal történt hivatalos eljárásokra vonatkozólag. Ezen iktatókönyvek, illetve mutatók a hozzájuk tartozó iratokkal együtt a levéltár irattáraként külön kezelendők. Ajánlatos továbbá iratok kiadása esetén, azok helyére egy hivatkozási cédulát tenni, mely feltünteti az átcsatolás helyét és idejét. - A levéltári iratokat a levéltárnoknak kell kezelnie, de ha esetleg előfordulna, hogy más is hozzányúl az anyaghoz, az mindig az archivárius személyes felügyelete mellett történjék. - Komoly kifogás alá esik az a tény, hogy a levéltárban kályha van használatban. Levéltári anyagot tároló helyiségben legfeljebb légfűtés engedhető meg, de kályha semmiképpen. A levéltárnok részére viszont alkalmas és fűthető dolgozó szobát kell biztosítani, mert folyamatos munkáját csak így tudja zavartalanul végezni, beleértve a téli hónapok időszakát is. A rendezés alkalmával minden egyes csomagot át kell nézni és a számok, irattári jelek helyességéről is meg kell győződni. Fontos az anyagnak a hozzátartozó segédkönyvekkel való próba-összevetése és kívánatos az iratcsomóknak fedő táblákkal, valamint címlapokkal való ellátása. Ami már most a Győr városi levéltár rendezésének sorrendjét és módját illeti, az alábbiakat kellene szem előtt tartani: 1. az iratokat, segédkönyveket és protokollumokat szakok, vagy csoportok szerint s azokon belül szoros időrendben kell elrendezni és elhelyezni; 2. az esetleg hiányzó, betűrendes mutatókönyveket pótlólag el kell készíteni; 3. az egyes szakokat, vagy csoportokat római számmal kell megjelölni, az időkör feltüntetése mellett; 4. olyan iratokat, okmányokat, térképeket s egyéb levéltári tárgyakat, melyek év közben ügyiratok nélkül érkeznek a levéltárba, továbbá az olyan iratanyagot, melyet hiányos irattározás, vagy elkallódás miatt eredeti csomagjába már nem lehet visszahelyezni, ún. "vegyes kötetetekbe" kell tenni s róluk részletes név- és tárgymutatót kell készíteni; hasonlóképpen kell eljárni olyan esetekben, amikor egy ügyre vonatkozó, de több évről összeszedett, gyűjteményes iratokról van szó, mint hogy ezeknek külön való kezelése sokkal célszerűbb; 5. a levéltárban található és ezután beérkező könyvekből levéltári könyvtárt kell összeállítani és az egész könyvanyagról egy betűsoros névmutatót kell vezetni; 6. minthogy az 1885. évi XXIII. törvénycikk értelmében a vízikönyvek vezetése a levéltár kötelessége, az ezzel kapcsolatos engedélyokiratok tervrajzok és egyéb mellékletek elhelyezésére külön állványt kell beszerezni;a Győr városi levéltár anyagának szétbontása során a következő szakokat, csoportokat kellene megalkotni: I. Közigazgatás, II. Törvénykezés: a.) polgári, b.) büntető. III. Telekkönyvi iratok. IV. Alapítványi iratok. V. Hagyatékok. VI. Törvényhatósági levelezések. VII. Királyi parancsolatok igazság-ügyekben. VIII. Királyi helytartótanácsi, kincstári leiratok, tárnoki rendeletek. IX. Országgyűlési iratok. X. Végrendeletek. XI. Kamarai iratok. XII. Csődök. XIII. Várost érintő iratok. XIV. Piaci árszabások. XV. Igazolási jegyek, útlevelek, cseléd- és vándorkönyvek. XVI. Anyakönyvek. XVII. Kórházi iratok. a rendezések során természetesen más szakok és csoportok is előkerülnek majd, ezek külön kezeléséről és megjelöléséről gondoskodni kell: 9. az egyes szakok és csoportok római számos tábláiról ajánlato különbe tűsoros mutatót készíteni.A javaslat befejező részében Balogh Gyula végül tárgyilagosan megállapítja, hogy a felsorolt hiányosságok ellenére is a levéltár anyagának kezelését és állapotát olyannak találta, mely a rendezés munkájának végrehajtását jelentékeny mértékben megkönnyíti. A szakértői javaslat beterjesztése után - melyért az allevéltárnok 100 forint tiszteletdíjat kapott a várostól- Visky József hozzálátott az átrendezéshez és a megadott szakok szerinti csoportosításhoz, de azzal a megnyugtató tudattal, hogy az elmúlt közel három évtized alatt nem végzett hiábavaló munkát a levéltárban. Bár egészségi állapota ekkor sem volt kielégítő, nagy buzgalommal végezte a különféle teendőket, sőt arra is időt szakított magának, hogy esetenként forgalmi adatokat szolgáltasson az archívumról a polgármesternek és folyamatosan bevételezze a beutalásra került (főleg főjegyzői és rendőrkapitányi) iratokat, könyveket. 1890-ben külön munkát jelentett számára a belügyminiszter rendelete, mely az irattáraknak a levéltáraktól való végleges elválasztása és külön történő kezelése tárgyában intézkedett; Győr város levéltára ugyan ebben az időszakban már önálló hivatal volt, bizonyos vonatkozásai, ügykezelési kapcsolatai mégis voltak az irattárral, s ezeket a rendelkezés értelmében meg kellett szüntetni. A sokféle elfoglaltság miatt a végrehajtás e téren késedelmet is szenvedett, amiért a főispán ismételten sürgetéseket volt kénytelen küldeni a magisztrátushoz. 18 A rendezés céljaira átengedett szoba ingóságairól beterjesztett következő évi leltár egyébként azt mutatja, hogy a levéltárnoknak közben sikerült ezt az irodának is szolgáló helyiséget további hasznos bútordarabokkal berendeztetnie, miután az egyes tételek közt a régi festett íróasztal mellett 1 fénymázas és 4 festett egyéb asztalról, 2 lépcsőről, 5 keményfa székről és 2 nagy állványról is olvashatunk, mely utóbbiak a szoba falai mentén nyertek elhelyezést. Valószínűleg ezek szolgálhattak a levéltári kézikönyvtár anyagának tárolására, hiszen ennek állománya az utóbbi évek folyamán ajándékozások és vásárlások révén tetemesen megszaporodott. Visky tárgyi alapon csoportosította a különféle műveket, füzeteket, rendeleti köteteket és a keresések megkönnyítése végett betűsoros mutatókönyvet állított össze. Így a Balogh-féle javaslat egyes tételei fokozatosan megvalósultak, és mivel a millenniumi esztendő közeledtével, a városnak e célra alakított bizottsága a levéltárat is reprezentatív külsőbe akarta öltöztetni, felhívást kapott a levéltárnok, hogy az anyag mintaszerű rendezése érdekében minden tőle telhetőt kövessen el. Az ekkor már nagyon beteg archivárus azonban nem tudott eleget tenni a kívánságoknak. A polgármester mégsem akarta saját kérelme nélkül nyugdíjba küldeni Visky Józsefet, hanem megvárta, míg 72 éves korában, 36 és fél évi levéltári működés után maga adta be felmentése iránti folyamodványát. Minthogy a kérelem benyújtásával egyidejűleg egy havi betegszabadságot engedélyezett a város, az átmeneti idő alatt végzendő levéltári munkák ellátásával Farkas Mátyás I. aljegyzőt bízta meg a magisztrátus, aki Wennesz Jenő tanácsnok jelenlétében globálisan vette át az egész anyagot. A felvett jegyzőkönyvből derül ki, hogy az utólag kiutalt irodaszoba, az ún. "kicsiny levéltár" a városháza emeletén lehetett szintén, de annak lépcsőkön elérhető valamelyik magasabb részén, mivel a tulajdonképpeni raktárhelyiségeket alsó levéltárként jelzi. A szabadság letelte után Visky már csak formailag járt be a levéltárba, miután a főispán 1897. nov. hó 1-vel végleg felmentette a szolgálat alól. Az állás betöltéséig a polgármester Csorna József városi számtisztet rendelte ki helyettesnek. Ennél a részleges átadásnál történik először említés a levéltári könyvtár átruházásáról, valamint azon a mutató-lajtsom könyvsorozatnak a létezéséről, melyet még Visky készített a levéltár tanácsi illetve polgármesteri iratanyaga alapján, az 1855-85. évekre terjedőleg. Ugyancsak ez alkalommal olvashatunk a már 1889 óta vezetett levéltári iktató- és mutató könyvek átvételéről s egyéb, levéltári megőrzésre szánt tárgyak számbavétele felől. Így többek közt 1 vasszekrény, 2 db városi buzogány és egy pecsétgyűjtemény is szerepel a tételek közt.Amíg azonban a helyettes levéltáros az új munkakörrel járó feladatok tanulmányozásával volt elfoglalva, nagy változás következett be a városi tanács életében. A Bisinger-féle alapítvány kamatozó alaptőkéje ugyanis már annyira felszaporodott, hogy egy új városháza felépítésének céljára 210.000 forintot ki lehetett belőle hasítani. 1896-ban meg is kezdődtek a munkálatok, s bár a hatalmas, impozáns külsejű alkotás 1.000.000 koronába került, a különbözetet ekkor már elő tudta teremteni a magisztrátus. Az építkezés aránylag gyors ütemben haladt, s az archívum új otthonát az épület jobb szárnyának első emeletére tervezték. Még javában folyt a munka, amikor az üresedésben levő levéltárnoki állás pályázati hirdetményét megelőzően Zechmeister Károly polgármester közgyűlése elé vitte a tisztség dotálásának megoldásra váró ügyét. Előterjesztését a következőképpen indokolta:Az új városház felépítése folytán a városi levéltár áthelyezése is sorra kerülvén, elérkezettnek látom az időt, hogy ez alkalommal a jelenleg rendezetlen állapotban levő levéltár szakszerű rendezés alá vétessék. Miután pedig a jelenlegi levéltárnok nyugdíjaztatását kérelmezte, megfontolandónak tartom, valljon a levéltárnoki állás jelenlegi javadalmazása mellett akadna-e olyan szakférfiú, aki levéltár rendezésével járó teendő elvégzésére képes és vállalkozik. Városunkban a levéltárnok jelenlegi fizetése 850 forint, lakbére pedig 200 forint, mely javadalmazás más városokhoz képest nagyon mérsékeltnek mutatkozik. Pozsonyban 1200-1400 Ft, a fizetés és 280 Ft a lakbér, Sopronban 1200 és 240 Ft, de még Székesfejérvárott is 1300-ra rúg a levéltárnok javadalmazása.Miután pedig városunk megélhetési viszonyai a felsorolt városokénál mivel sem előnyösebbek, indokoltnak látom, hogy a levéltárosi állás javadalmazása mérsékelten felemeltessék. Javaslatba hozom ennélfogva, méltóztassék a szervezeti szabályrendelet 143. paragrafus-nak megfelelő módosításával a levéltárnok fizetését évi 1000 forintban, lakbérét pedig évi 200 forintban megállapítani, illetve jelenlegi javadalmazását ezen összegekre felemelni.Tekintve pedig, hogy a levéltár rendezése több évekre kiterjedő rendkívüli munkát igényel, javaslatba hozom még, méltóztassék ezen munkák díjazása fejében a levéltáros részére 3 éven át évi 1000 Ft. külön munkadíjat olykép megszavazni, hogy ezen összegből az általa alkalmazandó segéderő díjazására évenként 500 Ft. kiutaltassék, a fennmaradó 1500 Ft. pedig a három év leteltével, illetve a levéltár teljes berendezése után a levéltárnoknak mint jutalomdíj kifizettessék.23 A közgyűlés a javaslatot teljes szövegében elfogadta és rövid idő múlva a belügyminiszter is közölte a várossal, hogy a jóváhagyás végett felküldött határozatot indokoltnak és méltányosnak találja. Ezek után a pályázati feltételek hivatalos publikálásának már mi sem állt útjában. A meghirdetés alapján az ország legkülönbözőbb részeiről összesen 10 pályázó jelentkezett kérelmével, s közülük a főispán Sefcsik Ferencet, Bars vármegye levéltárnokát nevezte ki, miután elméleti szakképzettségét is igazolta. A városi levéltár új vezetője hivatali esküjét követően nyomban felhívást kapott, hogy a levéltár rendezésére vonatkozó tervezetét 90 napon belül terjessze be a tanácshoz felülvizsgálat céljából. Az elaboratum nem sokáig késlekedett, 1898 október havának második felében már a tanács asztalán feküdt. Sefcsik ebben részletesen kifejtette a rendezésre vonatkozó elgondolásait és áttekintést nyújtott a levéltár múltjának fontosabb szakaszairól. Ennek során - mint később kiderült - eléggé szigorú kritikát gyakorolt egyes elődeinek munkájával szemben, de alapjában véve számos figyelemre méltó megállapítást tett a levéltár igazi hivatását és jövőbeni feladatait illetően.A tervezet gondolatmenetét ezért nagy vonásokban ismertetem. Első lapja sajnos hiányzik, de további tartalma alapján visszakövetkeztetve, bevezetőben Sefcsik minden bizonnyal utalhatott arra, hogy tanulmányának alapjául elsősorban a kebelbeli levéltár anyagának beható megismerése szolgált, majd rátérhetett az archívumban végrehajtott korábbi rendezések felsorolása és bírálatára, amennyire a fellelhető adatok erre természetesen módot nyújthattak számára. A Szalay, Döller és Schopf József-féle legelső (1750. évi) futólagos levéltárrendezésről nem sokat mondhatott, mert annak nyomait úgyszólván teljesen eltüntette a Deáky József nótárius által 1756/58-ban bevezetett új levéltári rendszer, mely a még aljegyző korában kidolgozott s a levéltári kutatók könnyebb eligazodását célzó plánumra támaszkodott. A lényege - mint már az előzőekben érintettem - az volt, hogy az egész 1600 utáni iratanyagot 12 csoportra osztotta be és pedig tízet betűs jelzettel látott el (A, D, E, I, M, N, P, Q, R, T.), míg a 11.-be a szerződéseket, a 12.-be a végrendeleteket sorolta. Ez a rendszer állt fenn kisebb-nagyobb változtatásokkal egészen Schopf Ferenc főjegyzőségéig, vagyis az 1780-as évek végéig, aki azután megalkotta azokat a sorozatokat és velük kapcsolatos regestrumokat, amelyek tulajdonképpen most is gerincét alkotják a Győr városi levéltár anyagának, illetve belső szerkezeti felépítésének. Streibig Károly, a város rendszeresített első levéltárnoka, majd Visky József, a Bach-korszak után következett, szakképzett archivárius, Sefcsik szerint már könnyebb feladat előtt álltak, mert csupán a már kijelölt utat kellett folytatniuk. E megjegyzésével főleg az utóbbi munkásságát akarta némi iróniával jellemezni, ami abból is kitűnik, hogy a Visky által elkészített, több kötetes generális mutatóval kapcsolatosan igen elítélően nyilatkozott a tervezet 3. oldalán. Kétségtelen, hogy a nagy munka összeállítása alkalmával helyesebb lett volna az anyagot a megváltozott ügyköröknek és az újonnan alakult hivatalok szervezetének megfelelően specifikálni, de így is igen komoly segédletet jelentett és jelent ma is, ha a tanácsi és polgármesteri anyagnak e három évtizedes irattömegében valaki tárgyi alapon kíván kutatást végezni. Sem Streibig, de még kevésbé Visky szolgált rá munkásságával arra, hogy érdemeit elvitassuk, mindketten előbbre vitték a városi levéltár ügyét s nevüknek, valamint hasznos tevékenységüknek a krónika lapjain való megörökítés mindenképpen indokolt. A tervezet a továbbiakban az anyagrendezéshez szükséges tárgy-csoportok kialakításáról szól s a mellékletként csatolt jegyzék részletesen felsorolta azt a 24 szakkört, melyekbe Sefcsik Ferenc be akarta osztani - részint a Lőcse városi levéltár alapulvételével - az egész archívumi anyagot. Ezek a következők:I. Győr város jogaira, kiváltságaira, szabadalmaira és hatóságára vonatkozó okiratok. - A szabályrendeletek eredeti, jóváhagyott példányai (Statuta).II. Országgyűlési iratok, követválasztások, azok utasításai, jelentései, névsorai. Királyi meghívók, (Regales). Király-látogatások.III. A város birtokaira és azok miatt folyt perekre vonatkozó iratok. Határjárások.IV. Városi szerződések, cselekvő és szenvedő természetűek.V. Városi, megyei, káptalani, püspöki és általános országos érdekű iratok.VI. a.) Kereskedelmi ügyek,b.) Iparügyek, régi céhek és egyletek irataic. Földmívelésügyi iratok, erdészet, kertészet.VII. a.) Pénzügy, országos pénzérték (valuta) és árszabások, b.) Kamarási hivatal számadással, pénztári és számvevőségi irattár, c.) Adóügy, vám, tized, har-mincadügyek. VIII. Közlekedési és építkezési ügy. - Vízikönyvek. IX. a.) Vallás és közoktatás, zárdák, kolostorok, templomok, stb. Tanintézetek, óvodák, menházak, szegényügy, gyámügy, népkonyha. Színház. b.) Anyakönyvek.X. Köz- és állategészségügy. Kórházak, gyógyszertárak, orvosok, szülésznők, járványok.XI. Törvénykezési iratok, polgári és fenyítő perek, csődök.XII. a.) Hagyatékok, végrendeletek, osztálylevelek. b.) Árva ügy, árvaszéki irattár. XIII. Közbiztonság; - Rendőri osztály: - Rendőrségi irattár.XIV. Népességi ügy. Polgárjog szerzése és elvesztése. Nemes-levelek, volt városi nemesség ügyei. Polgári törzskönyvek. Illetőségi jegyzőkönyvek.XV. Hadi ügyekre vonatkozó oklevelek, tudósítások. Katonai ügyek. Török foglyok ügyei. Francia hadisarcra vonatkozó összes iratkészlet. Győr szerepe 1848-49-ben.XVI. Győr, mint várerőd, bástyáira, falaira, polgárőrségére vonatkozó iratok.XVII. Városi hivatalok keletkezése, megszűnése, egyesítésére vonatkozó iratok. Tisztújító jegyzőkönyvek, tisztviselőkre vonatkozó ügyiratok.XVIII. Hatósági és magán levelezések. Szabad királyi városok és törvényhatóságok együttes ügyei. XIX. Múzeumi osztály. Térképek, képek. Címerek, pecsétek, érmek, pénzek, régiségek. Ide osztandók azon régi nyugták és általában minden más egyéb osztályba nem sorozható iratok, melyeken gyűrűs pecsétek találhatók.XX. Könyvtári osztály. A könyvtárra megállapított tervezet szerint.XXI. Főispánok, díszpolgárok, kir. tanácsosok, vagy egyéb kiváló szerepet játszott városi polgárok (írók, művészek, stb.) névsorai és azokra vonatkozó iratok.XXII. Jegyzőkönyvek. Protocolla ordinaria (1600-1829). Tanácsi jegyzőkönyvek. 1830. Közgyűlési jegyzőkönyvek 1848. Protocolla offícii judicatus (törvénykönyv-ek) 1770-1871. Telekkönyvek. Felvallási jegyzőkönyvek, adóssági jegyzőkönyvek. Másolati és egyéb jegyzőkönyvek.XXIII. Vegyes osztály (Miscellanea.) Ügyiratok, levelek (litteralia), általában olyan természetű anyag, mely a felállított osztályok egyikébe sem tartozik. Ebből esetleg még külön szakosztályok keletkezhetnek, melyeknek megnevezését az együvé tartozó anyag adja. - Egyes nevekre szóló, magán úton beadott iratok. - Tisztviselők irodáiban talált és levéltárilag felvett iratok, ha csak nem hivatalosak, egyik-másik szakosztályba tartoznak és úgy helyükre teendők.XXIV. Kiselejtezett anyag. A rendezés alatt kiselejtezett, valamint a végleges rendezés után évenkint beosztott anyagból kiselejtezendő iratok (Mindig külön jegyzék mellett). - Levéltári irattár. A levéltár történetet tárgyaló iratok.Fenti felsorolással kapcsolatosan még az alábbi észrevételeket teszi a tervezet elkészítője: "A tárgy-csoportokhoz készülnek majd külön-külön magyar nyelvű név- és tárgymutatók, melyek - tekintve a fascikulált iratoknak folyószámozott fiókokként történendő elhelyezését, - azokkal kölcsönösen kapcsolódnak. - Ezen mutatók időrendi systemát követnek majd és ehhez képest az egész levéltári anyag chronologikus rendszer mezébe öltözködik, t. i. az iratok időrendi keletkezésük szerint helyezkednek egymás mellé. Ezzel a systemával összekötöttem a reaális rendszert, mely azt követeli, hogy az időrend pontos betartása mellett a tárgy is fel legyen tüntetve természetes fejlődésében. Erre nézve osztom Leist Frigyes dr. müncheni áll. levéltárnok azon nézetét, hogy a legjobb és legtökéletesebb az időrendi rendszer a reálissal összekapcsolva. De meg vagyok győződve arról a fontos körülményről is, hogy ez a rendszer minden levéltári természetű anyagra alkalmazható, mert egyszerű és kényelmes a kezelése, természetes a fejlődése és kielégítő a végeredménye, amennyiben újabb anyagkészletet is befogad és a levéltári munkát könnyíti."25 Sefcsik Ferenc a tervezett - immár jellegzetesen történeti szempontokat szem előtt tartó - rendszer indokolása után bizonyos elvi megállapításokat tesz. Így többek közt leszögezi, hogy minden levéltári rendezés célja az anyagnak meghatározott szabályok alapján szerves egésszé való alakítása. Ez esetben a feladat kettős és pedig az egyik, hogy az átrendezett levéltár a város érdekeit szolgálja, a másik pedig a tudományos cél elérése, miután a modern levéltári tudomány álláspontja szerint minden archívumot történelmi kincstárnak kell tekinteni. A múltban inkább porfedte lomtárként, illetve pókhálós söpörtelen raktárként kezelték, - sajnos Győr szabad királyi városnál is - de még a felsőbb fórumok részéről sem talált megértő támogatásra a század első felében, amire legjobb példa, hogy a levéltárnoki állás rendszeresítését 1825-ben a Magyar Kir. Udvari Kamara különböző kifogásokkal elodázta. Hol a selyemhernyó-tenyésztési felügyelői állás megszüntetésétől, hol pedig a város adósságainak (valószínűleg a francia hadi sarc) letörtlesztésétől tette függővé. S amikor Korbonits István főjegyző 1831-ben az egy szobából álló, túlzsúfolt archívum célszerűbb elhelyezését kérte a tanácstól, ugyancsak ennek a felfogásnak volt a következménye, hogy a város volt kamarási hivatalának számadásai, egyéb iratokkal együtt felkerültek a régi városháza padlására. E helyen esztendőkön keresztül mosta az eső a vaskos bőrkötésű könyveket és egerek rágták a halomra hányt iratokat.A beadvány végül kihangsúlyozza, hogy bár a tervezet az 1600-tól 1881-ig terjedő anyagra vonatkozik, az egyes tovább folytatódó osztályokba az újabb növedék is besorolható, illetve elhelyezhető. Az irattárból lajstromok szerint átkerülő évfolyamokat érintetlenül át kell venni, csupán a selejtezés munkáját kell majd időnként elvégezni. A beutalási rendszert illetően Sefcsik azt tartja legcélszerűbbnek, ha az iratok 10 évig az irattárban maradnak, s minden évben csak a legrégibb évfolyam válik levéltári anyaggá, természetesen azon fontosabb okiratok kivételével, melyekre nézve az eddig követett eljárás fenntartása a jövőben is helyes volna.tanács a beterjesztett rendezési tervezet ügyében nem döntött közvetlenül, hanem véleményadás végett elküldte Pauler Gyula országos főlevéltárnoknak, hogy illetékes helyről kapjon nyilatkozatot arra vonatkozólag, vajon az egész elgondolás szakszerűségi és gyakorlati szempontokból nem esik-e valamilyen kifogás alá. A válaszirat csakhamar megérkezett azzal a megjegyzéssel, hogy a "levéltár-rendezési program megítélését nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy az Országos Levéltárnak a rendezésre való irattömeg nagyságáról, milyenségéről nincs kellő tudomása, pedig e körülmények ismerete a rendezés rendszerének megítélésénél döntő fontosságú." Ettől eltekintve azonban Pauler Gyula általában véve elfogadhatónak nyilvánította a tervezetet, sőt hozzáfűzte, hogy annak összeállítása szorgalomra és gondolkodó főre mutat. Arra azonban mindenképpen figyelmeztette a város levéltárnokát, hogy ahol már valamilyen régi rendszer fennáll, megfelelő segédkönyvekkel, azt addig meg ne bontsa, amíg az új segédletek el nem készültek, s amennyiben lehetséges, a régi, még használatban maradó mutatókban az új jelzeteket tüntesse fel. A csoportbeosztással kapcsolatosan az volt a hivatalos vélemény, hogy az ún. múzeumi természetű tárgyak (régi pénzek, érmék, stb.), valamint a szűkebb értelemben vett könyvtári könyvek ne alkossanak külön levéltári szakcsoportot, hanem ezeket külön kellene kezelni és végleges sorsukról a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének kell majd döntenie.A magisztrátus ellenben nem elégedett meg ennyivel, miután igen nagy súlyt helyezett arra, hogy a levéltár átrendezése ezúttal a levéltári tudomány korszerű követelményeinek megfelelően történjék. Pauler Gyula megjegyzésén fennakadva, mindenhogyan ragaszkodott ahhoz, hogy az Országos Levéltárnak egy szakközege személyesen betekintse az egész anyagot, s itt a helyszínen alkotott tapasztalatai alapján mondjon szakvéleményt. A város ezért újból felírt ebben az ügyben, mire közölték vele, hogy Illésy János országos levéltári fogalmazó a közeljövőben le fog jönni a kérdés végleges rendezése céljából. A kiküldetés valóban csakhamar megtörtént és a polgármesterrel létrejött szóbeli megállapodás értelmében Illésy véleményes javaslatában, a látottak alapján részletesen taglalta az észlelt hiányosságokat és elvégzendő feladatokat. A Sefcsik által tervezett szakcsoportosításnak szerinte csak olyan iratanyagnál lehet helye s értelme, amely nagy tömegben rendezetlen és nélkülözi az iktató- illetve mutatókönyveket. Ilyen iratok azonban csak elenyésző csekély számmal vannak a város archívumában: a legtöbbhöz, még a legrégebbiekhez is, mint. pl. a Decrete Cameralia, Intimata Consilii Locumtenentialis Regii, Mandata Regie in politieis, jurdicis, et militaribus, Decisiones Sedis Tavernicalis, stb. jelzetű, gondosan csomózott sorozatokhoz is megbízható segédkönyvek vannak, melyek a keresést lehetővé teszik. "Tagadhatatlan - írja a továbbiakban a szakértői előterjesztés - hogy a különböző természetű iratok irattári kezelése már kezdettől fogva nem egyöntetű, de így is a levéltár kezelőjének nem az a feladata, hogy egyöntetűséget hozzon önalkotta rendszerrel a kezelésbe, hanem, hogy a már meglevő kezelési módot kitanulja, ismerje s a kutatásnál alkalmazza." - Azokat az iratokat tehát, "amelyek el vannak látva megfelelő segédkönyvekkel, megbolygatni nem tanácsos. Azok egyszerűen rendbeszedendők és az eredeti levéltári kezelésnek megfelelően, időrendi és sorszám szerinti egymásutánban az állványokon elhelyezendők, ügyelve arra, hogy a már megszűnt kormányszékek, hatóságok (pl. helytartótanács, kamara, tárnoki szék, hétszemélyes tábla) iratai az elhelyezésben megelőzzék a még működő hivatalok iratait, melyek évenkint még folytatódnak, gyarapodnak. Az ekként felállított és elrendezett iratokról azután leltár készítendő és pedig egy helyzeti (localis) leltár, mely az állványok és rekeszek szerint tüntesse fel az iratcsomókat és könyveket és egy tárgyi (materiális) leltár, melyben az iratok már nem elhelyezésük sorrendjében, hanem jelzetük, elnevezésük szerint betűrendben foglaltatnak."Illésy szerint ez a kétféle leltár nagyon jól kiegészíti egymást. Megfelelő tájékoztatást nyújt a levéltár anyagának milyenségéről, mennyiségéről, megkönnyíti bárki számára a kutatást és amellett lehetővé teszi az archívum számbavételét, időnkénti ellenőrzését. A leltárkészítést azonban természetesen csak az iratok és könyvek végleges helyének kijelölése után lehet megvalósítani. De mivel a városház-építési tervek szerint levéltárnak szánt raktárterem, az évről évre szaporodó iratanyag elhelyezése szempontjából csupán rövid időre biztosítana elégséges férőhelyet, legelsősorban selejtezést kell végrehajtani a legújabbkori iratok s könyvek tömegében. Ezzel kapcsolatosan néhány általános tájékoztató útmutatást is tartalmazott a szakvélemény. Így felsorolta, hogy a különféle bárcakönyveket, kórházi és gyógytári számlákat, pénztári mellékleteket (utalványok, nyugták) okvetlenül meg lehet semmisíteni, miután sem gyakorlati, sem tudományos értékük nincsen.Hasonlóképpen kiselejtezhetők néhány esztendő elmúltával a cseléd-, tolonc-, mozgósítási-, bordély-, kihágási ügyek iratai, a piaci árjegyzékek, a halottkémi jelentések, valamint nagyobb részükben a rendőri ügyek aktái. Az árva-iratoknál figyelembe kell venni a 32 esztendős elévülési időt, míg az adófőkönyvek megtartását az illetőség megállapíthatása indokolja. Ugyancsak meg kell tartani a városi számadás-könyveket, melyek a város anyagi viszonyaira, gazdálkodására vonatkozólag igen értékes forrást jelenthetnek a jövő kor kutatói számára. Az elévülési idő elmúltával azonban az árva-iratokat is selejtezés alá kellene venni és az adókönyvek közül azokat is, melyekbe a portionalis kivetéseket vezették, hiszen az adófőkönyvek ezekről úgyis felvilágosítást nyújtanak. Éppen így az alapok számadás-könyveit is meg lehetne rostálni, főleg a megszűnt alapokét, mivel a közgyűlési jegyzőkönyvek részletesen rögzítik az ilyen számadásokat az évi zárások alkalmával."Mindezek persze csak irányvonalak, a tulajdonképpeni selejtezési tervezetet - írja befejező részében a javaslat" - "a levéltárnoknak kell elkészítenie, mint aki legalaposabban ismeri anyagát. Neki kell legjobban tudnia, hogy a selejtezésre váró iratsorozatok közül melyeknek van, vagy lehet értéke, jelentősége a város helytörténete, ipara, kereskedelme, egyházi élete, művelődési állapota, vagy egyéb vonatkozása szempontjából. A segédkönyveket természetesen semmi körülmények közt sem szabad kiselejtezni. A kész tervezetet a munka megkezdése előtt selejtezési bizottság elé kell terjeszteni felülvizsgálat céljából s annak jóváhagyása után lehet a tényleges selejtezéshez hozzáfogni."Illésy Jánosnak e részletes szakvéleményét Pauler Gyula azzal küldte be a városhoz, hogy a benne foglaltakat a maga részéről is teljes mértékben helyesli és még arra hívta fel a tanács figyelmét, hogy a törvényhatósági döntés után a selejtezési tervet a belügyminiszternek is fel kell küldeni, mert csak a legfelsőbb engedély birtokában szabad a munka végrehajtását foganatosítani. - A magisztrátus a megadott szakértői véleményt elfogadta a városi levéltár rendezésének alapjául s utasította Sefcsik Ferencet, hogy egész plánumát ezen irányelvek figyelembevételével módosítsa, illetve mielőbb terjessze be a selejtezésre vonatkozó részletes tervezetét. A munkakedvtől fűtött, ambiciózus levéltárnok ezt a beadványát is meglepően rövid időt alatt elkészítette. Kísérőiratában kifejtette, miszerint a terv összeállításánál az volt a főszempontja, hogy a levéltárat oly történelmi és jogi tárháznak kell tekinteni, "mely mintegy kikristályosodott tömegben őrzi az utókor számára mindazt, ami az idők folyamán - itt specialiter a város életében - fejlődött, átalakult, tökéletesedett, avagy újítások miatt megszűnt, s így az arra hivatott tényezők által az iratokban megörökítve, mintegy lenyomódott." A selejtezés mértéke tehát csak olyan határon mozoghat, hogy a visszamaradó iratokból a város történelmi múltja, közélete szellemi és anyagi tekintetben egyaránt rekonstruálható legyen.Sefcsik általánosságban szem előtt tartotta azon irányelveket, melyeket Illésy János szakvéleményében útmutatásul adott, részleteiben pedig az Országos Levéltárban szerzett személyes tapasztalatait hasznosította, a helyi viszonyokra alkalmazva. A szabad királyi várossá válás éve (1743) előtti levéltári anyag egyáltalában nem szerepel a selejtezési tervezetben, míg a kiváltság-adományozást követő, közel másfél évszázados irattömeget két csoportra osztotta és pedig közigazgatási és törvénykezési osztályra. Ezek közül csak az elsőt szánta intenzívebb selejtezésre, a másikat (melynek kora 1743-tól 1871-ig terjedt) szinte teljes egészében együtt kívánta tartani, a kézbesítési ívek és kisebb polgári perek kivételével. De a benyújtott javaslat egyes részleteinek közlése már csak azért sem érdektelen, mivel néhány tételre vonatkozólag a közgyűlés nem értett egyet Sefcsik álláspontjával, sőt éppen ellentétes határozatot hozott. A beterjesztett selejtezési pontok, s a velük kapcsolatosan elfogadott közgyűlési döntések a következők voltak. 30

Selejtezhetők:

A levéltáros tervezete szerint

A közgyűlés határozata szerint

1. Háztartási számadások (Rationes camerales) másod- és harmad példányai 1743-1856.

 

2. Háztartási számadások naplói, mellékeltei (nyugta, ellennyugta) 1743-1868.

Feltétlenül kiselejtezhetők ugyan, de egy-egy példány mintául fenntartandó.

3. Kövezetvámi számadások (Rationes strati lapidei) mellékletei. 1743-1821.)

 

4. Útvámi számadások (Rationes telonii vialis) mellékletei. 1743-1821.

 

5. Pálinka számadások (Rationes eremati vel palincae). 1746-1778.

Kiselejtezhetők, de az első és utolsó mintául fenntartandó

6. Királyi borszámadások (Rationes vini regii) mellékletei.

Kiselejtezhetők, de egy-egy példány mintául fenntartandó.

7. Városi sörház számadásainak mellékletei a XVIII. század második feléből. (Rationes domus cerevisiae.)

 

8. Újvárosi temető számadásai (Rationes cocmeteriales) a XVIII. század 60-as, 70-es éveiből.

Fenntartandók, csak a mellékletek selejtezhetők ki.

9. Tégla-kemence számadások mellékletei (Rationes fornacis lateritae). 1753-1774.

Kiselejtezhetők, egy-egy példány mintául fenntartandó.

10. Városi vásári bódék számadásai (Rationes tuguriorum mundinalium) mellékletei.

 

11. Ölek számadásai (Rationes orgiales), mint a házadó kivetés alapját képező összeírások.

Megtartandók, de mellékleteik kiselejtezhetők.

12. Alapok (újvárosi templom, nádorvárosi, szabadhegyi templomok) számadásai.

Az építkezésükre vonatkozók fenntartandók.

13. Adókivetés alapját képező összeírások. 1784-1868.

Mint történeti szempontból felette fontosak, fenntartandók.

14. Adók előírási, leírási, hátráléki kimutatásai, jegyzékei, lajstromai. 1784-1868.

Kiselejtezhetők.

15. Terményszámadások naplóikkal, mellékleteikkel. 1778-1838.

A főkönyvek kivételével kiselejtezhetők.

16. Volt újvárosi kórházi számadások mellékletei. 1749-1888.

Kiselejtezhetők, de egy példány mintául fenntartandó.

17. Fűbér-bárcák. 1743-1896.

Kiselejtezhetők.

18. Vámbárcák.

 

19. Vágóhídi bárcák.

Kiselejtezhetők, de egy-egy példány mintául fenntartandó.

20. Marhalevelek 1895-ig.

 

21. Próbamázsálási bárcák, 1876-1889.

 

22. Árvabizottmányi (árvaszéki) iratok, számadások, naplók, mellékleteik. 1750-1866. Fennmaradnak a főkönyvek.

 

23. Szegények, házának és az ezzel létesült és egyesült árvák házának számadási mellékletei.

 

24. Bevallási jegyzőkönyvek (Libri fassionum) mellékletei. 1780-1854.

 

25. Birtokváltozások utáni átírási díjakra vonatkozó mellékletek, másolatok. 1780-1854.

Kiselejtezhetők, de egy példány mintául megtartandó.

26. Adósság-betáblázási (Libri debitorum) jegyzőkönyvek mellékletei. 1794-1850).

 

27. Vándorbizonyítványok, vándorkönyvek (Bach-korszakiak).

 

28. Igazolási jegyek, visszautasítók (Teisepasse). Bach-korszakiak.

 

29. Idegenek bejelentési lapjai. Bach-korszakiak.

 

30. Katonaszökevény, bitangmarha körözések, körözések általában. 1743-1889.

 

31. Toloncügyek.

 

32. Cselédügyek.

Az illetőségre vonatkozó okmányok kivételével selejtezhetők.

33. Bordélyügyek, kéjnő-vizsgálatok.

A statisztikai feldolgozásra alkalmas anyagok kivételével kiselejtezhetők.

34. Piaci árjegyzékek.

Minden negyedévből egy példány fenntartandó, a többi kiselejtezhető.

35. Mozgósítási ügyek, katona-nyilvántartások, újoncozási ügyek.

Feltétlenül kiselejtezhetők, de egy-egy mintául fenntartandó.

36. Hadmentességi ügyek.

 

37. Kihágási ügyek.

Kiselejtezésük az erkölcs- és kriminál-statisztika miatt nem kívánatos, a kiselejtezés mérve a levéltáros szakértelmére bizatik.

38. Halottkémi jelentések.

Megtartandók, részint halálozási statisztika szempontjából, részint pedig mivel esetleg hiányzó anyakönyvet pótolhatnak.

39. Rendőri nyomozások.

 

40. Rendőri hirdetések, bizonylatok.

Kiselejtezhetők feltétlenül.

41. Érték-letéti naplók.

Öt évig visszamenőleg megtartandók.

42. Nyilvántartási naplók, bármely szakbeliek.

 

43. Előadói könyvek.

 

44. Jegyzőkönyvi másolatok, általában másolatok, melyeknek eredetije létezik.

Kiselejtezhetők feltétlenül.

45. Kézbesítési ívek.

 

46. Folyamodások állásokért, fizetés emelésekért, jutalmakért.

 

47. Polgármesteri jelentések, zárószámadások, hivatalos értesítők, nyomtatványok.

Évfolyamonként 10-10 példány öt évre visszamenőleg megtartandó.

48. A levéltárban 1743-tól 1888-ig található oly anyag, melynek tárgya nem részletezhető, de megtartását semmiféle közérdek nem követeli.

Kiselejtezésük mérve a levéltáros szakértelmére bizatik.

A közgyűlés természetesen a korábban megalakult selejtezési bizottság már történeti szempontokat alkalmazó álláspontjának meghallgatása alapján határozott, melynek tagjai a polgármester főjegyző, négy tanácsos, főkapitány, főügyész, főorvos, főszámvevő mellett Kautz Gusztáv dr., Ruschek Antal, Szávay Gyula törvényhatósági bizottsági tagok és Németh Ambrus dr. bencés tanár voltak. Az így elfogadott tervezetet, felterjesztése után csakhamar jóváhagyta a belügyminiszter (1899. dec. 9-én), úgyhogy most már mi sem állt útjában annak, hogy a levéltárnok ténylegesen megkezdje a selejtezés nagy munkáját. Sefcsik Ferenc hozzá is látott a nem éppen könnyű feladat végrehajtásához, bár hónapok óta - míg a tervezet sorsa a felsőbb fórumok asztalán eldőlt - már a költözködés gondjaival és lebonyolításával volt elfoglalva. Az új városházának levéltári és könyvtári célokra szánt helyiségei ugyanis időközben elkészültek, ha a belső berendezés még nem is felelt meg mindenben a követelményeknek. Az anyag zömének elhelyezésére igen tetszetős, barokk-stílus szerint faragott zárt szekrények és nyitott állványok szolgáltak, melyek a raktárterem falai körül nyertek alkalmazást. A helyiség hosszával keresztben néhány mennyezetig érő, két oldalról nyitott állvány egészítette ki a férőhelyet. Az archívum új otthonának helyzetképéről különben egy átirat nyújt további tájékoztatást, melyet a levéltárnok Komárom város levéltári hivatalához intézett válaszképpen. Eszerint a levéltári anyag külön teremben nyer elhelyezést, e helyiség azonban fűtésre és világításra még nincsen berendezve. A raktárt a folyosóval egy vasajtó köti össze, úgyszintén vasajtó vezet a levéltárból a dolgozó szobába, amely tulajdonképpen a levéltárnok irodája. Itt a világítást légszesz-lámpa látja el, míg a fűtés központilag történik, gőz segítségével. A levéltári irattár a dolgozó szobában van tárolva. Egy másik ajtó az irodából a könyvtár helyiségébe nyílik, mely egyúttal a kutatók számára biztosít zavartalan munkahelyet. Van azután a levéltárnak még két mellékszobája, melyekben a selejtezés folyik. Ezek közül azonban idővel csak az egyik szolgálna levéltári célokra, a másikban a szükséges anyagi eszközök előteremtése után múzeum alakulna az archívum által őrzött és egyéb tárgyi emlékekből.A költözködés, átrakodás fáradságos munkája (1899-től 1900-ig) érthetően lassította a selejtezés ütemét s ha még hozzászámítjuk, hogy az átszállított és folyamatosan selejtezett iratanyagot egyidejűleg végleg rendezni, sőt leltározni is kellett, akkor könnyen elképzelhető, hogy ez a nagy körültekintést és kitartást követelő munkálat hosszú időt vett igénybe. A rendezés fő irányelvei adva voltak, de az aprólékos rész-feladatok kidolgozásának és legcélszerűbb megoldásának egész súlya végeredményben mégis csak a levéltárnok vállaira nehezedett. Emellett gyakran merültek fel olyan technikai hiányosságok, melyek esetenként megakasztották a munka sima menetét. Eltekintve attól, hogy a levéltár raktárában fűteni és világítani nem lehetett, a rendezések során derült ki, hogy a férőhely még mindig elégtelen, akárcsak a könyvtárban. Ezért sürgősen rendelni kellett további állványokat, az ablakok közti szabad helyek kitöltésére, valamint szekrényeket, a most már kiválogatott könyvanyag megfelelő elhelyezése céljából. Mindennek ellenére 1901 nyarának derekán Sefcsik jelentést tett a tanácsnak, hogy a levéltár selejtezését és az anyag átrendezését a szakértői véleményben foglalt szempontok figyelembe vételével végrehajtotta. Mint beadványában írta, az első munkafolyamat befejezését a selejtező bizottság igazolja, míg a másiknak elvégzéséről a levéltárban található rend és az anyagról készült helyi leltár tanúskodik. Egyben hozzáfűzte, hogy a szoros értelemben vett levéltári szakmunkák kívül - az évtizedeken át felhalmozódott könyvanyag megrostálása után - egy közkönyvtár alapjait is megvetette. Az alapleltár szerint 2520 műből áll ez a gyűjtemény, melyhez az ugyancsak felleltározott térképtár kapcsolódik. Végül becsülettel végzett, három esztendei szakmunkájának jutalomdíja címén kérte a magisztrátus által beígért 3000 korona kiutalását. A város tanácsa természetesen intézkedett a honorárium kifizetése tárgyában, de ugyanakkor ismét az Országos Levéltárhoz fordult, hogy a selejtezés, de különösen a rendezés munkájának kellő felülvizsgálata céljából újból leküldje Illésy János orsz. allevéltárnokot. Pauler Gyula ezúttal is készséggel tett eleget a kérelemnek és szakközege a helyszínen lefolytatott ellenőrzési eljárásról az alábbiakban számolt be a város polgármesterének:"A szept. 11. és 12-én eszközölt vizsgálat alapján kellemesen esett tapasztalnom, hogy a városi levéltárnok úr az 1899. évi 89. orsz. levéltári szám alatt közölt rendezési javaslatomat követve, a levéltár rendezését szakértelemmel és nagy buzgalommal hajtotta végre; az iratokat tárgyi természetük vagy a hatósági fórumok szerint csoportosítva időrendben állította fel; róluk és a segédkönyvekről elhelyezésük szerint helyzeti (localis) leltárt készített, mely a levéltári anyag feltalálására és nyilvántartására kétségkívül fontos és hasznos kalauz. Ami fogyatékosságot itt-ott észrevettem benne, annak pótlására részint szóval, részint marginális jegyzetekben figyelmeztettem a levéltárnok urat.Szükséges azonban még, hogy a localis leltárt kiegészítse egy tárgyi leltár, mely az iratokat és könyveket s általában a levéltár egész anyagát tartalmuk szerint minél több jelszó alatt betűrendben tüntesse fel, amely tehát mintegy betűrendes mutatója legyen a már fölvett leltárnak, úgy, hogy a két leltár segélyével még a levéltárban kevéssé jártas is könnyen el tudjon igazodni. E leltár készítéséhez - miként meggyőződtem - a levéltárnok úr már hozzá is fogott s eddigi buzgósága reményt és kezességet nyújt arra, hogy minél előbb be is fogja végezni.Nem mulaszthatom el a szakember öröméből fakadó, igénytelen elismerésemet tolmácsolni Polgármester úr és a Városi Tanács jóakaratú gondoskodásáért, mellyel a levéltár ügyét állandóan kísérni és támogatni méltóztattak, csupán arra bátorkodom becses figyelmüket fölkérni, hogy a tűzbiztonság szempontjából halaszthatatlanul kívánatosnak mutatkozik a levéltári helyiség ablakait szorosan záródó belső vastáblákkal ellátni." Illésy beszámolóját a tanács, majd a közgyűlés is tudomásul vette és a levéltári rendezési tervek felülvizsgálása körül kifejtett előzékeny és ügybuzgó közreműködéséért tíz darab 20 koronás aranyat szavazott meg tiszteletdíj címén. Egyidejűleg utasította a levéltárnokot, hogy sürgősen intézkedjék a levéltári ablakoknak vastáblákkal való ellátása ügyében és 30 napos határidőt szabott a tárgyi leltár elkészítésére. Sefcsik ez utóbbi felhívásnak annál is inkább eleget tudott tenni a megadott terminusra, mivel cédula-katalógus formájában már tulajdonképpen készen volt a tárgyi mutató anyaga, csupán egy könyv alakú indexbe kellett átmásolnia. De visszatérve még a helyi leltárra, meg kell állapítani, hogy annak összeállítása igen alapos, körültekintő munkával történt. Adatai Győr város levéltárának századfordulói anyagáról nemcsak elhelyezési és mennyiségi tekintetben nyújtanak tájékoztatást, hanem nagyon becses feljegyzéseket is tartalmaznak az egyes fondok, illetve állagok közelebbi tárgyi megjelölésével kapcsolatosan. Helyenként szinte a modern ismertető leltár korai elődjeként ad részletes magyarázatot az iratfajták eredetére, rendeltetésére vonatkozólag, úgyhogy levéltári segédleti értékét még mai szemmel is igen komolyan kell számba vennünk. vázolt előzmények után, az új otthonában úgyszólván megifjodott levéltár most már nyugodtan kitárhatta kapuit a történetbúvárok és egyéb érdeklődők előtt, hogy ez irányú hivatását is illő módon betöltse. Sefcsik Ferencnek akadt is elég dolga, s amellett a levéltári teendőkön kívül az időközben hivatalosan is közkönyvtárrá alakult városi könyvgyűjtemény ügyeit is ő intézte. Sőt bizonyos közigazgatási funkciók ellátása is hozzátartozott ekkor már a levéltárnok feladatköréhez. Így többek közt ő tartotta nyilván a város területén működő egyesülteket, társulatokat, a nyomdák sajtótermékeit, vezette a külföldiek törzskönyvét és még jó néhány olyan természetű ténykedéssel volt megterhelve, melyek semmiféle kapcsolatban sem voltak szakbeosztásával. De azért minden ment a maga útján egészen 1903-ig, amikor a Győr megyei Levéltár élén állott Zoltán Vilmos ellen fegyelmi eljárás indult s a felfüggesztett levéltárnok helyettesítésére a főispán Sefcsik Ferencet rendelte ki. Ez az intézkedés magában véve még nem jelentett volna különösebb munkatöbbletet, mivel csupán ideiglenesen a halaszthatatlan teendők elvégzéséről volt szó, de az ügy kivizsgálásával kapcsolatban szakrészről az is megállapítást nyert, hogy a vármegyei levéltár mindettől függetlenül gyökeres selejtezésre és átrendezésre szorul. Az Országos Levéltár javaslata alapján ezt a feladatot is a városi levéltárnokra bízták s így könnyen elképzelhető, hogy a három munkaterületen nem lehetett minden követelmények egyformán eleget tenni. Minthogy a város levéltára volt rendezettség szempontjából a legelőnyösebb helyzetben, idejének nagyobb részét Sefcsik a vármegyeházán töltötte, bár a könyvtár is egyre több munkát igényelt, hiszen 1904-ben került birtokába a nagyértékű Milkovich-Zámory gyűjtemény hét és félezernél több kötete. Arról azonban így sem feledkezett meg, hogy a levéltár fűtési berendezését a városi mérnöki hivatal által beszereltesse. Egy évvel később már az egészség veszélyeztetése nélkül lehetett télen is a raktár-teremben tartózkodni, a központi fűtés valamennyi helyiségét használhatóvá tette. A Győr megyei levéltár rendezése hosszú ideig húzódott s csak 1907-ben fejeződött be. Közben Csorna József ny. városi aljegyző egy éven keresztül napidíjasként segédkezett a levéltár legsürgősebb teendőinek elvégzésénél. Sefcsik Ferenc megyei megbízatásának lejárta után természetesen ismét sivár képet mutatott a levéltár. A sok hátralék feldolgozása, az esztendők során felgyülemlett és halmokban heverő iratanyag szortírozása, majd rendezése igen komoly gondot okozott a könyvtári forgalom fokozódó növekedése mellett. A városigazgatás új szervezeti szabályrendelete ezért módot nyújtott arra, hogy a szakmunkálatok zökkenésmentes lebonyolítása végett segédlevéltárosi állás szerveztessék. A közgyűlés csakhamar élt is ezzel a lehetőséggel, s a kiírt pályázat alapján Maróthy Ernőt választotta meg az új tisztséggel, sőt 1908-tól kezdve már külön levéltári szolga rendszeresítéséről is olvashatunk. Ilyen segédlettel lassankint ismét helyreállt az archívum belső rendje és a levéltár részére történt sorozatos szekrény, illetve állvány rendelések is mutatják azt a nagy igyekezetet, mely a kényszerhelyzet folytán előállott mulasztások pótlására irányult. A kutató munkához szükséges nyugodt légkört azonban nemsokára megzavarta az első világháború kitörése; - a háború alatt további fejlesztésről természetesen nem lehetett már szó, a munka csak a folyó ügyek adminisztratív vitelére korlátozódhatott. Gátolta ekkor az érdemleges munkát Maróthy Ernő betegsége is, ki helyett már ekkor egyre inkább Horváth Miklós számtiszt látta el a feladatokat helyettes levéltáros-segédi minőségben. A szervezetileg a városi könyvtárral immár véglegesen összeolvasztott levéltárban csupán 1920 után indultak meg bizonyos rendezési és selejtezési munkálatok, melyek azonban a mindkét intézményre (levéltár és közkönyvtár) tulajdonképpen hátrányos, közös vezetés folytán csak igen vontatottan haladtak. Horváth Miklós sem tudta ügybuzgó tevékenységét sokáig kifejteni, mivel az általános létszámcsökkentés következtében, levéltárosi nyugellátással őt is elbocsátották a város szolgálatából.43 1924-től kezdve ily módon a magára maradt főlevéltárnok vállaira nehezedett minden szakismeretet igénylő munka, csupán az adminisztratív ügyintézésnél állt egy segédhivatali tisztviselő - Hodossy Gizella személyében - rendelkezésre. Ehhez járult, hogy Sefcsik Ferenc megrendült egészségi állapota miatt egyre gyakrabban volt kénytelen betegszabadságot igénybe venni.A levéltári és könyvtári munkálatok folyamatosságának biztosítása érdekében ezért a polgármester 1931-ben Bay Ferenc dr. tiszteletbeli aljegyzőt bízta meg a helyettesítéssel, majd két év múlva, a főlevéltárnok nyugalomba vonulásával ő vette át a kettős intézmény vezetését. - Sefcsik Ferenc távozása nagy veszteséget jelentett nemcsak levéltári szempontból, hanem a város kulturális élete számára is. Elődeivel szemben gyakorolt, túlságosan szigorú bírálata felett is lehet szemet húnyni, ha arra gondolunk, hogy a közkönyvtár alapjainak lerakása mellett az ő nevéhez fűződik a levéltárnak legfelsőbb helyen is elismert szakszerű átrendezése és a tudományos kutatások céljára történt használhatóvá tétele. Kiváló szolgálatait és vitathatatlan érdemeit a város közgyűlése külön is méltatta felmentése alkalmával. Hogy működésének alkonyán már nem tudott teljes ambícióval tevékenykedni és a levéltárral kapcsolatos feladatok közül egynéhány évek megoldatlan maradt, rajta kívül álló okok következménye volt. Ezek lényegére utóda is kellően rámutatott, amikor a további célkitűzések taglalása során felettes hatósága felé az alábbiakat jelentette: "Lehetetlenség egyszerre két intézményben egyformán eredményes munkát kifejteni. Sem az időből nem futja, sem pedig a tisztviselők erejéből nem telik arra, hogy kétféle állandó, komoly és intenzív munkát végezzenek. Más a könyvtári és más a levéltári szolgálat és mindegyik egész embert kíván!"Bay Ferenc vezetői megbízatásával, illetve kinevezésével egyidejűleg kezdődött saját szolgálatom is a levéltárban (1933 nyarán), így a továbbiak során csak az említésre érdemes fejlemények regisztrálására szorítkozom, átengedve a kritikát az arra hivatottaknak. Probléma éppen elég akadt mindkét intézménynél, de köztük talán egyik legfontosabb a levéltári leltár elkészítése volt. 1901 óta ugyanis jelentős változások történtek az anyagmennyiségében és elhelyezésében, anélkül, hogy ezek belekerültek volna a nyilvántartásba. Így egyes állag-részek fellelése úgyszólván lehetetlenné vált az időközben irattömeggé duzzadt szaporulatban. A következő évek munkatervében ezért a rendezések foglalták el a főhelyet, de a levéltári szakmunkában való igazi elmélyülést mindjobban akadályozták a könyvtárral kapcsolatos kötelezettségek. Az eredetileg levéltárnoki állásnak szánt irodatiszti állást is a belügyminiszter csak olyan formában engedte átszervezni 1936-ban, hogy annak betöltője könyvtársegédtiszti minőségben látja el majd a reá háruló, egyben levéltári feladatokat. Ebben a beosztásban folytattam kétlaki munkámat egészen 1940-ig, amikor is a gazdátlanná vált vármegyei levéltárat kellett gondjaimba vennem.A város főlevéltárnoka így ideiglenes munkaerők igénybe vételére kényszerült, kik a levéltár kétszeri áttelepítésénél - Cserhalmi József szakaltiszt mellett - hasznos szolgálatot tettek. A nemzetközi feszültség növekedésével ugyanis a város vezetősége már 1938-ban kiadta a rendelkezést az értékesebb iratanyag elszállítására. A már korábban elkészített 150 láda tartalma a ménfőcsanaki Kuncz-féle borospincében talált menedéket, majd a második világháború kitörése után, a közben visszakerült és részben ismét kirakott anyag a győri Kármelita-rendház pincehelyiségeiben várta újbóli napfényre kerülését. Az esztendőkön át itt tárolt anyagot sajnos a leggondosabb csomagolás ellenére is megtámadta e helyiségek nyirkos levegője, úgyhogy 1946-ban a reponálási munkákat megelőzően, a legkülönbözőbb eljárásokkal kellett az iratokat, könyveket a további pusztulás veszélyétől megmenteni. Ennek megtörténte után a legsürgősebb feladat természetesen annak biztosítása volt, hogy a városi levéltár régi rendezettségi állapotában ismét betölthesse tulajdonképpeni hivatását.
Lengyel Alfréd

 

Győr város levéltárnokai

Streibig Károly 1846-1849
Somogyi Mihály 1849-1857
Visky József 1861-1897
Sepcsik Ferenc 1898-1933
Bay Ferenc 1933-1950

 

Levéltárnok hitformája

Én N.N. esküszöm az élő Istenre Boldogságos Szüz Máriára és Istennek minden Szenteire, hogy e nemes Város Levéltárnokának kineveztetvén a Városnak titkait és mind azokat a mik az említett Város nemes Tanátsa és Törvényszéke által tárgyaltatni foghnak, sem beszéd sem irás, sem jel, sem más akármelly mod által senki előtt fel nem fedezem, a reám bizott Levéltárat maga valóságában megtartom, s hiven gondját viselem, a levéltári sorozatot és egyébb irományokat szorgalmatosan elkészíttem, s folytatom, hűségemre bizatott minden Iratokat híven őrizni, eredeti oklevelet pedig a hatósági nemes Tanátsi engedelme nélkül senkinek kiadni nem fogom, mindenekben magamat a Nemes Tanáts által a nyerendo utasítás szorossan alkalmazandó.

- Isten engem ugy segéllyen.


Győr város levéltárának összevonása

A város levéltárát 1950-ben, nem sokkal a tanácsrendszer bevezetése után központilag egybeolvasztották az egykori Győr-Moson megyei Levéltárral.(Győr Törvényhatósági Jogú Város Levéltára, Győr-Moson Megye Levéltára, Mosonmagyaróvár Város Levéltára, a volt Moson Megye Levéltára, a Győri Székeskáptalan hiteleshelyi és a Pannonhalmi Konvent hiteleshelyi levéltára lett egyesítve a központi akaratnak megfelelően.) A vidéki állami levéltárakat az 1969-es "levéltári törvény" (A Forradalmi Munkás Paraszt Kormány nem alkotott levéltárügyben törvényt, hanem csak törvény erejű rendeletet) alapján a megyei tanácsok hatáskörébe utalták. A Győr-Sopron megyei 1. sz. Levéltár 1962-ig vette át Győr Város Tanácsának iratait. A korszerű irattárolás (dexion salgó), az irattári dobozok rendszeresí tésével a város iratait is rendezték. Az államosítás után 1952-ben a városi iratokat két évtizedre a városháza alagsorába helyezték el. A jegyzőkönyvek restaurálása 1960-ban fejeződött be. Az iratok fokozatosan kerültek át a volt megyeháza épületébe.


Az újraindulás 1993-ban

A rendszerváltozást követően a székesfehérvári példa sikerén felbuzdulva Győr Város Önkormányzatának Közgyűlése egyhangúlag megszavazta a városi levéltár szervezeti önállóságának helyreállítását és a régi városházát jelölte meg az új intézmény székhelyéül (Rákóczi Ferenc út 1.). A városi levéltárak a Megyei Jogú Városok Szövetségének ajánlására sorra alakulnak szerte az országban. A városok felismerik azt a tényt, hogy saját irataik felett a tulajdonosi jogokat csak akkor lehet biztosítani, ha saját levéltárral rendelkeznek. A legújabb levéltári törvény is lehetőséget biztosít a települési önkormányzatoknak, hogy levéltárat hozzanak létre.

Ez az európai gyakorlat, amely tőlünk Nyugatra már rég meghonosodott. A tanácsrendszer előtt Magyarországon az önálló törvényhatósági joggal bíró városoknak saját levéltáruk volt.

Győr Város Levéltára 1994. március 1-től tevékenykedik az épületben. A városi és a megyei önkormányzat a kölcsönös érdekek figyelembevételével részletes megállapodást kötött a városi levéltár érdekében. A megyei önkormányzat külön határozatban támogatta a város levéltárát.

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium levéltári osztálya engedélyezte Győr Megyei Jogú Város Levéltára alapítását és nyilvántartásba vette az új városi intézményt. Ugyancsak engedélyezte az iratok szétválasztását. (Ez 1994. május 1-ig megtörtént). A levéltár a város támogatásával felújította a "Régi Városházát".

A város iratai bedobozolva, rendezve várják a Rákóczi Ferenc utcai épületben, hogy a tudományos kutatóknak és Győr polgárainak egyaránt rendelkezésére álljanak.

Kivonat a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata 1993. október 7-én tartott közgyűlésén készült jegyzőkönyvéből.

9. NAPIRENDI PONT : A GYŐRI LEVÉLTÁR ALAPÍTÓ OKIRATÁNAK
ELFOGADÁSÁRÓL SZÓLÓ ELŐTERJESZTÉS

163/1993. (X. 7.) Kgy. sz.

H a t á r o z a t

1./ Győr Megyei Jogú Város Közgyűlése a helyi önkormányzatok 1990. évi LXV: törvény 9. §. /5/ bekezdésének biztosított hatáskörében eljárva, valamint a 93/1993. (VI. 17.) kgy. sz. határozatában foglaltak alapján megalapítja a Városi Levéltárat, mint önálló költségvetési intézményt, 1993. november 1-i hatállyal.

A költségvetési szerv neve: Városi Levéltár

Székhelye: Győr, Rákóczi Ferenc út 1.

Működési területe: Győr Megyei Jogú Város közigazgatási területe

Alapító neve: Győr Megyei Jogú Város Önkormányzat közgyűlése

Közvetlen irányító szerve: Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal, Győr, Városház tér 1.

Tevékenységi köre: Levéltári tevékenység PM 85132-2

Jogállása: Önálló jogi személy, önálló bérgazdálkodással. A gazdálkodási feladatokat önálló gazdálkodási egységként végzi.

2./ A közgyűlés utasítja a jegyzőt, hogy a Költségvetési Bizottság az Oktatási, Kulturális és Sportbizottság, a Pénzügyi Igazgatóság és a Közművelődési Iroda bevonásával a törzskönyvi nyilvántartásba vétel érdekében a szükséges intézkedéseket tegye meg, az intézmény működési, fenntartási költségeit, bérkeretét az 1994. évi terv és költségvetésben szerepeltesse.

Felelős :

Kovács Lajos jegyző

Graffelner Kálmán KÖBI elnöke

Csuri Györgyné OKSB elnöke

Zadravecz Margit Pénzügyi Igazgatóság megbízott vezetője

Tóth Nándorné Közművelődési Iroda vezetője

Határidő :

A törzskönyvi nyilvántartásba vételre : 1993. december 30.

A költségvetésre : az 1994. évi költségvetést tárgyaló közgyűlés

K. m. f.

Kolozsváry Ernő polgármester
Kovács Lajos jegyző.



<< Vissza